A BNV, vagyis a Budapesti Nemzetközi Vásár a főváros egyik meghatározó üzleti és egyben szórakozási lehetősége volt évtizedeken keresztül. Története a reformkorba nyúlik vissza, hiszen már az iparfejlesztéseket szem előtt tartó Széchenyi István is kezdeményezett árubemutatókat. Ezek fókuszába akkor a magyar termékek népszerűsítése került. A 19. században a „hazafias célból” rendezett mezőgazdasági és ipari kiállítások terén a millenniumi év hozott szintlépést. A BNV közvetlen elődjének számító expókat rendező Tulipán Mozgalomról így írt a Tolnamegyei Közlöny 1906-ban:
A lelkes magyar hölgyek az ország szívéből kiindulva megindították a tulipán mozgalmat, melynek nemes és hazafias célja visszhangra talált városunk előkelő hölgyeinek szívében is. […] Honfiui és honleányi kötelességünk, hogy lehetőleg pártoljuk a magyar ipart, s amit itthon megszerezhetünk, azért ne menjünk Ausztriába. Támogassuk a magyar iparost, hogy iparosaink ne legyenek kénytelenek megélhetés végett kapálni menni.
A magyar ipar védelmétől a nemzetközi porondig
A Városligetben megrendezett Ezredéves Kiállítás többek között a dualista Magyarország gazdasági fejlettségét is hivatott volt bemutatni. Az I. Ferenc József által megnyitott eseményen a különböző iparcikkek és szolgáltatások mellett a telefonhírmondót is bemutatták. A fél évig nyitva tartó expó mintegy hatmillió látogatót vonzott. A grandiózus kiállítást követte 1906-ban a Tulipán Mozgalom által kezdeményezett tárlat, amely az első évben csak és kizárólag a magyar papír- és írószergyártó cég termékeit mutatta be. Az eseménnyel hagyományt teremtettek, ezután évente megrendezték. Az először a Vigadóban, majd a Városligetben megtartott vásár palettája az évek során szélesedett, megjelenhettek a játék, az üveg, a díszmű, a cipő és az egyéb iparágak termékei.
1911-ben már 11 szakma képviselői vehettek részt, 1913-ban pedig a Keleti Vásár elnevezést kapta, hiszen külföldi, például török és bolgár cégeket is meghívtak.
A Budapesti Nemzetközi Vásár elnevezés 1925-ben jelent meg, ekkor már a legtöbb kiállító – az eredeti szándéktól eltérően – külföldi vállalat volt. Nagy létszámban képviseltették magukat a cseh, az osztrák és a német szervezetek. Ugyanebben az évben született meg a vásár jelképe, a szárnyas Merkúr-figura. A BNV sikeres és felkapott lett, az első évben itt mutatták be az akkor induló rádiót, 1938-ban a televíziót, három évvel később pedig az olasz kiállítók itt tették közszemlére az átépítésre váró római Termini pályaudvar makettjét. A több százezer vendéggel számoló vásár a fővárosi turizmushoz is hozzájárult, a külföldi kiállítók utazási kedvezményeket kaptak. A második bécsi döntés után, 1941-ben a BNV rekordszámú vendéget vonzott, egész pontosan 1,3 millió fő látogatott ki a Városligetbe.
A fénykor a szocializmus éveire esett
A világháború és az azt követő évek visszaesést jelentettek a BNV történetében. 1944-ben a szövetségesek bombázása alatt a helyszínek megrongálódtak, egy részüket elbontották. 1945-ben a később Récsei Centernek nevezett zuglói helyszínen, majd 1946-ban az akkor „lakók” nélküli Állatkertben tartották meg az eseményt. 1948-ban 1400 kiállítóval rekordot döntött a vásár, ám a Rákosi-rendszer 1950-től betiltotta, csak 1955-ben indult újra Budapesti Helyiipari Vásár néven. Ebből nőtt ki újra 1963-ban a BNV.
A 60-as években indult meg a BNV igazi fénykora, amely az 1980-as évekig tartott, és megtestesítette a legvidámabb barakk életérzését.
Ezeken a vásárokon olyan ikonikus termékeket mutattak be, mint a csuklós busz vagy a Coca-Cola.
A Városligetben létrehoztak egy teljes városnegyedet a kiállítás számára, amely akkor ultramodernnek számító építészeti megoldásokat vonultatott fel a maga futurisztikus expóépületeivel.
A BNV területét a Műjégpálya épülete, a Zichy Mihály út, Hermina út, Kós Károly sétány, a Vajdahunyad vára bejáratához vezető út, valamint a Városligeti-tó partja jelentette. A „város” központja a Dísz tér volt, a tér közepén található szökőkutat egy 50 méter magas, rakétát formázó kandeláber világította meg. Az akkoriban sci-fibe illő pavilonok egyik részét ágazati (például vegyipari, alumíniumipari, elektronikai, gépipari, nehézipari, könnyűipari, élelmiszeripari) célokra dedikálták. A hajózási pavilon a Városligeti-tavon állt, két kis hídon lehetett megközelíteni. A szabad ég alatt haszonjárműveket, személyautókat állítottak ki, a Városligeti-tóban kis vitorlások és csónakok álltak, a vízpartra pedig kempingcikkeket helyeztek ki.
A BNV-t kifejezetten bemutató célokra hozták létre, a cégek közötti üzletek lebonyolítására külön szakmai napokat tartottak. Vásárlási lehetőség nem volt, a „pesti mondás” szerint
az emberek azért mentek ki, hogy megnézzék, miket nem tudnak majd megvásárolni.
Léteztek nemzeti pavilonok is, ezek turisztikai és propagandacélokat szolgáltak, a szocialista blokk országainak és a nyugat-európai államoknak állandó helyük volt. Ezekben az adott országot népszerűsítették, filmvetítéseket, kulturális és gasztronómiai eseményeket szerveztek. Ezenfelül éttermek, büfék, divatbemutatók és zenei programok várták a látogatókat a rendezvény idején, akik rendszerint színes prospektusokkal megpakolva hagyták el a Városligetet.
A 70-es években nyitott meg a Hungexpo
A 70-es évekre a rendezvény elköltözött a zuglói helyszínről. Ekkor a Városligetben található legtöbb épületet elbontották, a törmelékek fölé emelték a Királydombot (nevét a későbbi, legendássá vált István, a király-előadásról kapta). A legnagyobb pavilont (Kohó- és Gépipari csarnok) átépítették, ebből lett a Petőfi Csarnok. Ma egyedül az egykori Információs pavilon áll eredeti formájában, ebben a Pántlika Nosztalgia Bisztró működik.
1974-től Kőbányán, a Ligettelek néven ismert városrészben rendezték meg a BNV-t. Itt már az 1920-as évektől kezdve tartottak állat- és mezőgazdasági vásárokat. A szocializmus derekán megépült a Hungexpo az Albertirsai út 10. szám alatti területen. Jellege megváltozott, a nemzeti pavilonok megszűntek, viszont megnyílt a 340 ágyas Expo Hotel. A rendszerváltás után a rendezvény már nem volt kizárólagos ablak a nyugati világ javaira. A klasszikus BNV-k 1992-től megszűntek, helyette tematikus szakkiállítások és vásárok kaptak és kapnak ma is helyet a Hungexpón, így a Construma, az Utazás kiállítás, a MondoCon, de idén a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált is itt rendezik.
Források
- A BNV története, bnv.hu (archív)
- Csiffáry Gabriella: Fotómesék: 1925. április 18-án nyílt meg az első Budapesti Nemzetközi Vásár, Budapest Főváros Levéltára
- Gönczi Ambrus: Egy vásárváros születése és átalakulása – A Budapesti Nemzetközi Vásár Kőbányán, PestBuda
- Révész Sándor: Az állami hiúság vására – A Budapesti Nemzetközi Vásár rezsimeken átívelő 100 (vagy több) éve, HVG
- Wágner Gábor: Így lett a BNV információs pavilonjából a Városliget retró legendája – A Pántlika bisztró története, We Love Budapest
- Egykor.hu
(Borítókép: Fortepan)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
