A modern nagyáruházak születése
Abban nincs semmi meglepő, hogy nagyáruházak, ahol az élelmiszertől kezdve a ruházaton át a lakberendezési tárgyakig mindenfélét lehetett kapni, már a II. világháború előtt is léteztek, bár akkor még nem láncokban, hanem jórészt egymástól függetlenül. És persze a méreteik is mások voltak, mint manapság, ennek oka pedig a kisebb mértékű fogyasztás és a kevesebb termék volt. Az első fecske Budapesten az Andrássy úton nyitott meg. Bár már ezt megelőzően is léteztek üzletek a fővárosban, de a modern értelemben vett első nagyáruház a Párisi Nagy Áruház volt, ami 1911-ben nyitott meg.
Eredetileg ezen a néven volt már egy másik üzlet a Rákóczi úton, ám az 1903-ban leégett, és tulajdonosa, Goldberger Sámuel úgy gondolta, itt az ideje, hogy üzletét új alapokra helyezve, nagyobb formátumban, francia mintájú, modern nagyáruházként nyissa meg. 1909-ben megvásárolta az 1882-ben felépült Terézvárosi Kaszinót az Andrássy úton, majd az átépítési munkálatokat követően, 1911-ben megnyitott az új Párisi Nagy Áruház, ami később, a két világháború között áruháznyitási hullámot indított el. A kínálatból a leghíresebb és a legnépszerűbb az 1926-ban megnyitott Corvin Áruház volt a Blahán. Ezek az áruházak még egymástól függetlenül nyitottak meg, nem képeztek hálózatot egymással, más-más arculattal bírtak. Csak egyetlen dologban, az irányban, vagyis a párizsi modern nagyáruházak mint minta követésében egyeztek. Meg persze a hasonló árukínálatban.
Kényszerű egyesülés
A II. világháború lezárulta után pár évvel, az 1948-ban hatalomra került kommunista országvezetés által elindított államosítási hullám alól a nagyáruházak sem mentesültek. Eleinte azonban még nem beszélhettünk áruházláncról. A Belkereskedelmi Minisztérium Áruházi Kereskedelmi Igazgatósága irányítása alatt folytatták működésüket az áruházak, egyetlen kivétel akadt csupán, a Corvin Nagyáruház, ami 1952-ig a szovjetek kezében volt. Illetve a későbbi Divatcsarnok a háborút követően (egészen 1957-ig) könyvraktárként működött, majd utána lett ismét áruház.
A következő változás az 1960-as évek közepén történt: az áruházak hasznosabb, szakszerűbb és gyakorlatiasabb összefogására, tevékenységük jobb összehangolására jött létre 1966-ban az Országos Áruházi Vállalat. Miután az állami cég megerősödött és a megfelelő irányba állva megbízhatóan tette a dolgát a szocialista kereskedelem felvirágoztatása érdekében, 1967-ben nevet változtatott: megszületett a Centrum Áruházak.
A cég fénykora
A Centrum Áruházak fénykora a 70-es években volt, és még az sem kezdte ki a pozícióját, hogy az évtized második felében megszületett a Skála. Budapesten több mint tíz áruházzal rendelkezett a Centrum Áruházak vállalat, vidéken pedig közel hússzal, bár az utolsóként megnyitott egység, a kecskeméti már a 80-as évek első felében kezdte meg működését. Cserébe az volt a legnagyobb Centrum Áruház a fővároson kívül.
A 80-as évek közepétől a szocialista gazdaság egyre meredekebb ívben menetelt lefelé, és mivel ennek következtében a lakosság is egyre rosszabbul állt anyagilag, fogyasztani is kevesebbet tudott, így az évtized második felére már a Centrum Áruházak üzletei sem muzsikáltak olyan jól. Míg a fénykorban több mint 30 áruházzal működött a lánc, a rendszerváltáskor már csak 25 volt meg. És akkor már a Skála is menőbbnek számított, mint a Centrum.
Budapesten a „ragyogó″ 70-es években több Centrum Áruház is népszerű volt a fővárosiak körében. A legmenőbb természetesen a már említett Corvin Áruház volt a Blahán, meg persze az ekkor már Divatcsarnok néven ismert egykori Párisi Nagy Áruház az Andrássy úton. Szintén népszerű volt a Blaha Lujza tér és az Astoria között, a Rákóczi út és a Klauzál utca sarkán állt Lottó Áruház – itt tudták a szerencsés nyertesek beváltani az tárgynyeremény-betétkönyveik nyereményeit és a vásárlási utalványaikat.
Az V. kerületi Kossuth Lajos utcában állt az Úttörő és Ifjúsági Áruház, aminek már nem áll az épülete, 2008-ban lebontották, hogy egy jellegtelen irodaépület kerüljön a helyére. Az áruháznak volt egy nevezetessége is, egy Kovács Margit-díszkút, aminek az alján egy színes lapokból álló világtérkép látható. Sokáig elég mostoha volt a sorsa, a pusztulás szélére sodródott, szerencsére végül megmentették, és most már restaurált állapotában a szentendrei Kovács Margit Múzeumban látható.
A Verseny Áruház, ami – a Lottó Áruházhoz hasonlóan – a Rákóczi úton állt, szintén híres vagy inkább (a jelenből visszanézve) hírhedt volt egy képzőművészeti alkotásról. A bejárat fölött egy gigantikus Sztálin-portré díszelgett az alábbi felirat kíséretében:
Éljen Sztálin, hazánk nagy barátja!
Persze mire az áruházlánc felvette a Centrum nevet, Sztálinnak már nyoma sem volt az áruház homlokzatán.
Az utolsó évek
A rendszerváltás után a Centrum nem hasalt el azonnal, sőt, még egy évtizeden át viszonylag rendben elmuzsikált. Természetesen privatizálták, akárcsak a Skálát meg egy rakás volt állami céget. A privatizálás volt az új államosítás, hogy ironizáljunk kicsit, csak persze az irány volt más. Az ezredforduló előtti években a két cég végül összeért és egyesült egymással Skála és Centrum Rt. néven. Ám ez az állapot nem tartott sokáig. Nem sokkal az egyesülést követően az a vezetői döntés született, hogy mivel a Skála volt a domináns a kettő közül, a cég nevében mindössze az maradjon meg. És ezzel a Centrum Áruházak végleg befejezte a működését.
A szocializmus első számú kereskedelmi nagyvállalatának jelentősége abban állt, hogy a legfényesebb áruházai megteremtették azt az illúziót, hogy
a Magyar Népköztársaságban is nyugati típusú fogyasztás, termékbőség és életszínvonal van.
A cég és áruházainak reklámjai is ezt az üzenetet közvetítették. Ahogy a Corvin Áruház leghíresebb szlogenje mondta – ami a nagy rímhányó, Romhányi (József) fejéből pattant ki –: itt „minden szinten szinte minden” kapható, a bőség kézzel fogható. Csak aztán kifogyott a szufla a rendszerből és vele együtt a cégből is. Helyettük viszont velünk vannak a már más szintet képviselő plázák meg mall centerek.
(Borítókép: Szalay Zoltán – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
