Szabó Gábor Budapesten született, és bár sokfelé megfordult a világban, sőt, nagyrészt külföldön élt, és ott építette fel csonkasága ellenére is pazar karrierjét, a halál is a szülővárosában érte 1982-ben, bő egy héttel a születésnapja előtt. Mindössze 45 esztendős volt. Más muzsikusnagyságokkal szemben viszonylag későn kezdett el a zenével foglalkozni, és autodidakta volt. 1950-ben, vagyis 14 éves korában, karácsonyra kapott egy gitárt, majd zenetanárhoz járt, de csak pár hétig, amíg az alapokat el nem sajátította, majd innentől kezdve önmaga oktatója volt. Rengeteget gyakorolt, és mindemellett nagyon erős volt benne az elhatározás, hogy gitárművész legyen belőle.
A zavaros és egyre nyomasztóbbá váló 50-es években a jazzre úgy tekintett a hatalom, mint a Nyugat ópiumára, valamiféle bűnös dologra, így bár voltak a pesti éjszakának jazzklubjai, azok nem teljesen legálisan működtek. Szabó Gábor ebben a közegben kezdte bontogatni a szárnyait, és már ekkor kiderült az egyébként képzőművészeti gimnáziumban tanuló ifjúról, hogy ritka tehetséges zenész. Ő pedig azt látta jól, hogy hiába zenél a klubokban és hiába jutott be a rádióba, hogy ott felvételeket készítsen, a kommunista Magyarországon nem lesz belőle elismert jazz-zenész. Így amikor kitört 1956-ban a forradalom, amit aztán levertek, és emiatt rengeteg ember hagyta el az országot, Szabó családja is az emigránsok tömegében volt. Meg sem álltak Amerikáig.
Szabó páratlan tehetségét bizonyítja, hogy alig egy évvel azután, hogy menekültként megérkezett Amerikába, bejutott a neves bostoni Berklee zeneiskolába, majd még egy évvel később pedig a hasonlóan neves Newporti Jazzfesztivál nemzetközi ifjúsági zenekarába is bekerült. A karrierje a 60-as évek első felében villámgyorsan ívelt fel. Széles körben felismerték különleges tehetségét a jazzgitár területén, és olyan jazzlegendák zenekaraiba került be, mint Chico Hamilton vagy Charles Lloyd. Mivel esetében a szakmai és a közönségsiker kéz a kézben járt, így 10 évvel azt követően, hogy amerikai partra lépett, 1966-ban megjelenhetett az első önálló nagylemeze is, a Gypsy ’66.
A tehetségén túl Szabó Gábor abban is úttörő volt, hogy idejekorán felismerte, hogy a 60-as évek zenei forradalma alól a jazz sem lesz kivétel, azt is alapjaiban rázza majd meg és alakítja át. Akkoriban a műfaj első számú lapja a Down Beat volt, ami pár évvel korábban – mint ifjú gitártehetséget – Szabót is jutalmazta. Ebben írt egy hosszabb cikket a magyar gitáros, és okozott kisebbfajta felháborodást, merthogy mondandója lényege az volt, hogy:
Az a fajta jazz, amit eddig ismertünk – meghalt.
Erős szavak, és botrányt is okoztak. Ám Szabó nem hátrált meg, és végül neki lett igaza. Az állítása az volt, hogy a hagyományos jazz kora lejárt, és a 60-as évek új zenéi, valamint irányai a jazzre is komoly hatást gyakorolnak majd: beköszönt a crossover időszaka. A jóslata pedig bejött, ekkoriban született meg és villámgyorsan meg is erősödött a fúziós jazz, mint amilyen a jazz-rock vagy az etno-jazz. Ebben a folyamatban Szabó is élen járt, merthogy egyre több magyar népzenei elemet csempészett a szerzeményeibe, sőt, Kodály-művet is megidézett, majd minél szélesebbre tárva az ollót más népek (India és az arab világ) zenéit is elkezdte tanulmányozni, hogy azokat is beépítse.
A nagy szerelme pedig a latin zene lett.
Egyik számát, a Gypsy Queent többen is feldolgozták, például a Fleetwood Mac és Carlos Santana, utóbbi tette a számot világhírűvé.
A 60-as, 70-es évekre megváltozott a világ, és ezalól Magyarország sem volt kivétel. Jelentősen felpuhult a diktatúra, és már a jazz sem számított bűnös élvezetnek, így 1974-től kezdődően Szabó Gábor is egyre sűrűbben látogatott haza. Első körben egy zárt körű koncertet adott a Magyar Rádióban Másik János (zongora), Pege Aladár (bőgő, basszusgitár), Kőszegi Imre (dob), Dely István (konga és ritmushangszerek), valamint Kovács Kati (ének) társaságában, amit a Magyar Televízió rögzített és kiegészített egy hosszabb interjúval. Az így összeállt filmet pedig nemcsak itthon adta le a tévé, de világszerte is nagyot ment. Ezt követően a gitáros többször is haza-hazalátogatott.
1978-ban ismét hazatért, és újabb koncertet adott, a Hiltonban, ahol megszállt. Dés László (szaxofon), Babos Gyula (gitár), Másik János (elektromos zongora), Lerch István (szintetizátor), Dandó Péter és Sípos Endre (basszusgitár), Kőszegi Imre (dobok), valamint Bontovics Kati (ének) voltak a partnerei. Az akkoriban készült nagylemezét pedig, amelynek Femme Fatale a címe, a Hungaroton is kiadta. Bár később is adott még kisebb koncerteket, amikor hazalátogatott, és nagyszabású tervei is voltak a jövőt illetően, a helyzete sajnos megváltozott. Visszaütött az életmódja. Szabónak ugyanis súlyos alkohol- és drogproblémái voltak, ez pedig nem kímélte az egészségét sem. De volt még más is.
Akkoriban nem jártak túl jó idők Szabóra. A függőségei miatt egyre több időt töltött kórházakban, majd elment egy drogelvonó kúrára is. Csakhogy a kezelését bonyolító kórház tulajdonosával összetűzésbe került, ami a szcientológia egyháza volt, akik elvárták volna tőle, hogy a kezelésért cserébe betérjen, és népszerűsítse őket meg a tanaikat. Szabó erre nem volt hajlandó, hanem inkább perelt, ennek azonban nem várt következménye lett. Szabó akkoriban dolgozott együtt a zongorista Chick Coreával, aki történetesen szcientológus volt, és a per miatt elállt a közös munkától. Ez volt a már említett Femme Fatale című album, amit végül a zongorista nélkül fejezett be, majd jelentetett meg Amerika helyett Magyarországon.
Közben Szabó új zenekar szervezésébe kezdett, akikkel a Femme Fatale albumot bemutató koncertre is készült a Fehérvári úti Fővárosi Művelődési Házban. Ám az 1981. december 15-re beütemezett koncert végül elmaradt, ugyanis az akkor már nagyon rossz egészségi állapotban lévő zenész pár nappal a koncert előtt rosszul lett. Bár azonnal kórházba került, megmenteni már nem tudták: szűk három hónappal később, 1982. február 28-án elhunyt máj- és veseelégtelenség következtében. A Farkasréti temetőben nyugszik.
Szabó Gábor nevét világszerte ismerik a mai napig, a neve megkerülhetetlen a jazzben. 1965 és 1978 között, vagyis 13 év alatt összesen 26 önálló nagylemeze jelent meg, és ebben nincsenek benne a másokkal közös albumai, meg azok sem, amelyeken egy-egy zenekar tagjaként szerepel. Bár a 70-es évek közepétől rendszeresen járt haza, itthon igazán csak a rendszerváltást követően kezdték el őt felfedezni. 1992-ben a nevét viselő díjat alapított a Magyar Jazz Szövetség, amit minden évben valamely kiemelkedő tehetség kap meg. Mint amilyen Szabó Gábor is volt.
Források:
(Borítókép: David Redfern – Getty Images)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
