A Szoborpark a legismertebb helyszín, ahol letűnt idők hőseivel találkozhatunk és óriási megkönnyebbülést érezhetünk, hogy köztereinken már nem kell Lenin vagy Osztapenko kapitány többméteres bronzszobrát szemlélni. Ugyanakkor ezeken kívül is akadnak olyan alkotások, amelyeket – sokszor politikai okból – szintén áthelyeztek onnan, ahol eredetileg álltak. Ezek közül mutatunk be néhányat.

Tartalomjegyzék

A Kodály köröndről a Hősök terére

1897 szeptemberében a Ferenc József iránti lelkesedés hulláma söpört végig Budapesten, ugyanis az uralkodó kifejezte szándékát, hogy 10 szobrot ajándékoz a magyar fővárosnak. A nemes gesztusnak erős politikai töltete volt, mert azt is meghatározták, hogy pontosan kiket ábrázoljanak az alkotások. A budapestieket különösen az a nagyvonalú gesztus fogta meg, hogy a történelmi figurák között olyan Habsburg-ellenes alakok is voltak, mint Bocskai István és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem.

Az alkotások közül a nem sokkal korábban kiépült Kodály köröndön helyezték el Bethlen Gábor, Zrínyi Miklós, Pálffy János és Bocskai István szobrát. A Bethlenről és Zrínyiről készült alkotások már 1902-ben a nekik szánt helyre kerültek, 1903-ban Bocskai, majd 1905-ben Pálffy gróf bronzmása is megérkezett. Az alkotások élete később kalandosan alakult, ugyanis a Tanácsköztársaság alatt és 1945-ben is letakarták a régi rendszerre emlékeztető szobrokat.

A szocializmus alatt a Hősök teréről eltávolították 5 Habsburg-uralkodó szobrát, melyek helyére éppen beillett Bethlen és Bocskai, Zrínyi maradhatott az eredeti helyén, a Pálffy János grófról készült alkotásnak viszont hosszú időre nyoma veszett, végül – kalandos útját követően – a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatóságának XVI. kerületi telepéről került elő.

Tinódi és a fák

Amint arról fentebb már írtunk, Ferenc József 1897-ben egy leiratban 10 magyar történelmi személy szobrának felállíttatását vállalta. Az egyik alkotás Tinódi Lantos Sebestyént ábrázolta, jóllehet a költő sok esetben inkább pontos, mint művészi hírmondója volt kora eseményeinek, például az egri diadalnak vagy a török elleni harcoknak. Az alkotást Bezerédi Gyula készítette el, és bár mintáját már 1903-ban elfogadták, csak 1907-re állították fel a régi Nemzeti Színház előtt, a Kerepesi (Rákóczi) út mellett, a mai Blaha Lujza téren.

A késlekedésnek az volt az oka, hogy a korabeli kormány is rajongott a térkövek közé zárt hatalmi reprezentációért, személyesen a miniszterelnök szólította fel a Fővárost a parkocskában álló fák és egy hirdetőoszlop eltávolítására, méghozzá azért, hogy Tinódi méltó környezetben lehessen. A korabeli újságok azonban a zöld Budapest mellett kampányoltak: 

minél sűrűbben ültessenek elébe fákat, aminthogy ez óvóintézkedés valamennyi szobrunknál üdvös volna. Mert nem egészen bizonyos, hogy a Tinódi szobra szép szobor lesz-e, de hogy a fák szépek, abban a természet egyetlen barátja sem kételkedhetik.

– írták a Pesti Napló hasábjain. Bár először úgy tűnt, nyertek a fák, néhány év múlva, Bárczy István polgármestersége idején kivágták őket, és átadták a szobrot. Az alkotás a maga korában sok kritikát kapott, azon élcelődtek a pestiek, hogy úgy néz ki, mint Fedák Sári a Bob herceg című népszerű operett címszerepében.  

A szobor az egyik legforgalmasabb csomóponton állt, onnan szemlélte a városi forgatagot. Már 1910-ben felmerült, hogy nem itt van a legjobb helyen, 1937-re viszont annyira népszerű lett, hogy még az ötpengősön is szerepelt. Végül 1952-ben, a metróépítés miatt szállították el. A tér teljesen átalakult a munkálatok miatt, 1965-ben felrobbantották a Nemzeti Színházat, amiből csak hírmondónak, a másik utcában maradt egy víztorony. A Tinódi-szobrot végül nem helyezték vissza eredeti helyére, 1955-ben a Népligetbe került. Azóta ott, újra zöldkörnyezetben találkozhatunk vele.

A Csikós és a visszaépült Lovarda

2019-ben, hosszú kálvária után került vissza eredeti helyére a szobor, aminek porcelánmásolata minden jobb családban megtalálható volt egykor: a Lófékező, ifj. Vastagh György alkotása. Az állatszobrairól ismert művész itt is mély figyelemmel alkotta meg a zabolátlan lovat és a csikóst, aki próbálja megfékezni az állatot. Az alkotáshoz a szobrász a Hortobágyon a csikósok mozdulatait, Bábolnán pedig a lovakat tanulmányozta, ezután született meg a mű, ami rövidesen nagy népszerűségre tett szert. A herendi porcelángyár készített belőle kisplasztikát, így a zabolátlan ló a budapesti otthonokba is beugratott.

Az eredeti ifj. Vastagh György-alkotást 1901-ben a Várban, a Lovarda épülete előtt állították fel. A II. világháború során a szobor

annyira súlyosan megsérült, hogy még a beolvasztása is felmerült,

végül azonban szerencsére a restaurálás mellett döntöttek, ami több éven át zajlott, még egy egyedi technológiát is kifejlesztettek a problémák orvoslására. A Lovardának viszont, ami átvészelte a háború viszontagságait, bontás lett a sorsa, így a Csikós átkerült a Hunyadi udvarra, a Mátyás-kút közelébe. Ma azonban ismét eredeti helyén áll, ugyanis a Várban zajló, nagy port kavart építkezések egyik vitatható pontja éppen a Lovarda visszaépítése volt. A szobrot mindenesetre két év alatt ismét felújították és 2019 augusztusában visszaemelték eredeti helyére. 

Források: 

(Borítókép: Karasz - Várkapitányság)

Címkék