Hősök, huszárok, harcok
Pákozd a Velencei-hegységben található, és bár nem közvetlenül a tó partján terül el, de nagyon közel van hozzá, pár kilométerre csupán. A nagyközség Budapestről elég gyorsan elérhető, az M7-esen (vagy a régi 7-es főúton) 40-50 perc alatt megtehető a bő 50 km-es távolság. Így Pákozd tökéletes választás egy egész napos kirándulásra, de akár egy teljes hétvégi kalandra is. Sőt hosszú hétvégére is, és akkor például még Martonvásárt is betervezhetjük mellé. De most maradjunk csak Pákozdon!
Pákozd neve hallatán mindenki ugyanazt fújja: 1848. szeptember 29-én Móga János altábornagy vezetésével a magyar sereg csúnyán elverte a Jellasics horvát bán vezette császári sereget. Ám azt már kevesebben tudják, hogy még egy nevezetes csata volt a környéken, csak nagyjából 250 évvel korábban: 1593. november 3-án itt zajlott le a török elleni magyar hadjárat egyik fontos ütközete. Ez a csata állította meg az Oszmán Birodalom előrenyomulását. Érdekesség, hogy mindkét ütközetben a végül győztes magyar fél kisebbségben volt , ám a jó taktikai érzéknek köszönhetően mégsem maradt alul egyik seregünk sem.
Ilyen előzmények után nem csoda, hogy
Pákozd lett a katonai-hadtörténeti emlékezet legfontosabb helyszíne.
A gigantikus méretű, különleges, fémhatású festékkel beborított, egyébként tiszta beton Miskahuszár is ezt a célt szolgálja – fejet hajtani hőseink előtt – a maga könnyed-kommersz, turistacsalogató módján. Ez a monstrum számít a világ legnagyobb huszárszobrának, 100 tonnás és 13 méter magas, bár tegyük hozzá, hogy olyan sok huszárszobor nincs a világon.
A 2010-ben megnyitott Katonai Emlékparkot egy már régóta, egészen pontosan 1951 óta a Pákozd melletti Mészeg-hegyen állt obeliszk körül alakították ki. Fokozatosan lett egyre több minden a 16 méter magas emlékmű körül, ám az igazi fejlesztés a 90-es évek közepén kezdődött el. Manapság van ott minden, ami az 1848 utáni magyar hadtörténelemre utal: emlékoszlopok, szobrok, kilátópontok és emlékkövek. A leglátványosabb az 56-os utcarészlet tankkal, valamint a II. világháborús lövészárok, amiben pillanatok alatt átérzi az ember, mennyire nyomasztó is lehetett napokat, heteket, sőt hónapokat eltölteni ezekben a szűk járatokban.
Ingókövek között kanyargó út
A Velencei-hegységben és a tótól is mindössze pár kilométerre fekvő Pákozdon is érdemes sétálni egyet, a körtúra pedig egyenesen a központjából indul. A Hősök tere Pákozd főtere, azzal szemben áll egy helyes kis templom, egy világháborús katonai emlékmű, valamint a Kultúra Háza nevű művelődési központ. Utóbbi mögött indul a zöld + jelzésű ösvény. Ezen indulunk el, és pár lépést követően a Bella-patakhoz jutunk. Ennek mentén haladva hagyjuk el a települést.
A Pákozdi körtúra bő 7 kilométer hosszú és nem túl megerőltető, alig akad benne szintkülönbség. Ez tehát nem a Pilis, itt jórészt nem a sűrű erdőben járunk – bár van egy rövidebb erdei szakasz is útközben –, hanem cserjés-kisfás, dimbes-dombos vidéken, ahol gyakoriak a széles tisztások is. Ez a kirándulás kisgyerekkel, nagy családdal és kutyával is ideális választás.
Az említett patak mentén haladva egy hatalmas rétre jutunk el, ahol egy parkoló is van, ha a kiránduló netán nem szeretne a főtéren parkolni – bár a kettő nincs messze, gyalog 5 perc, szóval ez még itt a kirándulás legeleje. A rét része a Bella-tó is, amit annak idején a patak felduzzasztásával hoztak létre. Hangulatos tavacska, ami körül egykor egy strandfürdő volt kialakítva. Ennek ma már csak annyi nyoma van, hogy a vízbe vaslétrákon lehetett bemenni, és ezek közül pár még ugyanott van a víz szélén, mint egykor.
Egy szekérúton haladunk tovább, és közben az erdő egyre ritkásabbá válik, mígnem teljesen elfogy, és ekkor egy ligetes szakaszhoz érünk, ami nagyrészt csipkebogyó- és szederbokrokból áll. Utunk emelkedik, és ezzel együtt közeledünk az ingóköves részéhez is a kirándulásnak. Ekkor már a piros +-t követjük. Az ingókövek, vagyis ezek a különféle méretű sziklák a Velencei-hegység lepusztulása során felszínre került gránittömbök, amiket a víz, a fagy és a szél formált. Azt a területet, ahol az ingókövek találhatók, 1953-ban mint különleges geológiai értéket védetté nyilvánították. Több, különböző méretű és alakzatú szikláról vagy sziklacsoportról beszélünk, melyek közül a leghíresebbek: a Kis-Cipó, a Gomba-, a Pogány-, a Kocka- és a Pandúr-kő, valamint az Oroszlán-szikla.
Egy bizonyos ponton túl a kiránduláson szinte egymást érik a különböző ingókövek. A leglátványosabb a Kocka-kő, mert leginkább ez tűnik úgy, hogy dacol a fizikai törvényeivel: az egyik tömb – mondhatjuk rá, hogy az a főkocka – nem az oldalán áll, hanem a szélén, bár az egyensúlyban maradását segíti, hogy két másik tömb közé van ékelve valamelyest. Ez a szikla az, amit mindenki lefotóz, mert tényleg különleges. A másik, másképp látványos ingókő a Pandúr-kő, ami több kisebb-nagyobb darabból áll és hatalmas, így megmászható. Itt szívesen el is időzik az ember, ráadásul szép kilátás nyílik a környékre is.
A sárga jelzésen haladunk tovább, de igazából ez már a kirándulás levezető, utolsó szakasza. Már ingókövek sem nagyon akadnak, az utolsó, ami miatt egy kis kitérőt is kell tenni, a Kis-Cipó. A hegyről lefelé tartó út elhalad a kút mellett, amit már rég benőtt a növényzet, és nem használják semmire, de egykor itt itatták meg a környék csordáit. A kút le van fedve, egy csúnya betontömb, ami az ingókövek után különösen furán hat. Szerencsére a mellette álló robusztus itató azért jól fest. Az út ezt követően nemsokára visszatér a piros jelzéshez, mi pedig a jelzést követve Pákozdra.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
