A Nagycsarnok dunai alagútja
1892-ben, amikor a főváros arról döntött, hogy vásárcsarnok épüljön a mai Fővám téren, egészen komoly feltételeket szabtak az épület megvalósításához. Ezek közé tartozott, hogy a csarnok alatt (teljes egészében) legalább 3 méter magas pincék épüljenek, és megfelelő szellőzés, világítás, valamint csatornarendszer segítse a terület jobb kihasználását. A pincerendszer tervezésénél azt is kikötötték, hogy legyen alagútja, ahonnan könnyűszerrel be lehet rakodni azokat az árukat, amiket vízen szállítanak a csarnokba.
Így épült meg az a 120 méter hosszú föld alatti járat, ami összeköti a Fővám téri Vásárcsarnokot és a Dunát. A hatalmas pince 1897-re végül anyagi okokból valamivel szerényebb formában készült el, az alagút tervét pedig majdnem elmeszelték a költségek miatt, végül mégis megépülhetett, ráadásul vágányok és gyalogosútvonal is tartozott hozzá.
A csarnok 1994-re elkészült nagy felújítása során speciális figyelmet fordítottak erre a részre, az utca szintje alatt a Sóház utcában az épület hosszanti falát pillérekkel váltották fel, ennek köszönhetően akár több teherautó is lehajthatott az óriási pincébe. A felújítás során a háború alatt megsérült, 40 méter hosszan beomlott dunai alagutat is helyreállították, de nem áru-, hanem szemétszállítás céljára rendezték be. A titkos alagútról itt olvashattok bővebben.
Bunker a Bethlen téri monstrum tetején
A városban titkos helyek után kutatva sokkal többször nézünk a lábunk elé, mint a fejünk fölé, pedig odafent is legalább annyi érdekességet fedezhetünk fel, mint a pincékben vagy az alagutakban. Az erzsébetvárosi Csikágó egyik legjellegzetesebb épülete, a Bethlen Gábor tér 3. alatt található jókora épülettömb például rengeteg titkot rejt, ebben a cikkben olvashattok róla részletesen. Az épület tetején a II. világháború alatt bunkerszerű gépfegyverállást alakítottak ki, ahonnan az egész környéket lőni lehetett. Az apró betoldás ma is megvan, szerencsére békésebb célokat szolgál: legfeljebb a panorámát megcsodálni mennek fel a tetőre a ház lakói.
A cölöpökön álló pályaudvar
Bár a két város adottságai között jelentős különbségek vannak, a Keleti pályaudvar impozáns csarnoka éppen úgy több ezer cölöpön áll, mint az amszterdami Központi pályaudvar. A Keleti 1884-re készült el, és impozáns épületével reprezentatív lezárást kapott a Rákóczi (akkor Kerepesi) út. Az épület azóta is több mint 3000 darab 15 méter hosszú vörösfenyő cölöpön áll. A különleges, Velencét és a holland városokat idéző megoldásra azért lehetett szükség, mert a környék mocsaras volt, és nem tudták másképp megoldani az alapozást, a vörösfenyőnek pedig az a különleges tulajdonsága, hogy vizes talajban megkövül. Mivel a környéken a talaj sok hulladékot is tartalmazott, vagonokban hoztak a helyére új földet. A korántsem egyszerű építkezés részleteiről ebben a cikkben részletesebben is olvashattok.
Rákosi-bunker a metróban
Bár leginkább a hidegháborús időszak alatt volt jelentősége ezeknek a helyeknek, nem titok, hogy a metróvonalak mentén hatalmas területek rejtőznek a föld alatt, melyeknek polgári védelmi céljuk is van. De rábukkanhatunk egy különleges objektumra is, melynek létére legfeljebb a felszínen árválkodó két fedett aknából lehet következtetni. Ez a Rákosi-bunker, ami 16 emelet mélységben található a Szabadság tér és a Zoltán utca alatt, eredetileg a pártelit számára készült, lakosztályokra osztott luxusbunkernek szánták, ám a projekt hamarosan leállt, majd később ezernyi terv született a helyiségek hasznosítására. De még ma is üresen áll, csupán állagmegóvási munkák zajlanak benne néha. Mi ebben a cikkünkben jártuk be.
Középkori városfal a Múzeum körúton
Egykor erős városfal védelmezte Pestet a városra törő ellenségtől. Bár ma, a bombák és az atomfegyverek korában, már kevéssé lenne hatékony az efféle védekezés, az egykori városfal nyomait most is felfedezhetjük jártunkban-keltünkben, akár a legforgalmasabb budapesti csomópontok közelében is. Sőt, egy múzeum is bemutatja, hogyan segített a komplexum a tatárok vagy a törökök ellen. Mi korábban már végigjártuk a várost a maradványok után kutatva. Ha például sikerül bekukucskálnunk a Múzeum körút 33. ajtaján, akkor egy egészen hosszú darabot fedezhetünk fel az egykori falból, a Bástya utca szomszédos telkein lévő, jó hosszú darabon pedig még lőréseket is megfigyelhetünk.
(Borítókép: Csudai Sándor - We Love Budapest)
