Közel ezer gitár közül válogathatunk az Alsó erdősor utcai Gitárcentrumban. Az üzletet 2006-ban nyitotta az Omen gitárosa, az expokolgépes Nagyfi László, aki mellé az utóbbi években társult be fia, Marcell. A boltban akkor is van mit nézegetni, ha profik vagyunk, és akkor sem fogjuk magunkat egy gitárszektában érezni, ha kezdőként, zenetanuláshoz keresünk hangszert. Nincsenek rossz kérdések, csak visszajáró vevők, akik közül nem egyet ők vezettek be a gitárok csodás világába.
„Jegyezd meg, míg a Föld kerek, mindig lesznek rockerek”
Bár apa-fia párosról van szó, az üzlet két tulajdonosa nem is lehetne különbözőbb zenei felfogását, egyéniségét tekintve. Nagyfi Lászlót a Pokolgép (a fentebbi idézet tőlük származik – a szerk.) és az Omen gitárosaként ismerhetjük, a füstgépek, sportcsarnokok és gitárszólók világa az övé, fia, Marcell viszont a Bartók Konzi jazz tanszakán végzett dobos, akivel legújabban az Entbient elektronikusambient-duó tagjaként találkozhatunk, de a Kolorádó Fesztivál chillesebb Oázisából is ismerhetjük. Itt hangfürdőket tartott handpan és hangtálak kíséretében, de a jógatáborok, elvonulások is közel állnak hozzá.
László egyébként szolidabban indult, először még 8 évesen hegedülni kezdett, ám jött egy törés, nem volt megfelelő hátszele, ezért nem vették fel a konzervatóriumba.
A csalódás után gitárt ragadtam, és marha mérgesen elkezdtem AC/DC-ket tanulni. A baráti társaságunkba bekerült az első AC/DC-lemez. Ez akkor teljesen új megközelítés volt, egy egyszerű boogie-woogie rock and roll zene, de olyan feszes tempókra húzták föl, hogy nem lehetett neki ellenállni. Rongyosra hallgattuk, és kész, elindult a fertőzöttségem a gitár iránt.
A Pokolgépbe ezután egy barátjának köszönhetően került, amikor már aktívan zenélt. A srác becsöngetett hozzá egy vasárnap délután:
Kirúgták a Pokolgépből a gitárost meg a dobost, gyere, mi megyünk helyettük, mert a jövő héten koncert van az Ifjúsági Parkban. Nagyot néztem, mert ők ekkor Darth Vader-sisakban, ilyen biliszerű fejfedőben játszottak. Mondtam is, hogy ne már, nem állok oda ilyenben bohóckodni. De aztán felvettem, majd szerencsére egy idő után sikerült megszabadulni tőle
– meséli (fotót itt találunk a sajátos szerelésről). A fellépés azért is emlékezetes, mert ez volt a Pokolgép első önálló koncertje. Egy szó, mint száz, végül befutottak, és bár a hejőbábai művelődési házban még nagyot néztek, amikor a Trabantból kikászálódtak a bőrszerkós, hosszú hajú fazonok, néhány évvel később 30-40 ezres lemezeladásokkal a 80-as évek egyik legnépszerűbb bandája lett belőlük.
Az, hogy ezután hogyan nyitott Nagyfi gitárboltot, kevésbé vidám történet, de a vége szerencsére jó. A rendszerváltás környékén a kapitalizmus éppen olyan ellenőrizetlenül szabadult rá a zeneiparra, mint az egész országra. Ráadásul 1991-ben nemzetközi színtéren robbantott a grunge, így a rendszerváltás pont a rockzenén belüli átalakulás időszakára esett. A nyugati nyitással párhuzamosan megjelenő kereskedelmi rádiókban, tévékben a külföldi és mainstream előadókat játszották, itthon a média sosem volt kegyes a keményebb rockzenéhez, így szép lassan elfogyott a hazai metálbandák vitorlájából a szél. A gitáros, aki 1990-ben Kalapács Józseffel együtt kilépett a Pokolgépből, és megalapította az Oment, több tízezer eladott lemez után szembesült azzal, hogy elmúlt az idő, amikor meg tudott élni a heavy metalból. A gitárokról viszont nagyon sokat tudott, sosem mulasztotta el, ha Amerikában vagy Frankfurtban járt, hogy körbenézzen, és vásároljon egy-egy jobb cuccot:
Akkor kezdtem zenélni, mikor egy valamirevaló hangszerhez csak mindenféle kerülőutakon lehetett hozzájutni. Kormos Tibinek hívták az első maszek hangszerboltost, mi pedig, ha jött, mondjuk, egy Gibson, amit kint dolgozó vendéglátósok szereztek be külföldről, ott csorgattuk a nyálunkat a kirakat előtt. Innen indult az érdeklődésem a gitárok iránt. A boltom mintáját egyébként az amerikai Guitarcenter adta, amely az ottani nagyvárosokban szinte mindenütt hatalmas üzletekkel van jelen. Szerettem volna, hogy itthon is legyen egy hely, ami hasonlóan jó.
Egy jó hangszer, egy jó erősítő, és más semmi?
A bolt tehát 2006-ban megnyitott az Alsó erdősor utcában. Ezután jött képbe Marcell, aki bár a gitárok között nőtt fel, mégis a dobot választotta. A zenetanulás éveire nála egyébként is a bőség zavara volt a jellemző, szinte az egész család zenél, Marcell nővére, Nagyfi Orsolya zongoratanárnő lett svájci mesterdiplomával, így Marcelltől sem áll messze, hogy leüljön a hangszer mellé. Az igazi inspiráció azonban nagybátyja, Nagyfi Zoltán volt, aki dobolt az ős-Beatricében, majd az Ossianban, végül pedig jött az Omen:
Az Omenbe már mindenki családosként érkezett, nem az a fajta ereszd el a hajam volt, ami az emberrel a 20-as éveiben előfordul, sőt édesapámmal is biztos megesett. Én nyitott természetű vagyok, imádtam a fesztiválokat, már gyerekként is mentem velük. Apukám zenésztársai nagyon kedves emberek, sok humor volt a backstage-ben. Természetes volt, hogy zenét is fogok tanulni. Apa először gitárt adott a kezembe, de az elsőre nem kapott el. Viszont a dob egyből megfogott, szerintem azért, mert örökmozgó típus vagyok, tetszett, hogy minden végtagom egyszerre kalimpál. Apa tesója az Omen dobosa, Nagyfi Zoltán. Mindig csodálkozva néztem a dobolását, gyakran a színpadon, mögötte állva. Az otthonában fel volt állítva a gyönyörű dobszettje, nagyon sok tammal, cintányérral, igazi rocklegenda. Az egyből órákra lekötött.
Marcell ugyan dobos, de a gitárokkal is boldogul annyira, hogy minden probléma nélkül meg tudja mutatni a hangszert, a munkát pedig két profi hangszerész is segíti, így szaktudásban nincs hiány. Marcell rockos gyerekkor ellenére abszolút mindenevő, dzsessztől az elektronikus zenékig bármit szívesen hallgat. A boltban először nem nagyon látta, hogy miben tudna segíteni, fel kellett zárkóznia, tanulnia a gitárokról. Végül egészen más úton érkezett meg a hangszerekhez, mint édesapja:
Az első, amikor azt éreztem, hogy valamiben igazán tudok segíteni, az volt, hogy elkezdtem felújítani a régebbi gitárokat. Megtanultam húrozni, ápolni a fogólapot, felpolírozni a bundokat. Újra csilivili lett a hangszer, na, gondoltam, ezt így megvenném. Felújítottam vagy 15 gitárt, kb. két hónap alatt eladtuk őket. Apa látta, hogy működik az ötletem, és számít, hogy tényleg rendezett minden sarok.
Marcell mindig is szeretett kapcsolódni a vásárlókhoz, az ő igényeik mentén kezdett alakítani a kínálaton, édesapja pedig mikor látta, hogy jobban megy a bolt, megbízott döntéseiben. Aztán egyszerre 900 gitárjuk lett, négy éve pedig átköltözhettek az Alsó erdősor utcai ház nagyobb üzlethelyiségébe, amit másfél évig újítottak fel. A két Nagyfi között jól le vannak osztva a szerepek. László tapasztalata, tudása vonzza a zenész barátokat is, Marcell pedig levadássza az újdonságokat, belövi az irányokat, közel 9 éve dolgoznak együtt. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy mindenben egyetértenek. A feltűnő, színes Floyd Rose tremolókaros gitárokról például rendesen megoszlik apa és fia véleménye.
900 gitár
Az üzlet fölötti lakásban egyébként ismert dzsesszbőgős lakik, így Nagyfiék megtalálták a számukra ideális szomszédot. Eleinte felmerült, hogy a jelenlegi 430 négyzetméteres helyen zongorák és dobok is legyenek (Marcell érdeklődése miatt kalimba, handpan és nyelves dob azért néha előfordul), ám végül úgy döntöttek, jobb, ha nem osztják meg a figyelmüket, és inkább a gitárokra koncentrálnak. Ez sikerült is, hiszen a többmilliós, hónapokon át készülő profi hangszertől a zeneiskolásoknak való pár tízezres darabokig mindent megtalálunk náluk. Mivel pontosan tudják, hogy egészen más helyben, személyesen kipróbálni egy-egy gitárt, törekszenek is arra, hogy a legtöbb típus, márka megtalálható legyen náluk.
A szolgáltatás teljes körű, mindenre kiterjed. A vásárlásban Marcell és László mellett profi hangszerészek segítségét kérhetjük, minden dolgozónak van valamilyen kapcsolata a zenével. Ha pedig abszolút kezdőként fordulunk hozzájuk, akkor sok tanárt is ismernek, szívesen ajánlanak valakit közülük, attól függően, hogy valójában mit is szeretnénk tanulni.
A zenészkollégák pont úgy segítenek bemutatni a gitárokat, erősítőket, ahogyan maguknak is szívesen választottak volna kezdőként.
Ezt a megbízhatóságot és közvetlenséget a vásárlók is értékelik, így szép bázisuk van már visszajáró vevőkből, közösség szerveződött az üzlet köré. A Gitárcentrum legismertebb kezdője Archie Renaux brit színész (Shadow and Bone, Alien: Romulus – a szerk.), aki budapesti forgatása alatt döntött úgy, hogy gitározni szeretne, ehhez keresett egy hangszert. Végül nemcsak vásárolt a boltban, hanem itt is tanult, ugyanis ekkor még helyben is folyt az oktatás. Vezérigazgatóktól kisgyerekekig sokan köszönhetik az itteni óráknak az első helyesen lefogott akkordokat.
A gitárokat minden esetben hangolják, és beállítják a nyakat, ezekre egyébként garanciát is vállalnak, így ha esetleg a fa mozogni kezd, vagy valami elállítódik, nem kell külön fizetni és külön hangszerészt keresgélni emiatt. A gitárok mellett pedig erősítőket, effekteket, bármit beszerezhetünk, ami a hangszerhez kell.
Hangszert választani lehet érzelmi alapon is. A lényeg, hogy mi az, amit szívesen megfognál, játszanál rajta. Mi elmondjuk, hogy melyik formának milyen sajátossága van hangzásban, ennek alapján a vásárló kiválasztja, ami érdekli, mi azt odapakoljuk egy erősítőhöz, megmutatjuk, hogyan szól, több stílusban játszunk rajta. Persze a profik ennél konkrétabb elvárásokkal érkeznek, őket leültetjük egy erősítővel, 15-20 percet játszanak, és viszik, ami kell
– meséli Marcell, aki abban is szívesen segít, hogy ha valami számukra is érdekes modellt kér a vásárló, ami nincs az üzletben, akkor azt – akár kipróbálásra is – bekéri. Persze Nagyfiéknak is vannak vágyaik, simán van még 15-20 gyártó, akitől szívesen beszereznének hangszert. A hangzást sokféle tényező befolyásolja a gitártest alakjától az effekteken át az alapanyag típusáig. A különbségek így árban is markánsak lehetnek. Ebben szerepet játszik az ikonikusság, az, hogy melyik gitárhős védjegye lett az adott hangszer, de a vásárló nem csak ezt fizeti meg. A legjobb gitárok teste mahagónifából készül, az alapanyagot pedig több hónapon át speciális módon szárítják, majd egy profi hangszerkészítő mester dolgozik rajta, és olyan finom kagylóberakásokkal, díszítésekkel bír, hogy szinte már az iparművészet körébe tartozik a megjelenése. Egy ilyen gitár a jövőnek is készül, ha megfelelően ápoljuk és tároljuk, akkor a fa 10 év múlva még jobban beérik, nem fog felpúposodni, szétszáradni a hangszer.
A nagyon olcsó gitárokon meg még tegnap fütyült a rigó, ha egyáltalán fából készültek
– teszi hozzá László.
A 900-féle gitár közül szinte könnyebb azt összeírni, hogy mi nincs, mint felsorolni, hogy mi van. A Fender Telecaster és Stratocaster formát nem kell bemutatni senkinek, ezek a leggyakrabban választott elektromos gitárok a boltban is, nagyon kényelmesek, ergonomikus a fogásuk, jó rajtuk játszani, az ikonikus hangszer születése pedig szintén nem mindennapi történet. Pat Metheny és John Scofield kedvelt gitárja, az ikonikus Ibanez mellett megtaláljuk a Gibson Les Pauljait is. Ez a hangszer egyébként apának és fiának is nagy kedvence, Zac Wylde, a Black Label Society gitárosa, aki Ozzy Osbourne-nal is dolgozott, előszeretettel használ ilyet, így azoknak szokták ajánlani, akiknek bejön az erőteljes, húsos hangzás. Ez a hangszer egyébként nemcsak megjelenésében tekintélyt parancsoló, de szép súlya is van, kívánhat némi fizikai állóképességet vele egy kétórás koncert.
Az amerikai márkák színpadra kívánkoznak, így is prezentálják őket a bolt hátsó részében, ahol különleges, gyűjtői darabokat is árulnak. Van például egy olyan több millió forint értékű ESP gitár, amit Európában összesen három boltban találunk meg. A Tayloroknak saját, elzárt kis termük van, itt külön kellett szerződni a céggel ahhoz, hogy árusíthassák a hangszert, a szerződésben pedig egészen speciális feltételeket kötöttek ki a párásításra és a tárolás egyéb módozataira vonatkozóan is. A márka szemlélete egyébként figyelemre méltó, az eladott hangszerek után fákat is ültetnek.
Apa és fia birodalmában sokféle vásárló fordul meg. A szombat a legszínesebb, ilyenkor az első hangszert keresgélő kisgyerekes családoktól kezdve feltörekvő bandákon át befutott zenészekig mindenféle vásárló megfordul a boltban. Ottjártunkkor 3 fiatal srác próbálgatott egy sajátnak tűnő számot, de állítólag az is előfordul, hogy valaki elfeledkezik magáról, beletép a húrokba, aztán hadd szóljon. Természetesen alig akad Budapesten olyan zenész, aki nem vásárolt még a Gitárcentrumban. Csak a Facebook-oldalukról szemezgetve feltűnik a FISH! gitárosa (a volt dobosnak egyébként egy bitang jó péksége van Újlipótvárosban), a hooliganses Tóth Tibor egy Jackson RR5-öt választott magának. Sőt, látogatásunk után a közeli Szövetség utcában belefutottam Kalapács Józsefbe, a régi zenésztárs talán ide igyekezett.
Nagyfiék üzlete nem csak szimpla gitárbolt: élő találkozóhely zenészek, tanulók és kíváncsi bámészkodók között. A 900 hangszeres birodalom egyszerre őrzi a régi idők rockzenéjét és mutat utat a friss irányok felé. A gitárboltba mára tényleg mindenki betér, akit a zene a legkisebb mértékben is érdekel, és csak nehezen távozik üres kézzel.
ELÉRHETŐSÉGEK
Gitárcentrum
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
