A főváros megkerülhetetlen látnivalója, „zöld szíve” a Margitsziget. A budapestiek közkedvelt parkja igazán sokrétű kikapcsolódási lehetőséget tartogat, található rajta strand, uszoda, szökőkút, állatkert és persze megannyi vendéglátóhely is. A szigeten lévő romok azonban komoly történelmi múltra utalnak. A középkorban egy ideig a Nyulak szigeteként emlegetett helyen ugyanis a Domonkos-rendi apácák számára emeltek kolostort. Hamarosan Margitszigetként hívták a helyet, híres lakója után. De ki is volt ez a szent életű apáca?
Krisztus elkötelezett jegyese
Édesapja IV. Béla magyar király, édesanyja Laszkarisz Mária bizánci hercegnő. Margit sorsa még megszületése előtt eldőlt, ugyanis
szülei a tatár elől rejtőzködve fogadalmat tettek Istennek: ha az ország megmenekül, és a születendő gyermekük lány lesz, apácának adják.
Nos, a mongolok kivonultak, a királyi szülők pedig megtartották az ígéretüket. Az 1242. január 27-én megszületett lányukat hároméves korában a Domonkos-rendi apácák közé adták. Közben pedig építeni kezdtek egy új kolostort a budai királyi székhely közelében, a Nyulak szigetén. Egyes források szerint azonban az elnevezés egy téves fordítás következménye, és valójában Leprások szigetének hívták.
Akárhogyan is, a kolostor 1252-re felépült, és a tízéves Margit tizennyolc apácával együtt beköltözött a Szűz Mária tiszteletére szentelt rendházba. Ha azt hinnénk, hogy a királylány ágált ez ellen az életmód ellen, akkor nagyot tévedünk. Margit nagyon elkötelezett volt a szent feladata iránt, tizenkét évesen pedig apácává is szentelték. A beszámolók alapján igen jámbor életet élt, és még akkor sem akarta feladni a hivatását, amikor maga az apja kérte erre.
A király ugyanis politikai okokból kétszer is férjhez akarta adni a lányát, és minden bizonnyal el is tudta volna érni, hogy Róma felmentse szent fogadalma alól, Margit azonban erről hallani sem akart. Második kérőjét, a cseh Ottokár királyt állítólag elbűvölte a lány szépsége, ő azonban megtagadta a házasságot, sőt azzal fenyegetőzött, hogy inkább levágja a saját orrát, mint hogy férjhez menjen.
Aszketizmus, csodák és rózsaillat
A leírások szerint igen szerény életet élt, megtiltotta, hogy rendtársai megkülönböztetett bánásmódban részesítsék, nappal keményen dolgozott, a legalantasabb munkáktól sem undorodva, éjszakáit pedig imádkozással és vezekléssel töltötte. Bölcsessége hatására a haragban lévő apja és testvére, V. István is kibékült egymással. Még életében úgy tartották róla, hogy előre látja a jövőt, ezért mind apja, mind később a trónra kerülő fivére is mindig kikérte a tanácsát a fontos állami ügyekben.
A halálát is előre megjósolta. Igen fiatalon, mindössze 27 évesen vesztette életét. Állítólag a teste hetekig nem indult bomlásnak, hanem rózsaillatot árasztott. Mindössze öt év elteltével boldoggá avatták, majd 1789-től kezdték el hivatalosan is tisztelni, szentté avatására pedig 1943-ban került sor. Sírja a kolostor templomában volt,
az apácák a földi maradványait 1540-ben, a török elől menekülve vitték magukkal, aminek ezután nyoma veszett.
Életéről egy 1300-as évekből fennmaradt irat tanúskodik: a Margit-legenda, amelyet latinul írt ismeretlen szerző, és Ráskay Lea Domonkos-rendi apáca fordított le magyarra. A ma már kissé nehezen érthető iromány első részében Margit kolostorbeli életét mutatják be. E szerint önsanyargató életmódot folytatott, aszkéta volt, és olyannyira elvetette a test szükségleteit, hogy azt már a rendbéli főnökei is túlzásnak tartották. Állítólag tizennyolc éves koráig nem is fürdött, sőt még vasövet is viselt. Csak rongyokat volt hajlandó felvenni, és odaadóan ápolta a betegeket. A Margit-legenda beszámol azokról a csodákról is, amelyeket a királylánynak tulajdonítottak. Ennek értelmében állítólag halálából feltámasztott egy kisgyermeket. Egy asszonyt elkísért egy igen sötét házba, és amikor levetette a ruháit, ott azonnal világos lett, amikor visszavette azokat, ismét besötétedett. Arról is beszámoltak, hogy az önkínzása, valamint a tisztálkodás hiánya miatt a testén elszaporodó férgek és tetvek állítólag gyöngyökké változtak.
A Margithoz köthető csodás gyógyulások a halálát követően is folytatódtak.
Sokan zarándokoltak el a sírjához, a legenda szerint azt megérintve, ott imádkozva, könyörögve, arra ráfeküdve visszanyerték az egészségüket. A legenda ezt követően beszámol arról, hogy vizsgálták ki a Margittal együtt élő apácák vallomásait életéről és csodatételeiről.
A Margitsziget a XVII. századtól kezdve más szerepet kapott: a Habsburg-családból származó nádorok pihenésére szolgált. Az első régészeti leletek csak a következő században kerültek elő, amikor az árvízvédelem során ásatásokba kezdtek. A XX. század első felében kezdődtek meg a valódi régészeti feltárások, amelyek a világháborúk alatt, majd azokat követően félbemaradtak, komolyabban 1995-ben indultak újra. Ekkor találták meg a kolostor és a templom mellett egy udvarház romjait is, amely azokkal egy időben épülhetett, és feltehetően a királyi család elszállásolására szolgált.
Árpád-házi Szent Margit neve és tisztelete nem merült feledésbe. Sírját 1971 óta vörös márványból készült emléktábla jelzi, amely azóta is fontos zarándokhely. Erről magunk is meggyőződhetünk, hiszen akármikor látogatunk el ide, égő vagy éppen kihunyt mécseseket találunk rajta.
Források:
(Borítókép: Szabó Gábor – We Love Budapest)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
