Olaszország és az USA után gondolt egyet egy fiatal, hogy Magyarországnak is elkél egy saját pizza. Ez lett a Bartók Béla úti Pizza Művek, amely egyszerre tiszteleg a budapesti melóskultúra előtt, nosztalgiázik a Kádár-korszak iránt és egy találkozópont is a pizzaszerető városiaknak. Tagscherer Márton pizzázójába mindent belecsempészett, amiért gyerekkora óta rajong: a Csepel Műveket, a gyárak világát, a budapesti melóskultúrát és a Kádár-korszak építészete és hangulata iránti finom nosztalgiát. Marci neve már innen-onnan ismerős lehet, hiszen az ő keze alatt működik cateringcége, a Drip.pizza, amivel eseményekre, esküvőkre, kisebb fesztiválokra viszi a nápolyi pizzát. Azonban ez időszakos, így emiatt gondolkodott másban, na meg nem akart még egy fix nápolyi pizzás helyet a városba. Így teremtett egy saját műfajt, saját pizzával. Ez a pizza hasonlít a detroitira, ugyanis szögletes, vastag tésztás, de ez inkább könnyű, puha és roppanós szélei vannak, nem úszik a paradicsomban, és a feltétezése is a magyar gyomornak játszik. A pizzatészta élesztős, 24 órán át kelesztett, könnyű, közepesen hidratált darab, az alja ropogós, a tésztája viszont könnyű, buborékos és puha. Ami újítás itt, hogy a szósz nem a tésztán van, hanem mártogatósként kapjuk, és kétféle van belőle, paradicsomos-oregánós és fokhagymás-tejfölös. A pizzák sincsenek túlgondolva, az alap sajtoson kívül van sonkás, sima és csípős szalámis, valamint kolbászos, pluszban kérhetünk rá kukoricát, lila hagymát, olajbogyót vagy gombát. A melós vibe az italkínálatban 0,33-as Kőbányai sörrel mutatkozik meg, de az enteriőrben – mind a falakon, mind a bútorzatban – van bőven utalás az indusztriális múltra. Bármennyire is valaki nápolyipizza-párti azért mégiscsak lett Budapestnek egy jól eltalált, szép kis kerettörténettel megtámogatott, sajátos pizzája!

Címkék