Divathullámok jönnek és mennek, és közben helyek nyitnak meg bezárnak. Ám vannak köztük olyanok, amelyek állandónak, sőt örökéletűnek tűnnek, és a Covid okozta nagy bezárási hullám sem tudott nekik igazán ártani. Összegyűjtöttük a kedvenceinket.

Szimpla Kert

Ma már elképzelhetetlen a Kazinczy utca e hatalmas, labirintusszerű kocsmakomplexum nélkül. Sokáig Szimpla Kert néven futott, de napjainkban már csak szimplán Szimplának hívjuk, talán mert a kertezés indokolatlan a hely kapcsán. Ez az első számú romkocsmánk, a Budapestre érkező külföldiek egyik zarándokhelye, akik biztosan elmennek megnézni a Halászbástyát, és aztán ugyanúgy eljönnek ide is. Az első időkben az itt élők, a helyiek kedvenc helye volt, most viszont már alig hallani magyar hangot, ha betérünk a Szimplába. Ez egyfelől szomorú, másfelől viszont érthető, mégiscsak itt dobog a ma már elsősorban a külföldiekre összpontosító bulinegyed szíve.

Jedermann

A Ráday utca jazzlegendája a Goethe Intézet kávézója, a szintén szép emlékű Eckermann helyén nyitott meg, és a budapesti éjszakai életet jól ismerő holland Hans van Vliet álmodta meg, majd hozta tető alá. A hely nappal csendes kávézó, este és éjszaka pedig bohém jazzkocsma. Pár éve már nem a holland vezeti, de a szellemisége megmaradt az új vezetés alatt is: egy nyers és őszinte kocsma, ahova bárki betérhet, senkit nem küldenek el – erre utal a hely neve is, jedermann, ami annyit tesz: bárki, akárki. Bár lassan már két évtizedes a hely, azt viszonylag kevesen tudják, hogy van egy apró, de rendkívül hangulatos belső kertje.

Paris, Texas

Maradva még a Ráday utcánál, nem mehetünk el a Wim Wenders 1984-es filmklasszikusa, a Párizs, Texas alapján elnevezett kávézó-pub mellett sem. A mozi a hely alapítójának kedvenc filmje volt. Nekem meg ez volt az egyik első törzshelyem, miután Budapestre költöztem a 90-es években. Pár barátom nagyjából a Paris, Texas felett bérelt egy lakást, ezért folyton ide jártunk – akkoriban még egyébként sem érték egymást a különféle helyek az utcában, meg persze máshol se nagyon. Amikor először beléptem ide, már akkor sem volt annyira új a hely, 1993-ban nyitott meg, úgyhogy manapság meg pláne nem az. Sörözni és pizzázni jártunk ide, és ha néhanapján erre visz az utam, ma sem rendelek mást, így hódolva a régi szép idők előtt. Egyébként meg úgy fest a hely belülről, mint egy régiségbolt meg egy galéria keresztezése.

Pótkulcs

Bár a Csengery utca belvárosnak számít, mégis kiesik az esti-éjszakai bulisták útvonalából, mert nincs itt semmi, kivéve ezt a kocsmát, amit a Jedermann-nál említett jazzrajongó holland, Hans van Vliet nyitott meg jó régen. Kívülről alig látszik belőle valami, simán elsétál előtte az ember, mert mindössze egy téglafal látszik belőle, amit sűrűn befutott a borostyán, és amikor belépünk, előbb egy közepes méretű kertben találjuk magunkat, melynek túlvégén van maga a hely. Ami elég tágas, úgymond több helyszínes, merthogy van földszintje, szuterénje és még pincéje is. A Pótkulcsban nemcsak inni lehet, de remek konyhája is van, így egy könnyű vacsorára is alkalmas, pláne hogy több mint szimpatikus az árfekvése. Aki hamisítatlan romkocsmahangulatra vágyik, a bulinegyed zaja, részeg angoljai és kimódoltsága nélkül, az ide jöjjön, és nem fog csalódni. 

Nemdebár

Semmi sem bizonyítja jobban, hogy a Nemdebár igazán régi helynek számít a városban, mint az, hogy a Széll Kálmán teret még Moszkva térnek hívták, amikor megnyitott, és ez akkor pár évig még így is maradt. Amikor megnyitott, még se közel, se távol nem volt itt másik hely, és ez is így volt még sokáig. Akárcsak a keskeny járda a hely előtt. Aztán a tér új nevet kapott, majd új külsőt is, és a Nemdebár előtti járda is megnőtt, majd egymás után nyíltak a helyek mellette meg a környéken. Ám ez csak emelte a Nemde ázsióját, ami azóta is jól van, és ahogy kinevelt már a budapesti éjszakai élet számára pár generációt, úgy a jövőben is biztosan ki fog még. Ha a bohém hangulat mellett egy csipetnyi dekadenciára is vágysz, vagy akár többre is, akkor ne keress másik helyet, pláne hogy itt – öveket becsatolni! – bármi megtörténhet, és hát meg is történik. 

Lánchíd Söröző

A 90-es évek második felében megnyitott söröző első ránézésre egy rockerkocsmának tűnik, méghozzá a klasszikus rock előtt fejet hajtónak. Ez így is van, mert a falakat az 50-es, a 60-as és a 70-es évekből származó fotók és lemezek, lemezborítók (a Pink Floydtól a Led Zeppelinig) borítják, de ha jobban szétnéz az ember, akkor hamar észreveszi, hogy nemcsak azok, hanem szintén ezekből az évtizedekből származó mindenféle retró tárgyak is színesítik a barátságos hangulatú, kockás terítős kocsmát, ami ragyogó menekülési pont is a Fő utca zajos forgalma elől is. Itt egyébként, amíg éltek, rendszeresen össze lehetett futni olyan arcokkal, mint Török Ádám vagy Tandori Dezső. Ha nekik tökéletes törzshely volt a Lánchíd, akkor nekünk is az lehet.

Calgary Antik Drinkbár

Pár éve szinte pánikszerűen futott körbe a neten a rémisztő hír: bezár a Calgary! Aztán szerencsére változott a helyzet, és mégsem zárt be. A Frankel Leó úti hely egy különös és ritka kombináció: régiségbolt és kocsma, amit egy nagyon fiatalos idős hölgy, Viky vezet. A Calgary régi motoros a környéken, májusban a közeli MANYI-ban, egy minifesztivál keretében ünnepelte meg 32. születésnapját. A hét minden napján nyitva tart, de csak délutántól, cserébe éjszakába nyúlóan. A vicces az, hogy itt sosem tudhatod, hogy amire ülsz, és amire a sörödet teszed, az még mindig a bolt része lesz-e, amikor végzel, mert lehet, hogy addigra eladják, elvégre mégiscsak egy régiségüzletről beszélünk, még ha jelenleg hivatalosan galériaként fut is a hely. 

Nappali Kávéház

Ahogy azt a hely neve is mondja, ha ide beülsz, olyan érzésed támad, mintha valaki, mondjuk, egy haverod nappalijában foglalnál helyet. A budapesti romkocsma-forradalom részeként, másfél évtizeddel ezelőtt nyitott hely a belváros egyik megbízható italozója, ami azonban nem a lerészegedésről szól – pedig bőven van rá muníció, még italkülönlegességek is. Inkább olyan ez a valóban otthonos hely, ahova mélybeszélgetni ül be az ember, életet megfejteni, lelkizni, mintha csak intim közegben, egy nappaliban folyna a diskurzus, de közben leszalad pár pohár ez meg az is. 

Kiadó Kocsma

Bár a Jókai téren, ahol a Kiadó található, meg a környékén (Andrássy út, Liszt Ferenc térOktogon) rengeteg a turista, a kocsma mégis megmaradt elsősorban a helyi erők törzshelyének. A romkocsmák első hullámához soroljuk, és már dicsőséges, szép kort tudhat a magáénak: kereken 20 éve nyitott meg. Különlegességét adja a fakorlátos galéria, azzal szemben a hatalmas falat beborító falfestmény meg a WC, ami a hely végében, egy meredek lépcsősor végén található, szintén a magasban. A Kiadó is olyan romkocsma, amin egyáltalán nem érződik a megcsináltság, hanem a természetessége okán szeret bele azonnal az ember, és aztán nincs is kedve innen elmozdulni. 

Krimó Pub

Amíg a Szimpla a bulinegyedbe érkező külföldi bulisták kedvenc helye lett, addig a szintén a Kazinczy utcában, pár házzal arrébb, a Rákóczi út irányában található Krimó részben megmaradt a városban élőknek, itt legalábbis gyakran hallani magyar hangot is. A hely kicsivel több mint 20 éve fogadja a vendégeket, remek sörei vannak, és a konyhája is kiváló. A nagyon barátságos hangulatú vendéglő és kocsma sosem rejtette véka alá, hogy azért találták ki, hogy az ember kapatos fejjel induljon innen haza vagy valami táncos helyre kitombolni magát. A hely kétszintes, a lenti a kulturáltabb rész, ahol régebben mindig voltak kiállítások is, fent meg az ún. lealjasodó szakasz van.

Csendes Létterem

A Csendes is a romkocsmák első generációjához tartozik, és a Múzeum körútról nyíló Ferenczy utcában található. A környékbeli egyetemisták futtatták fel, de ma már nemcsak ők járnak ide, hanem sokunk kedvence a hely. És mivel 2008-ban nyitott, aki akkor volt egyetemista, és még jár ide, az ma már rég dolgozó ember. A Csendes igazi értelmiségikocsma, melynek fényét jócskán emelik a belső tér közepén álló oszlopok. Itt nem szólnak rád, ha valami üzenetet írsz vagy rajzolsz a falra, de ha nem teszed meg, akkor majd valaki más megteszi, és egyébként is agyon van firkálva az egész hely. 

Café Zsivágó

Nemcsak a hely neve utal Borisz Paszternak 1957-es regényére, de maga a másfél évtizedes múltra visszatekintő kávézó is olyan, mintha a regény egyik helyszínét rekonstruálták volna. Mondjuk, valami 20. század eleji szalont, ahol míves-díszes tányérkában szolgálják fel neked a pirogot,

a teát pedig szamovárban főzik.

A Paulay Ede utca rövidebb szakaszán lévő hely ráadásul még trükkös is, mert amikor belépsz és szétnézel, biztos eltátod a szádat, miközben még nem láttál mindent, mert ahhoz beljebb kell sétálni, a belső terembe. Viszont ha már többedszerre jössz ide, akkor egyszerre fogod érezni zegzugosnak meg átláthatónak

Marxim

Viszonylag ritka az olyan pizzázó, ahol a hely tematikáját a viccben pácolt kommunizmusnosztalgia adja. A II. kerületi hely (a Kis Rókus utcában van) viszont pont ilyen, és akármilyen abszurd is a dolog, mégis működik. Ráadásul jó régóta, merthogy a Marxim a rendszerváltás után nem sokkal nyitott meg, 1991-ben. Persze nemcsak ennyi az annyi, hanem a Marximban például italozgatni is lehet, ha netán nem vagyunk éhesek, sőt, akár meccset is nézhetünk, mert ez egy ilyen hely, demokratikus:

a sok jó dolog egy helyen is megfér egymással. 

Bem mozi

A Bem alapvetően mozi, ami több mint 100 éve, 1908-ban nyitotta meg a kapuit a Margit körúton. Sokat túlélt: a némafilmkorszakot, a névváltozásokat, a világháborút és 1956-ot meg aztán a rendszerváltást is. 2000-ben az artmozi-hálózat része lett, mégis be akarták zárni 101 éves korában, de a büfét nem sokkal korábban átvevő vállalkozás, ami a Toldi moziból költözött át ide, megmentette, és mai formájában ekkor, vagyis 2009-ben indult el a hely. Ami persze több mint mozi, mert nappal kávézóként működik, aztán amikor estefelé megtelik a hely, amolyan filmes tematikájú pubbá, kultúrkocsmává változik. A Bem igazi underground hely, ahova azonban simán beférnek a mainstreamszuperhősök is, mert ez egy befogadó közösség.

Bambi Eszpresszó

A budapesti presszóvilág talán legfontosabb egysége a Frankel Leó út és a Fekete Sas utca sarkán álló, 1961. május 1-jén megnyitott Bambi. Biztos, hogy mindenki ült már legalább egyszer a teraszán, miközben kavargatta az üvegpohárban elé rakott feketét, vagy retró melegszendvicset majszolgatott, esetleg elfogyasztott egy pár virslit. A dominózó férfiak legalább olyan fontos részei a helynek, mint a piros műbőr székek. Ez az a hely, ahova már a szüleink és a nagyszüleink is jártak, és könnyen lehet, hogy a gyerekeink meg az unokáink is fognak.

Ibolya Espresso

Ha nem hagytuk ki a budai oldal első számú presszóját, akkor a pesti oldal kedvenc presszója mellett sem mehetünk el, pláne hogy nemcsak töretlenül nyitva van napjainkban is, hanem nagyon népszerű hely a mai napig. Pedig ez is már jó régen, 1968-ban nyitott meg. A Bambihoz képest az Ibolya inkább művész- vagy amolyan értelmiségipresszó, mert elsősorban egyetemisták járnak ide, meg azok, akik épp a közeli Puskin moziból, a Katona József Színházból vagy a Kamrából jönnek, vagy épp oda tartanak, és a műélvezet előtt vagy után megéheztek, megszomjaztak. Természetesen itt is kapható retró melegszendvics, és piros műbőr fedi az ülőalkalmatosságokat. 

(Borítókép: Hirling Bálint – We Love Budapest)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék