A budapesti emlékfák évszázadok óta őrzik a város történelmének legfontosabb pillanatait és személyiségeit. Erzsébet királyné emlékfái, a millenniumi ültetések és a költők kedvenc fái mind-mind a múlt emlékezetét hordozzák a lombok alatt.

Budapesten ma már nem sok emlékfát találhatunk: egy 2010-es jegyzék szerint városunkban összesen 125 emlékfahely (egy helyen több fa is lehet) és 42 emlékkert állt – de az eltelt 15 évben ez a szám valószínűleg változott. Az emlékfaállítás hagyományának eredete homályos, de régi népszokás volt, hogy egy gyermek halálakor gyümölcsfát ültettek, mintegy helyettesítve a be nem teljesült jövőjét. A fa tehát gyakran az emberi élet szimbólumaként jelenik meg: gyökerei a családi kötelmeket és a hagyományokat jelképezik, növekedése az egyéni fejlődést, a változásokat, virágzása, termése a kreativitást szimbolizálja, életciklusának végén pedig a halál, az újjászületés és a körforgás szimbólumává válik.

A faültetés a jövőbe vetett bizalmat is képviseli:

az ültetett fákkal az emberek a jövő generációkra gondolnak, amikor pedig valaki emlékére nő egy fa, biztosak lehetünk abban, hogy a hely az elhunyt számára kiemelt jelentőségű történések színtere lehetett. Egy fa összeköti a jelent a múlttal: lombjai alatt kapcsolatba léphetünk azokkal a nagyokkal, akikért a fákat ültették, vagy akik ugyanennek a fának az árnyékában hűsöltek egykor.

Erzsébet-emlékfák: a szeretett királyné öröksége

Ma főleg élhető városainkért, ökológiai előrelátás okán ültetünk fát. Száz évvel ezelőtt azonban jeles események ösztönözték az embereket nagyszabású faültetések megvalósítására. A millenniumi ünnepségek alkalmával négyezer településen közel kétmillió fát ültettek.

Ma már a hazafiui érzés biztos jeléül látom, hogy az ország minden vidékén közel két millió fa vert gyökeret az ezredéves anyaföldben, hogy majdan erős, sudár törzse hirdesse országnak-világnak, hogy a nemzet a második ezredévet a honfoglaló elődök érdemének dicsőitésével kezdte s hogy fennmaradásának alapját és jövőjének biztositékát első sorban hagyományaink sértetlen fenntartásában és az azokhoz való hű ragaszkodásban kereste.
Ezek az örömteljes emlékezet fái lesznek!

– írta 1898. novemberi rendeletében Darányi Ignác földművelésügyi miniszter. Az „Ezredéves fák” ültetési kezdeményezés egyik védnöke pedig Jókai Mór volt.

Bizonyíték sajnos nincs arra, hogy létezik-e még Budapesten millenniumi emlékfa, de feltételezhető, hogy a vasút létesítése során a budapesti vágányok és állomások környékén is ültettek ilyen fákat, és hogy néhány közülük megmaradhatott laktanyák, közintézmények vagy egykori magánkertek udvarán. A korabeli újságok beszámolói alapján elképzelhető, hogy a budafoki főtéren is ültettek ilyen fákat, ám sajnos nem készült róluk részletes, nyilvános nyilvántartás.

Nem úgy, mint az Erzsébet királyné emlékezetéül indított faültetési programról, amely a millenniumi emlékfaültetési akciót is jócskán felülmúlta két hónappal a merénylet után. Erzsébet már gyerekkora óta mélyen szerette a természetet és az erdőket, gyakran kirándult. Rudolf trónörökös tragikus halála után visszavonult a nyilvánosságtól, és a természetben tett sétái során próbált lelki békére lelni.

A természet szépségeinek oly csodálója volt: annak emlékét fák millióinak kell hirdetni; annak tiszteletére, mint az ókor mesés világában, szentelt berkeknek kell támadniok, hova áhitattal közeledjék az utas; hol a fáradt vándor a nap heve ellen enyhelyet találjon s nemes érzelmekre gerjedjen a lélek!

– intézte felhívását a lakossághoz Darányi Ignác. A fákat Erzsébet királyné emlékfáinak kellett elnevezni, és táblákkal jelölni. Elsősorban leboruló koronájú fákat (szomorúfűz, kőris, szomorúbükk) és a királyné kedvenc fáit, tölgyet és örökzöld fenyőket ajánlotta ültetésre a miniszter.

A felhívás széles körben megmozgatta a magyar társadalom minden rétegét, az ingyenesen felajánlott fák jelentős vonzerőt jelentettek. A nagyszabású ültetési és telepítési akciókban részt vettek magánszemélyek, továbbá önkormányzatok, valamint állami és civil szervezetek is.

1899 júliusában országszerte közel 2,8 millió Erzsébet-emlékfát számoltak össze, bár a valós szám ennél jóval magasabb lehetett, mivel a korabeli tudósítások gyakran facsoportokról vagy ligetekről szóltak, és sok helyen a telepítések megvalósítása későbbre tolódott.

Az egykori Erzsébet-ligetek máig fontos szerepet töltenek be számos településen: a váci Erzsébet-liget helyén ma ártéri tanösvény található, hasonlóan Gyomaendrődhöz, ahol a terület megőrizte eredeti nevét, és védett természeti értékként tartják számon, akárcsak a szarvasi Erzsébet-ligetet, a soproni Erzsébet-kertet és a gödöllői Erzsébet-parkot. Budapesten a Margit híd budai hídfőjénél egy hatalmas tölgyfa nyújt árnyékot a bisztró vendégeinek, ami az egykori, a Lukács fürdőhöz vezető sétány mentén ültetett 250 fa utolsó emléke.

Költők a fák alatt

Vannak emlékfák, amelyeket nem a híres személy előtti tiszteletből ültetnek, hanem attól válnak emlékfává, hogy az adott személy szorosan kötődött hozzájuk.

A Margitsziget egyik kedvelt és ikonikus helyszíne a víztorony mögötti tölgyfacsoport, amelyhez számos legenda kötődik, többek között az, hogy Arany János szívesen üldögélt és írta itt verseit. Arany János 1877-től haláláig, 1882-ig töltötte nyarait a Margitszigeten, és valóban itt születtek az Őszikék című kötetének versei, köztük A tölgyek alatt című költemény is. A facsoport és a költő kapcsolata a hely szellemével összefonódott, így a Margitsziget nemcsak természeti, hanem irodalmi szempontból is jelentős helyszín Magyarországon. Igaz, hogy nem lehet teljes bizonyossággal állítani, hogy a mostani fák azonosak azokkal, amelyek alatt Arany János ténylegesen ült és alkotott, de a tölgyfacsoport inkább szimbolikus jelentőségű, mintsem dokumentált történelmi bizonyíték arra nézve, hogy ezek a fák voltak-e az eredetiek.

Hasonlóan híres és különleges emlékfa a Jókai-kertben található hegyi juhar, amelyet maga Jókai Mór ültetett. Ez a fa nemcsak méretében lenyűgöző, hanem történeti jelentősége miatt is kiemelkedő, hiszen az író személyes kapcsolatban állt a kert növényeivel, és különösen szerette a természetet. Jókai Mór 1853-ban vásárolta meg a Svábhegyen lévő, korábban kőbányaként használt telket, amelyen felhagyott bozótos volt. A kertet tudatosan alakította ki, szélfogóként hárs-, juhar-, vadgesztenye- és diófákat ültetett, valamint gyümölcsfákat, szőlőt és rózsákat telepített. A hegyi juhar a kert központi részén, a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatósági épülete előtti területen áll, ahol lombja méltóságteljes koronává terebélyesedett.

Az emlékfaültetés hagyománya máig él, még ha sajnos nem is annyira populáris és támogatott, mint egykoron. A budapesti zsidó közösség is számos emlékfát ültetett az évek során, hogy emléket állítson a holokauszt áldozatainak: a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont mellett található emlékkert a magyarországi holokauszt áldozatai előtt tiszteleg, a Dohány utcai zsinagóga mögött található Emlékkert szintén a magyarországi zsidó holokauszt áldozatainak állít emléket. Itt található a híres Emanuel-emlékfa is, egy szomorúfűzfára emlékeztető emlékmű, amely a túlélők és hozzátartozók adományából készült, és mind a 30 ezer levele egy-egy áldozat nevét őrzi.

A modern kor egyik legérdekesebb budapesti emlékfája kétségtelenül a Michael Jackson-emlékfa az Erzsébet téren található Kempinski Hotel előtt, ahol a zenész háromszor is megszállt budapesti látogatásai során. A rajongók 1996 óta rendszeresen virágokat, üzeneteket, lemezborítókat és gyertyákat helyeznek el az 50 esztendős nyugati ostorfa tövében, ahonnan egykor a sztárt próbálták meglesni. Ahogy korábban megírtuk, a fa évente kétszer elevenedik meg igazán: Michael Jackson születésnapján (augusztus 29-én), illetve tragikus halálának évfordulóján (június 25-én) mindig újabb, szívfacsaró emlékekkel gazdagodik. A relikviák egy része kedvesen giccses (pl. Michael angyalszárnyakkal), míg a néhai sztárnak szóló, kézzel írt személyes üzenetek egyértelmű példái az iránta érzett szeretetnek.

Források:

(Borítókép: A Jókai-kert fái. Fotó: Major Kata – We Love Budapest)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék