Pár hete írtunk egy anyagot a budapesti pizzériák műfaji különbségeiről – van benne római, nápolyi, New York-i, de budapestiről akkor még nem hallottunk. Pedig most már az is van, egy kreatív fiatal már bőven dolgozott a megvalósításán.
Tagscherer Márton gyerekkora óta imádja a Csepel Műveket, a gyárak világát, a budapesti melóskultúrát és a Kádár-korszak építészete és hangulata iránti finom nosztalgiát. Pár éve pedig már a pizza is az élete szerves része. Élete első nápolyi pizzája akkora élmény volt, hogy mindjárt be is állt a pult mögé, hogy kitanulja a délolasz pizza készítésének minden csínját-bínját. Mikor elég biztosnak érezte a tudását, nem éttermet nyitott, hanem szerzett egy lószállítót, kemencét építtetett bele, és cateringcéget alapított – a Drip.pizzával eseményekre, esküvőkre, kisebb fesztiválokra vitte a nápolyi pizzát. A modellel egyetlen egy gond volt, ez pedig az időszakosság. Marci nem akarta elengedni a csapatot télre, így aztán kellett egy állandó üzlet is, ahol átteleltetheti őket, úgy, hogy közben még valami jót is csinálnak.
Marci nem akart még egy fix nápolyi pizzás helyet nyitni, így aztán úgy döntött, hogy teremt egy saját műfajt, saját pizzával. A budapesti kínálatból hiányzik a Detroit-stílusú pizza – a műfaj jellemzője a vastag, ropogós szélű tepsis pizza, látványra pedig eléggé hasonlít a mi kenyérlángosunkra, a töki pomposra. Itt jön a képbe Marci mániája a hazai gyárkultúrával – az amerikai gyárvilág szívcsakrájának számító Detroit helyett a budapesti központnak, a Csepel Műveknek készített egy új pizzatípust.
És milyen az ideális budapesti melóspizza? Hasonlít a detroitira, szögletes, vastag tésztás, az eredetivel ellentétben azonban könnyű, puha, roppanós szélei vannak, nem úszik a paradicsomban, és természetesen a feltétezése is a magyar gyomornak kedves. El lehetett volna vinni a pizzát egy 90-es évek hangulatú irányba is, amikor az első utcai szeletbárokban egyszerre került fel a tésztára a kukorica, a lila hagyma, a pepperoni és a pritaminpaprika, de Marci nagyon vigyázott az egyensúlyra, és végül sikerült egy olyan pizzát kidolgozni, amire elismerően csettintenének a 80-as évek Csepeljén is, de szívesen esszük ma is.
A pizza élesztős, 24 órán át kelesztett, könnyű, közepesen hidratált darab, az alja ropogós, a tésztája viszont könnyű, buborékos és puha. Akkora, mint egy megtermett melegszendvics, de sajttal-feltéttel együtt a fél kg-ot is eléri. A vastag tésztás pizzák legnagyobb hibája, a gyomorba dagadás viszont egyáltalán nem fenyeget minket, ugyanakkor egy fél pizzától totálisan jóllaktunk a következő órákra. A feltétezés is unortodox, már ha azt nézzük, hogy a kötelezőnek számító szósz nem a tésztán van, hanem mártogatósként kapjuk. A tésztára a sajt kerül, és lehet, hogy elsőre száraznak hangzik, de a zsíros, nyúlós mozzarella, amit nem sajnálnak róla, tökéletesen pótolja a szószt. Ha pedig hiányzik, mártogathatjuk. Szószból egyébként kétféle van: paradicsomos-oregánós, enyhe 80-as évek hangulatot hozva, illetve fokhagymás-tejfölös, hiszen magyar pizzát eszünk.
A választható feltétek nincsenek túltolva, az alap sajtoson kívül van sonkás, sima és csípős szalámis és kolbászos, illetve lehet kérni pluszban kukoricát, lila hagymát, olajbogyót vagy gombát. Ennyi. A pizzákhoz alapból 2 szósz jár, aki szaftosan szereti, duplázhat. Az italkínálat nincs túllihegve, de van egy speciális ajánlat 0,33-as Kőbányai sör formájában – hisz milyen sört innánk a melóspizzához, ha nem Kőbányait?
A belső tér egyébként pici, de minden négyzetmétere egy kis főhajtás az indusztriális múlt előtt: a falakon képek a Csepel Művekről, a bútorok és a falak a gyárak és az ipari komplexumok figyelemfelkeltő sárga-fekete színeiben pompáznak, a székek légtechnikai csőből készültek, a csúsztatható ajtókon pedig a panelerkélyeket és a lépcsőházkorlátokat idéző sárga, drótozottüveg-imitációja van.
Helyben fogyasztásra terveztek, a helyek száma viszont nincs túltolva, valószínűleg azért, mert a pizzák tökéletesen bírják a szállítást és az újramelegítést. Egy tavasziasabb napon nyugodtan kisétálhatunk velük a közeli Feneketlen-tóhoz, vagy felslattyoghatunk velük a Gellért-hegy valamelyik padjára, de a tészta jellegénél fogva órákkal később rá is melegíthetünk sütőben vagy air fryerben, semmilyen állagváltozás nem lesz – kipróbáltuk.
Hogy a nápolyi pizza vagy ez a vastagabb típus csúszik-e jobban, az teljesen ízlés kérdése, mi mindenesetre nagyon csípjük, hogy Budapest egy ilyen jól eltalált, szép kis kerettörténettel megtámogatott, jófajta pizzát kapott!
ELÉRHETŐSÉGEK
Pizza Művek
