Papp Jancsi az a figura, aki rosszul mond viccet, mert nem érti a poént, vagy ha mégis érti, akkor sután elügyetlenkedi. Sosem tudja a tréfák poénját megjegyezni, és poéngyilkos módon elrontva meséli tovább. Neve fogalom, így is írják, „papjancsi”. Kevesen tudják azonban, hogy valós alak volt, aki Karinthynak köszönheti, hogy a viccek koronázatlan királyává vált.

Papp Jancsitól megkérdezik: Tudtad-e, hogy Magyarországon járt az angol miniszterelnök?
– Nem. 
– Pedig a múlt héten voltam egy bányában, ahol azt kiabálták, hogy »Nincs ember lenn?« (Chamberlain)

Ezt Papp Jancsi a következőképpen adta tovább:

– Képzeld, Magyarországon járt az angol miniszterelnök!

– Honnét tudod?

– Egy bányában azt kiabálták a bányászok, hogy „Ott van a Churchill?”.

Sokan ismerik a „viccrontó” Papp Jancsi figuráját, akinek mindig megtetszik egy barátja általában obszcén poénja, de aztán elrontja a viccet, így ahelyett, hogy nevettetne, inkább magát hozza kellemetlen vagy vicces helyzetbe. Ez az elrontott viccmesélés a humor fő eleme, hiszen nem a vicc poénján, hanem Papp Jancsi ügyetlen előadásán vagy a félreértésein nevetünk.

Kevesen tudják azonban, hogy a poéngyilkos valódi ember volt:

népszerű énekese Pestnek a békeidők végén. Zerkovitz slágereit tette híressé, és elsőként adta elő Ady verseit, akivel baráti kapcsolatot ápolt. Hangja, szép baritonja minden műfajban megállta a helyét, legyen az komoly mű, könnyed darab, opera vagy katonadal.

Hadaró beszédstílusa ihlette a vicceket

1879. szeptember 29-én született Kolozsvárott Pap Miklós és Gábor Antónia sokadik gyermekeként, 1899-ben kezdte színészi pályafutását. Különböző vidéki városokban lépett fel operettekben és operákban, ahol „operabaritonistaként” emlegették a helyi lapok. Kezdetektől fogva Papp Jancsi volt a neve, és soha nem váltott Jánosra. Vezetéknevéhez a második p betűt ő maga biggyesztette, amikor színészként lépett színpadra. Ez az apró névváltoztatás a színjátszás korai időszakában bevett gyakorlat volt.

A sajtóban a század első évtizedének derekán tűnik fel a neve. Ekkor Pécsett lépett fel: a Parasztbecsületben Alfiót énekelte, és főszerepet játszott a Hajdúk hadnagya című operettben is. Énekszámait meleg, bensőséges érzéssel adta elő, hangját szépnek, megjelenését megnyerőnek mondták, és ahol csak megjelent, ott azonnal közönségkedvenc lett. Éneke azonban iskolázatlan volt, nem vigyázott a prózára, elsietve, hadarva mondta a szöveget, ami miatt nehezen lehetett érteni, mit mond, de talán ennek is köszönhető, hogy

hamarosan viccrontóként tűnt fel a róla szóló poénokban.

Beszédhibája dacára a közönség nagyon szerette, amit ezüst babérkoszorúval és nemzeti színű szalaggal ellátott zöld levelű babérkoszorúval, sok tapsolással, hívásokkal és ismételtetéssel is kifejeztek. 1907-ben már pesti színészként tűnt fel az Intim Színházban, a Sándor tér 4. sz. alatti Gutenberg-palotában. A létesítmény célja volt, hogy a délután ráérő közönségnek olcsó pénzért tisztességes és tanulságos szórakoztatást szerezzen. Nagy Endre, a pesti kabaré megteremtője és első konferansziéja fedezte fel hamarosan Papp Jancsit, és vette be a társulatába. Ebben a csapatban játszott a nagykörúti Bonbonnière Kabaréban, majd a Modern Színpadon, kedvenc műfaja a kuplé lett.

Egy-két évet Párizsban is töltött, ahol kávéházakban énekelt. Gyakran szerepelt szakszervezeti rendezvényeken is, különösen a nyomdászoknál a Gutenberg-otthonban, valamint jótékonysági esteken és a Galilei-kör összejövetelein. Számos nagy korszak meghatározó színészével játszott együtt, és olyan komoly műveket is előadott, mint Schumann dalai. Ő volt az első, aki a Reinitz Béla által megzenésített Ady-verseket is énekelte, amelyeket nagyszerű művészi megértéssel adott elő. A költővel még Nagyváradon kötött barátságot, a sajtó szerint ivócimborák voltak.

Papp Jancsi, a nép hangja

Az első világháború kitörésére Papp Jancsi már Pest kedvence volt. Zerkovitz Béla, a slágeríró, sorra írta neki a dalokat, amelyeket ő sikerre vitt. Az Erzsébet körúton található nagy nemzeti szórakozóhely, a Royal Orfeum vált az otthonává. A háborús időszak alatt főként katonadalokkal aratott nagy sikert, így a Borsszem Jankó 1917. július 29-i száma szerint ő volt a pesti orfeumjárók imádottja.

A nép hangja volt Papp Jancsi: jó megérzéssel énekelte meg azt, ami másnapra már az utca hangjává vált.

A Színházi Élet így méltatta:

A Royal Orfeum egyik legnagyobb nóta-sikere lett pár nap alatt az 'Egy deci teli szódával!' című új Zerkovitz dal. A pompás verset is Zerkovitz Béla írta és a hihetetlenül szép refrént már a premier publikuma is együtt énekelte Papp Jancsival. /.../ Gyüjjék koma, gyüjjék sógor, gyüjjék ángyom! / Gyüjjék mind a fronton szerzett rokonságom! / Nincsen semmi szégyenkezni való abba' / Ha egy kicsit mulatunk a Hinterlandba!

A háború után színésztársaival a Vörös Hadseregbe toborzott.

Fedák Sári.egy teherautó tetején áll és két kézzel szórja a Vörös Toborzó czímű nóta szövegét. Közben vörös kendőt lobogtat a kezében, a tömeg éljenzi, a kocsin pedig Zerkovitz Béla, a nóta szerzője és mellette Papp Jancsi, a Royal Orfeum tagja, aki czigányzenekar kísérete mellett énekli a Vörös Toborzó szövegét. Be-be-be-be-be-be-be, Be-be-be-be-be-be-be, Be kell állni ,a vörös hadseregbe! Ne-ne-ne-ne-ne-ne-ne, Ne-ne-ne-ne-ne-ne-ne, Nesze elvtárs, fogj fegyvert a kezedbe! Küldjünk minden hóditót a fenébe, Úgy kergessük ki komám, Hogy begyűnni ezután, ne juthasson mégegyszer az eszébe! A tömeg utána énekli a dalt és így megy a menetet bezáró sok ezer ember tovább az Oktogon felé

– írta Az Újság 1919 áprilisában.

A háború vereségét követően, Trianon árnyékában a Nincs nekem már puskám! című dalt énekelte a budapesti Royal Orfeumban, és irredenta dalokkal lázította a közönséget országszerte, ám már nem volt a régi sztár. Erdélyi származásúként mélyen érintette szülőföldjének elvesztése: 1923-ban Marosvásárhelyen a hatóságok tiltották meg, hogy fellépjen.

Hogyan lett legendás a papjancsi vicc?

Mint ital- és társaságkedvelő bohém, ifjúságától kezdve imádta és folyamatosan mesélte a vicceket, ám már túl volt pályája csúcsán, amikor a sajtó először emlegette közismert „poéngyilkosként”. Karinthy Frigyes volt az, aki ezt a hírnevet megalapozta azok körében, akik személyesen nem ismerték Papp Jancsit. A Színházi Élet 1920-as utolsó, karácsony–újévi számában Karinthy útjára indított egy új rovatot, aminek a Poénlövölde felcímet adta. A rovatpremiert így vezette be:

Nagyrabecsült Olvasóinknak ezennel új játékot nyitunk: a poénlövöldét, melynek ünnepélyes felavatását Papp Jancsi díszelnökünknek, a főpoéngyilkosnak jelenlétében... tartja meg a szerkesztőség. Megelégszünk vele, hogy néhány szép példát közöljünk, nagyrész mesterünknek, Papp Jancsinak százakra rúgó gyűjteményéből. Első példa. Eleven vicc: – Hallotta? Hindenburg katonáinak ötszázezer pár virslit küldött a hentesek szövetsége, és mind az ötszázezret vízbe kellett dobni. – Miért? – Hogy megfőjenek. Ugyanez lelőve: – Hallotta? Hindenburgnak ötszázezer virslit küldtek, és képzelje, mind az ötszázezret forró vízbe kellett dobni.

Az Ojság 1923-tól hosszú éveken át tömegével közölte Ahogy Papp Jancsi mondaná címmel a viccek eredeti és „papjancsis” változatait. A papjancsi viccek közül a trágárak nem kerültek be a sajtóba, csak szájhagyomány útján terjedtek.

A harmincas években Papp Jancsi pályafutása fokozatosan háttérbe szorult, és inkább csak vidéki kisebb kávéházakban kapott fellépési lehetőséget. Az évtized végén egy szerény kis vendéglőt nyitott a Szövetség utcában, mely egy kopottas hely volt, ahová az utcáról lépcsőn kellett lemenni. Maga Papp Jancsi szolgált fel a vendégeknek, és egy arra járó újságírónak így vallotta meg érzéseit:

A sanzonok meghaltak..., a kor ízlése megváltozott. Ma dizőz kell a közönségnek, nem olyan zsánerszerű művész, mint amilyen én.

1941-ben, miután bezárt a vendéglő, visszatért Kolozsvárra, és Ady-, Babits-, Petőfi-verseket énekelt a szülővárosában. Utolsó éveiben Papp Jancsi egy csendes angyalföldi utcában élt visszavonultan, súlyos anyagi nehézségekkel küzdve. Nem volt gyermeke, és idős korában, halála előtt egy évvel házasodott meg. 1943 végén megfázott, amiből tüdő- és mellhártyagyulladás alakult ki, 1944. január 12-én hunyt el a Rókus Kórházban. Haláláról a sajtó csak késéssel értesült, és szerény, mégis elismerő és együttérző nekrológokkal búcsúztak tőle.

És bár a túlságosan trágár viccekből mi most nem merítünk, a cikk végén talán elfér ez az egy, amely jól példázza, hogyan rontja el Papp Jancsi egy vulgáris, váratlan és közönséges poénnal az első szóvicc romantikus hangulatát:

Egy alkalommal barátját kísérte vásárolni a Belvárosba. Barátja a feleségének kendőt vett ajándékba, s e szavakkal adta át az asszonynak:
– Hófehér kebledet lepi sálom. 
Pap Jancsinak megtetszett a szellemes mondat, nosza, ő is vett egy kendőt, s így nyújtotta át feleségének: 
– Itt a sál, és le van pisálva a nyakad.

Források:

(Borítókép: illusztráció, Balassa Péter – Fortepan)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék