Ma már a legtöbben csak akkor telefonálunk, ha muszáj, kevésbé népszerűek a telefonos vetélkedők is. A 80-as, 90-es években viszont valóságos virágkora volt a műfajnak, és bár néha szép összegeket, menő tárgynyereményeket lehetett szerezni, a legtöbben inkább az izgalom és a kaland miatt hívták azt a bizonyos számot. Ebből az időszakból gyűjtöttük össze a legnépszerűbb telefonos játékokat.

Kapcsoltam...

A Kapcsoltam... volt az első telefonos műsor, ahol készpénzt lehetett nyerni, és bárki bekerülhetett az élő adásba. 1979-ben debütált, Vitray Tamással, de ő csak rövid ideig vezette a műsort. Az adás ugyanis vasárnap volt, Vitray pedig elvált apukaként ekkor láthatta a fiait, így nem tudta vállalni a feladatot. Az ő tanácsára került a Kapcsoltam...-hoz a még teljesen ismeretlen Rózsa György, aki azonnal trendteremtéssel indított. A műsort ugyanis szeptemberben vette át, de csak egyetlen, világos öltönye volt, amihez – jobb híján – sötét inget választott. Később ez a szett elválaszthatatlan lett tőle, csakúgy, mint a narancsszínű telefon, az örökös vízivás. A műveltségi vetélkedőt egyébként érdemes volt a feladványok miatt is nézni, a kérdések ugyanis a Füles magazin tapasztalt rejtvénykészítőitől származtak, még a telefonszámnak is csak egy részét mondták meg, a többit rejtvény segítségével kellett kitalálni. A műsor 10 éven át volt sikeres, Rózsa Györgyöt a Kapcsoltam... révén szerették meg az emberek, Gálvölgyi János pedig fergeteges paródiát készített róla. 2001-ben a tévé megpróbálta újraéleszteni a műsort, ekkor azonban már idejétmúltnak bizonyult, rövid idő után megszűnt.

Bumm!

1989 és 1990 között futott minden idők egyik legegyszerűbb telefonos játéka, a Bumm!, amivel az egymillió alkoholista országában elég sokan tudtak azonosulni. Mindössze annyi volt a feladat, hogy pezsgősdugóval kellett pezsgősüvegekre lövöldözni, és a nyeremény is általában valamilyen pezsgőcsomag volt, a műsort ráadásul este 6 óra felé sugározták, hogy a gyerekek biztosan ne aludjanak még. A Bumm! annyira népszerű volt, hogy a rengeteg betelefonáló fennakadásokat okozott a hálózatban. Ekkor sok helyen még ikervonalak működtek, egy számhoz két előfizető tartozott, de egyszerre csak az egyikük telefonálhatott. Főszerkesztőnknek pedig személyes élménye is van arról, hogy milyen bosszantó volt ez a Bumm! idején: „Akkoriban még számos ikervonal volt a fővárosban, és hozzánk is be volt kapcsolva ugyanaz a telefonszám, ami a Bumm! című műsorhoz volt bekötve, ezért minden este égett nálunk a vonal, hogy a játékos kedvű betelefonálók bummozhassanak. Egyszer apám megunta, hogy kétpercenként teszi le a telefont téves hívás miatt, ezért az egyik betelefonálóval levezényelte a műsort, akinek valamiért semmi nem tűnt fel ebből az apró csalásból.”

Elektor kalandor

1992 és 1995 eleje között, évtizedekkel a PS és az Xbox előtt a legszerencsésebbek már játszhattak Super Marióval, hála az Elektor kalandor című „telefonos videójátéknak”. A műsort, amelynek már műfaja is technikatörténeti paradoxon, egyenesen Japánból szerezte be a TV2, a műsorvezető pedig Dévényi Tibor volt, életnagyságú Super Mariónak öltözve. A Mario-játékot egyébként 1985-ben fejlesztette a Nintendo, de a magyar otthonokba a 90-es évek elején még nem tört be túlságosan az ugráló kis figura. Így a műsor csak különleges technikai bravúrral valósulhatott meg, amire Dévényi Tibor így emlékszik vissza: „Magyar fejlesztők egy masinát készítettek, amivel a telefon helyére dugva lehetett játszani a lakásból. Mindennap kivittük a lakásra a nem kis súlyú gépet... Azután 3 hónappal később megjelent a mobiltelefon, és elsöpörte ezt a technikát.” Akárhogyan is, még azokat is lekötötte a képernyőn látható színes világ, akiket amúgy nem igazán érdekelt a számítógép, a Bburago autót, a Polaroid gépet vagy az „Euro Disney-utazást” pedig mindenki meg akarta nyerni. A műsornak volt egy különleges kiadása is, ebben Zoltán Erika tetrisezett a betelefonálókkal.

Torpedó

Az egyszerű, normál esetben négyzetrácsos lapon is vidáman játszható Torpedó 1988 legvégétől 1992-ig büntetett a képernyőn. A műsort a lelkes Dévényi Tibor vezette, csokornyakkendőben, az Első Emeletet idéző, de már Balázs Palit előlegező frizurában. A műsorba az ajándékokat a Keravill biztosította, így lehetett színes tévét és vásárlási utalványt is nyerni.

Ötödölő

Noha a műsor rövid ideig, csak 1992–1993 között futott a Magyar Televízióban, a legtöbben a mai napig emlékszünk rá. Ebben talán annak is szerepe van, hogy a virtuális amőbát a fiatal és jóképű Palik László – Héder Barna páros vezette, akik még egyetemi éveik alatt kötöttek barátságot, és akkoriban a sportműsorok legemblematikusabb arcainak számítottak. Az Ötödölőben gépi sorsolással dőlt el, hogy a betelefonáló Palikkal, Héderrel vagy a „Kompjúterrel” játszik-e, ám a 20 ezer forintos főnyereményhez mindhárom ellenfél fölött diadalmaskodni kellett. A minimál-hangtechnikával futó, pittyogással és csekélyke gépzenével operáló műsorban Palik és Héder volt a legkellemesebb vizuális effekt, a két műsorvezető az ultratrendi, kockás zakóban és tökéletesen passzoló nyakkendőben igazán nyalka legénynek tűnt. Olyannyira, hogy HP Rose néven – a fiatal tévések reklámerejét kihasználva – még férfiruha-kollekciót is piacra dobtak.

Források:

(Borítókép: Ez a Divat, 1987. szeptember 1.)

Címkék