Tudjuk, hogy a hőhullámra a strand vagy egy vízpart meg persze egy hűsítő ital a legjobb gyógyír, de szerintünk az olvasás is ott van ebben a sorban. Két csobbanás között a napernyő alatt feküdni egy szuper könyvvel a legjobb. Összegyűjtöttünk 7 idei olvasmányt – magyar és külföldi szerzőktől egyaránt –, amiket a nagy melegben is jólesik olvasni.

Idén sincs hiány a jó könyvekből, úgyhogy bőven volt miből válogatnunk a nyári könyvajánlónkhoz, de azt bevalljuk, hogy a jól ismert szerzők mellett igyekeztünk a kevésbé ismertek felé venni az irányt. Sőt nemcsak regényeket, de rövidebb, igazi strandos elbeszéléseket és könnyedebb olvasmányokat, valamint egy művelődéstörténeti könyvet is beválogattunk nektek ebbe a listába, hogy igazán sokszínű legyen, és minél több alkotót fedezhessetek fel.

1. Michael Chabon: A végső megoldás – Egy nyomozás története

Egy strandolás alatt simán elolvasható Michael Chabon kisregénye, úgyhogy aki a rövid olvasmányok híve, az nagyon fogja szeretni. Meg persze az is, aki egy könnyedebb krimire vágyik. Michael Chabont az egyik legnagyobb élő amerikai regényíróként tartják számon, és bár ez a könyve egy egyszerű ujjgyakorlatnak tűnik, az utolsó mondatot is elolvasva azért érezzük, hogy van itt némi mondanivaló. A történet 1944-ben játszódik, Angliában, szerepel benne egy öregúr, egy hallgatásba burkolózó 9 éves fiú, aki a náci Németországból menekült, egy rejtélyes számsorokat ismételgető papagáj és még néhány figura, hogy meglegyen a cselekmény és a bonyodalom. A különc emberek élete egy bűntény során kapcsolódik össze, amelynek felfejtése még a papagáj beszédét is segít értelmezni.

2. Claudia Durastanti: Ismerős idegenek

Az a jó a Magvető új, Határhelyzetek című világirodalmi sorozatában, hogy amellett, hogy izgalmas új európai szerzőket ismerhetünk meg általa, különféle választóvonalak mentén találjuk magunkat minden regényben – így az Ismerős idegenekben is, ahol egyaránt jelen vannak a nyelvi, a kulturális és a földrajzi határok is. Claudia Durastantiról itthon valószínűleg kevesen hallottak, nekünk viszont az egyik kellemes felfedezésünk volt idén, egyrészt, mert teljesen más a látásmódja, mint amit megszoktunk, másrészt tele van olyan kulturális utalással, melyek többségéhez mi is kapcsolódni tudunk. A narrátor két hallássérült ember gyermekeként nő fel az olaszországi Basilicata régió egyik falujában és New Yorkban, a családi kommunikációban mindennaposak a félreértések, amit a szülők viharos kapcsolata sem könnyít meg. Izgalmas felnövéstörténet ez, ahol belelátunk egy különös család életébe, de legfőképp a narrátor küzdelmeibe, amint két világ között – a valódi és a hallássérült szüleivel közös – próbálja megtalálni az egyensúlyt, amit sok esetben a könyvekhez és a zenéhez menekülve talál meg.

3. Háy János: Boldog boldogtalan

Bármennyire nehéznek tűnik is eleinte Háy János (vele készült interjúnkat itt tudjátok elolvasni) idén megjelent könyve, ha elkapjuk az elbeszélés fonalát meg az ütemét, és nem akarjuk megjegyezni az összes karaktert, akkor úgy bele tudunk feledkezni a történetbe, hogy észre sem vesszük, mennyire elszaladt az idő. Ez nem egy konkrét történet konkrét szereplőkkel, sokkal inkább szól rólunk, arról a 8 milliárd emberről, aki a Földön él. Az elbeszélő olyan mindennapi jeleneteket, életeket vázol fel előttünk, melyek velünk, az ismerőseinkkel vagy akár a szomszédunkkal is megtörténhetnek, és amelyekkel pont ezért nagyon is jól tudunk azonosulni. Bár Háynál rendszeresen megjelennek a nehéz sorsú emberek, a történetet mégis belengi a humor – köszönhetően az elbeszélőnek, akinek mindenhez és mindenkihez, de leginkább önmagához van mindig megjegyzése. Nemcsak a szellemessége és a hétköznapi sorsok miatt szeretjük nagyon ezt a könyvet, hanem azért is, mert enged belelátni abba, hogyan jön létre egy regény.

4. Kovács Dominik, Kovács Viktor: Lesz majd minden

Ez a könyv számunkra az idei nyár abszolút meglepetése. Olyan az egész, mintha összegyúrták volna egy 20. századi nagy magyar író egy kis magyar faluban játszódó történetét egy dél-amerikai mágikus realista regénnyel. És akkor hozzátesszük, hogy a könyvet valójában egy 28 éves ikerpár írta, akiknek bár ez az első könyve, annyira nem újoncok az irodalomban: jelentek már meg novelláik, és rendszeresen írnak drámákat. A Lesz majd minden egy furcsa egyveleg, ahol sajátosan keveredik a hétköznapok világa a babonákkal, a családtörténet az egyes szereplők megpróbáltatásaival, a paraszti világ a túlvilággal meg a lélektannal. Az a tény, hogy a regényt ketten írták, egyáltalán nem érezhető, sőt, létrehoztak egy egészen sajátos nyelvezetet, kitalált szavakkal és szellemes mondatokkal, ami nagyon is egyben tartja a történetet. Ez az a könyv, ami még azokat is leköti, akiknek nem lételemük az olvasás, mert a szerzők úgy csűrik-csavarják Balogh Simon és az égetthalmiak meg a halottak évenkénti visszajárását („kikísérését”), hogy alig bírják majd letenni a kezükből.

5. Nicolas Mathieu: Rose Royal / Wagner bíró

A rövid, de velős olvasmányok kedvelőinek itt van egy újabb példány, ráadásul ebben a kötetben rögtön két elbeszélés szerepel. Bár egyik sem tartozik a lektűrszövegek csoportjába, mégis könnyen olvashatók, és sötét tónusuk ellenére nagyon is illenek a nyárhoz. Mégiscsak jobb napfényes időben olvasni a nehezebb témákat érintő történeteket, mint esős napokon. Elsőre talán érthetetlen, mi alapján kerül egymás mellé pont két elbeszélés, és nem több, de ahogy egymás után olvassuk a kettőt, értelmet nyer az egész. Míg a Rose Royal főhőse próbál kitörni az erőszakos férfiak csapdájából, és a kezébe veszi a sorsát, addig a Wagner bíró címszereplője, egy kiégett és nyugdíjazott bíró hasonlóan új életbe kezd – kettejük történetét pedig a pisztolyok kötik össze. Két magányos lélek próbálja újraindítani a saját életét, és amikor már azt hisszük, hogy sejtjük a történet végét, az elbeszélő megkavarja a szálakat. 

6. Cristina Rivera Garza: Liliana legyőzhetetlen nyara

Itthon az elmúlt pár évben kezdtek széles körben is ismertté válni a latin-amerikai írók, így a már sokszor emlegetett (és gimnáziumban kötelezőnek számító) Gabriel García Márquez mellett egyre több szerzőt ismerhetünk meg. Szerencsénkre a Sonora Kiadó kifejezetten a kortárs latin-amerikai irodalommal foglalkozik, így akinek megtetszik a dél-amerikai szerzők világa, az viszonylag naprakész lehet az új megjelenésekben is. Cristina Rivera Garza csak itthon számít ismeretlennek, Mexikóban és az Egyesült Államokban rendszeresen jelennek meg művei, amiket az olvasók előszeretettel olvasnak is, ráadásul a Liliana legyőzhetetlen nyaráért Pulitzer-díjat is kapott. Nem árulunk zsákbamacskát, hiszen már a fülszövegből kiderül, miről szól a könyv: a szerző húgát 1990. július 16-án meggyilkolják, testvére pedig 29 évvel később megpróbálja rekonstruálni húga utolsó éveit. Tényirodalomnál és nyomozásnál azonban sokkal többről van itt szó – a regény a nőgyilkosságokról, a párkapcsolati bántalmazásról, az elnyomásról és a felelősség hiányáról szól.

7. Szécsi Noémi: Régen minden lánynak jutott férj

Szécsi Noémi érdekes karaktere a magyar irodalomnak (a vele készült interjúnkat itt olvashatjátok), nem a klasszikus értelemben vett regényekkel foglalkozik, hanem inkább ír történelemről és társadalomkritikáról szatirikusan, de egy ideje leginkább a művelődéstörténet foglalkoztatja. Aki ismeri a Halcsontos Fűző nevű nőtörténeti blogját, annak nem okoz nagy meglepetést, hogy a szerző ismét a nőtörténettel foglalkozik. Bár a Régen minden lánynak jutott férj – A nők neveltetése és szereplehetőségei a 19–20. század fordulóján cím alapján komoly tanulmánykötetnek is vélhetnénk, valójában elég jól lehet rajta szórakozni. Ma hiába véljük alapnak, hogy a nők egyetemre járnak, fontos vezetői pozíciókat töltenek be, esetenként pedig teljesen jól elvannak férj nélkül, régen nagyon nem ez volt a helyzet. Sőt, olykor a szülők kifejezetten szomorkodtak, ha lányuk született. Kosztolányiné Harmos Ilona visszaemlékezéseiben írja, hogy amikor megszületett, édesapja csak ennyit mondott: „A fene egye meg.” Azoknak ajánljuk ezt a könyvet, akiket érdekel a nőtörténet, hogy milyen lehetőségei voltak a 19–20. század idején egy munkásnőnek, milyenek a főúri asszonyoknak, és milyen tevékenységek töltötték ki a mindennapjaikat.

Címkék