Azóta hívják Ecserinek, mióta nem az Ecseri úton van
Már a középkori Európában is komoly piaca volt a másodkézből származó holmiknak, különösen a ruháknak. A drága textíliák, a díszes öltözetek sokszor több tulajdonost is kiszolgáltak, hiszen olyan borsos volt az áruk, hogy újonnan csak egy nagyon szűk réteg engedhette meg magának ezeket. Míg régen a használt cikkek vásárlása a szegényebb rétegekhez kötődött és orgazdák, kétes elemek szürkezónája is volt, mára ez megváltozott. Olyanok is keresik a használt tárgyakat, akiknek bőven futná újakra, és a vásárlók nem csak a legrégibb, muzeális, antik tárgyakat veszik. A second hand, vintage és antik tárgyak kereskedelme bizonyos pontokon összeér. Míg régen a használtcikk-vásárlást a szükség szülte, ma nosztalgia, fenntarthatósági törekvések és tudatos esztétikai döntés vezeti a vásárlók egy részét. Az Ecserin sincs ez másként, mint Európa más nagyvárosaiban.
Az Ecseri őse, a fővárosi használtcikk-piac hivatalosan 1897-ben jött létre, első otthona pedig a külső Józsefvárosban, a Teleki téren volt. Ez volt a legendás Teleki téri Tangó, ami nevét vagy a piacon kavargó, lökdösődő tömeg táncszerű lépései, az alkudozás, a licitálás sajátos ritmusa miatt kapta, vagy Pest német nyelvű lakosainak köszönhetően. Eszerint létrejöttekor a többségében német ajkú Pest lakói még németesen Tändelmarktnak vagy Tandelmarktnak nevezték az itt működött bolhapiacot, ebből egyszerűsödhetett idővel Tangóvá. Ez a piac még valóban a szegényebbeket szólította meg, nyüzsgő, zajos, sokszor kaotikus városi tér volt, ahol olcsón be lehetett szerezni a legszükségesebbeket, és a kereskedelem a feketegazdaság határán mozgott.
1950-ig működött a Teleki téren, majd áthelyezték a Külső-Ferencvárosba, az Ecseri útra, a volt Mária Valéria-telep mellé. Nem véletlenül került a használtcikk-piac a szegénynegyed mellé, ugyanis ekkor még a város megtűrt, szégyellt intézménye volt, amit nem szívesen láttak a csinosabb belső kerületekben, Budapest növekedése miatt kellett költöznie. A Mária Valéria-telep a köznyelvben egyet jelentett a nyomorral és a nélkülözéssel, az I. világháború idején kialakított szükségkórházból lett barakkváros Budapest egyik lerosszabb hírű nyomornegyede volt. 1964-ig maradhatott itt a piac, majd a József Attila-lakótelep építése miatt ismét költöznie kellett, ekkor került jelenlegi helyére, a Nagykőrösi útra, Pesterzsébet és Kispest határára.
A név valahogy mindig lemaradásban volt a helyszínhez képest: akkor kezdték a Tangót Telekinek hívni, mikor már az Ecseri úton működött, és azután kezdték Ecserinek hívni, mikor már továbbköltözött. Egyet kell értenünk Válas Györggyel:
Ha megint költöztetnék, teljesen mindegy, hogy hova, attól a naptól fogva Nagykőrösi lenne a becsületes neve
– írta 2005-ben a Budapesti Negyedben. A piac neve tehát ugyanúgy mindig a múltat tükrözte, mint az ott kapható tárgyak.
Szükségmegoldásból turisztikai attrakció
Bojár Sándor a piac költözése előtt, 1962–1963-ban fotózta végig az Ecseri sajátos világát, az anyaggal az Index részletesebben is foglalkozott. Rendkívül színes világ tárul elénk a fotókról, hiszen az itt dolgozó közösségnek egészen sajátos nyelve, identitása volt, Bojár pedig a tőle megszokott érzékenységgel ragadta meg a karaktereket, az emberi sorsokat. A 60-as évek szűkre szabott keretei között persze nem kellett rossz embernek lenni ahhoz, hogy szemben találjuk magunkat a szabályokkal. Elég volt, ha valaki ponyvaregényeket, pornót vagy westernt szeretett volna vásárolni, ami mind tiltólistán volt. A piac sajátos logikája szerint így előfordulhatott, hogy a Gyakorlati tót nyelvtan borítójában a Levágott kéz című cowboyregény lapult. Nepperek, uzsorásók, feketézők színesítették a jóravaló társaságot, egész kis színjátékot adva elő a gyanútlan vevők megtévesztésére. A piacnak pedig sajátos, harsány, bizalmaskodó nyelve is volt, amiből talán maradt is valami.
Ne menjen tovább, mester, mutatok valamit!
Olyan nadrág ez, hogy a golyó se fogja!
Ha nem tart el tíz évig, ne éljek egyet se tovább!
– biztatták az árusok a vevőket. A költözés után kezdetben minden maradt a régiben, aztán a kínálat lassan változni kezdett. Ahogy a szabadság szele egyre inkább átfújt a határokon, megjelentek a nyugati márkás használt ruhák, műszaki cikkek, a 80-as évek második felében pedig már a műkereskedők, a gyűjtők és a régiségvadászok bonyolították a legnagyobb forgalmat.
Az ócskapiacból lassan bolhapiac, majd Budapest egyik legismertebb régiségpiaca lett, kezdetben a nyugat-európai árakhoz képest rendkívül olcsón lehetett itt akár Zsolnayt, herendit is vásárolni. Ez persze nem jelenti azt, hogy hirtelen kizárólag hólelkű kereskedők kívántak túladni a portékáikon, lopott áru és a Fortepan tanúsága szerint lopott pénz is cserélt itt gazdát. A 2000-es évek elején még diplomát is lehetett szerezni, nem kellett hozzá 4-5 év tanulás, elég volt 100 ezer forint készpénz.
A helyzet azért sokat tisztult azóta. A régiségkereskedők miatt először megérkeztek az első külföldiek, ma pedig az Ecseri éppen úgy turisztikai attrakció, mint Berlin, Amszterdam vagy Barcelona bolhapiacai, és közben a használt cikkekhez való viszonyunk is megváltozott. Nemcsak az antik tárgyakat keressük, de a retró és vintage trend felfutásával a használt bútoroknak, a lakberendezési cikkeknek is reneszánszuk van, sokszor azok is szívesen választanak ilyesmit, akik amúgy megtehetnék, hogy újat vásároljanak.
Az Ecseri ma is szórakoztatóan eklektikus képet mutat. Van itt több nyelven beszélő, menő régiségkereskedő, mindenféle gyűjtögető és csodabogár, de olyanok is, akiknek már a szülei is itt árultak, és persze van, akit az ügyeskedés hajt. Alkudni szabad, így ha ellátogatunk ide, éppúgy megeshet, hogy életünk legjobb üzletét kötjük, mint az, hogy a legrosszabbat. Egy biztos: az itt vásárolt tárgynak saját, személyes története van.
(Borítókép: Gábor Viktor – Fortepan)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
