A nyugalmat és biztonságot árasztó, szép, zöld tér története kevésbé vidám, mint azt első ránézésre gondolnánk, és szorosan összefonódik a főváros, illetve az ország történelmének több fontos eseményével. Ráadásul nem is olyan régi, mindössze a századfordulón született, előtte a legfontosabb magyar kaszárnya állt a helyén.

Volt egyszer egy kaszárnya

Sokáig a mai fülnek különös nevű épületmonstrum, az Újépület (Neugebäude) határozta meg annak a területnek a képét, amit ma Szabadság térként ismerünk. II. József utasítására kezdték el építeni 1786-ban, 1793-ban nyitották meg, bár ekkor még nem volt teljesen kész, ám menet közben elfogyott a pénz, így csak az 1810-es években tudták teljesen befejezni. Aztán 1897-ben bezárták és le is bontották. A helyén alakították ki a teret. Az Újépület egy hatalmas kaszárnya, valamint börtönkomplexum volt, a „magyar Bastille”. Itt raboskodtak a napóleoni háborúkban foglyul ejtett francia tisztek, és itt zajlott az 1848–49-es szabadságharc leverését követő kivégzések egy része is, például Batthyány Lajosé, aminek pontos helyszínét az örökmécses őrzi.

Az Újépület sorsa a 19. század második felében megpecsételődött. A kiegyezés egyszerűen okafogyottá tette a megtartását a magyarság megregulázása érdekében, és hát nekünk sem hiányzott volna a rossz emlékű kaszárnya és börtön. Felmerült az épület átalakítása nyomdává vagy árvaházzá, de végül mindkét ötletet elvetették. Közben a szomszédban építették az Országházat, és rosszul mutatott volna mellette egy alapvetően jellegtelen épületkomplexum – hiába tervezte azt egy neves építészfamília sarja, Isidore Canevale, és hiába volt az építésvezető Hild János, sőt, a fia, József is dolgozott rajta –, na és a környék fel is értékelődött. Így végül az Újépület lebontása mellett döntöttek, a helyén pedig Palóczy Antal várostervező-építész tervei alapján kialakították a Szabadság teret.

Előjáték

Palóczy Antal Steindl Imre mellett tűnt fel és szerzett magának nevet: építésvezetőként dolgozott az építészfejedelem stábjában. Ezenkívül a jövő nemzedék okításából is kivette a részét, hiszen több évtizeden át tanított az Iparrajziskolában (ma: Kisképző). Budapesten több fontos terv fűződik a nevéhez. Ő rendezte a Tabánt, az ő tervei alapján készült el a lágymányosi vásártelep, és a Lánchídnál is az ő elképzelése alapján vitték le a föld alá a villamost. Legfontosabb munkája azonban mégiscsak a Szabadság tér kialakítása volt.

Már azelőtt, hogy Palóczy tervei alapján hozzáfogtak volna a tér kialakításához, történtek lépések abba az irányba, hogy a területet ne csak egy óriási kaszárnya foglalja el. A mai tér déli részén – ahol napjainkban az Október 6. utca kezdődik, illetve itt állt a Pénzintézeti Központ (ma egy bank működik benne) – Széchenyi István kezdeményezésére a reformkor idején egy úgynevezett Sétálóteret alakítottak ki, amit később Széchenyi Sétálótérnek neveztek. Ennek létrehozása érdekében Széchenyi életre hívta a Pesti Sétatér Társaságot. A legnagyobb magyar osztrák származású felesége, Crescence 1846-ban egy platánfát ültetett el itt, ami a mai napig a téren áll. Nem látható viszont az egykori díszkút, valamint a Limonádé-pavilon, ami egy nyolcszögletű, két oldalt nyitott, sátorszerű építmény volt ülőkékkel.

A név kötelez

Miután a kaszárnya épületkomplexumát lebontották, a törmeléket elszállították, és kialakították a teret, be is köszöntött a századforduló. A Szabadság teret 1900-ban adták át, és azon ritka közterületeink közé tartozik, amelynek ma is ugyanaz a neve, mint amikor megkapta azt, ráadásul sosem változtattak rajta. Talán azért, mert amiről kapta, az minden politikai korszakban ugyanolyan tiszteletet érdemlő esemény volt: az 1848–49-es szabadságharc. Ez talán elégtétel volt az Újépületbe bebörtönzöttek vagy az ott kivégzettek miatt is. De ennyinél nem állt meg a városvezetés.

az összes utca, ami a térre befut, a nevében kötődik a szabadságharchoz:

Október 6. utca, Honvéd utca, Aulich Lajos utca, Vécsey Károly utca, Kiss Ernő utca és Perczel Mór utca. 

De ha már forradalom, szabadságharc és a tér, akkor idekívánkozik még – hisz mégiscsak a szabadságharc első számú vezetője volt –, hogy itt található Budapest első Kossuth Lajost ábrázoló épületszobra, ami a Szabadság tér 15. számú palota homlokzatát díszíti. Az épülettel együtt adták át 1901-ben.

A tér épületei

A Szabadság tér azzal vált teljessé, hogy hozzácsatolták a korábbi Széchenyi Sétálóteret, ami így megszűnt önálló közterület lenni, illetve amikor sorra felépültek a terület meghatározó épületei: a Tőzsdepalota (Alpár Ignác, 1897–1907), ami aztán évtizedekre a Magyar Televízió székháza lett, a Magyar Nemzeti Bank (Alpár Ignác, 1902–1905), a Magyar Kereskedelmi Csarnok (Kármán Géza Aladár, 1899–1901), ami napjainkban az USA nagykövetsége, a Postatakarékpénztár (Lechner Ödön, Baumgarten Sándor, 1900–1901), amiben manapság a Magyar Államkincstár működik, és az Adria Tengerhajózási Rt. palotája (Meinig Artúr, 1898 körül), ami napjainkban lakóház.

A tér többi épülete lakóház – melyek közül a 13. szám alatti Sváb-ház a legimpozánsabb –, vagy, igazodva ahhoz, hogy itt találjuk a Magyar Nemzeti Bankot és a Magyar Államkincstárt, magánkézben lévő üzleti-gazdasági-pénzügyi intézmény, és ezek már szinte kivétel nélkül később épültek. Továbbá itt találjuk még a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálatát. A Szabadság tér 2. szám alatt pedig nemcsak A Hazatérés Templomát találjuk, hanem lakásokat is.

A politika terepe

A Szabadság tér már csak a központi fekvése és az Országház közelsége miatt is több ízben vált a politika fontos terepévé. A két világháború között, Trianon sokkjára reagálva irredenta szobrok és emlékművek lepték el a teret. Nemcsak azok, de jórészt azok. Ám sem az Ereklyés Országzászló, sem a Magyar Fájdalom szobra, sem az elvesztett területek miatti megrendültség ihlette négy égtáj szobor nincs már ott. Persze kaptunk helyettük mást. Például egy Sztálin-szobrot, amit 1956-ban felrobbantottak.

2014-ben a német megszállás áldozatainak emlékműve is a térre került, amely azóta is élénk vitát és tiltakozásokat vált ki, nem véletlenül. Hasonlóan ellentmondásos, szintén teljesen érthetően, az 1946 óta a tér fontos pontján álló Szovjet hősi emlékmű, amit többször meg akartak rongálni – alapvetően sikertelenül. Az amerikai követség épületéből pont rálátni az emlékműre, biztos zavarja is őket, ám ellensúlyként előbb egy Ronald Reagan-, majd egy George Bush-szobrot is felállítottak a Szabadság téren. De itt áll az 1936-ban emelt (Ligeti Miklós), Harry Hill Bandholtz tábornokot ábrázoló szobor is, bár 1949 és 1989 között máshol volt felállítva. Bandholtz tábornok az I. világháborút követően a magyarországi amerikai misszió főparancsnoka volt.

De a politika nem csak szobrok formájában tört be a térre. Alatta húzódik a hidegháborús paranoia okán kialakított úgynevezett Rákosi-bunker, amit a metróval párhuzamosan kezdtek építeni 1952-ben. 1963-ra fejezték be, majd pár évvel később, 1966-ban összekötötték a metróalagúttal. Itt, a Magyar Televízió székháza előtt zajlott a rendszerváltás időszakának (egyik) legnagyobb tüntetése is 1989. március 15-én. Ezt az épület még megúszta, ám az őszödi beszéd után kirobbant zavargások részeként lezajlott 2006-os MTV-székház-ostromot már nem, a feldühödött tömeg ugyanis nemcsak betört, hanem tört-zúzott is a köztelevízió akkori székházában.

További szobrok

Ha már említettük a politikai szobrokat, nem szabad megfeledkezni a többiről sem. Bár a két világháború közti évek szobrait a kétes politikai felhangjuk miatt később eltávolították, van, ami szintén ekkor került oda, és ott is maradt. Telcs Ede 1930-as díszkútja Széchenyi feleségének platánfaültetése előtt tiszteleg, miért is bontották volna el?! Ugyancsak megúszta Dózsa Farkas András 1934-es emlékműve, ami pedig az Újépület vértanúinak emlékét ápolja.

A mai napig fel-felbukkan pár évente egy-egy újabb szoborlakó a Szabadság téren. A rendszerváltás után nem sokkal, 1991-ben Széchenyi kapott itt mellszobrot (Pataki Béla), 2000 óta a Magyar Atlétikai Emlékmű (Várhelyi György és Dobos László) is a teret díszíti, 2006-ban pedig itt állították fel a Carl Lutz előtt tisztelgő emlékművet. A svájci diplomata 1942 és 1945 között élt Magyarországon, és a velünk hadban álló államokat képviselte, irodája az Amerikai Nagykövetségen belül működött. Innen irányította embermentő tevékenységét, aminek köszönhetően több tízezer magyar zsidó kerülte el a koncertrációs táborok poklát.

Források:

(Borítókép: Kőrösi Tamás – We Love Budapest)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék