Te engednéd, hogy egy idegen éljen a lakásodban? – Minden, amit tudni akartál a Home Exchange-ről

We Love Budapest: Miért és hogyan vágtál bele a Home Exchange-be?

Szabó Krisztina: Ez most az ötödik évem, és 46 cserénél tartok, jártam a legtöbb európai nagyvárosban és Ázsia egyes részein, Tajvanon, Sanghajban, Kínában is. Egy barátom mesélt a platformról, ő a családjával utazott rendszerint, lakást, autót cserélt másokkal minden évben két hétre. Amikor megvettem a saját lakásomat, akkor az volt az első, hogy én is beléptem.

WLB: A Holiday elég romantikus képet fest arról, hogyan működik a rendszer. Gondolom, ez a valóságban kicsit más. Mi történik pontosan?

Sz. K.: A Home Exchange egy platform, ahol lakásokat, házakat lehet rövidebb vagy akár hosszabb időre is cserélni. Mindenkinek van egy adatlapja, ennek alapján lehet válogatni, ha megtetszik egy hely, akkor fel tudjátok venni a kapcsolatot. Kétféle csere létezik. Az egyik a szimultán, amikor egymás otthonában, azonos időben szálltok meg, a másik a pontalapú rendszer: guest pointokat kapsz, amikor valaki a lakásodba költözik, és ezeket a pontokat később használod fel. Ilyenkor az is lehet, hogy valaki pl. Spanyolországból jön hozzád, te pedig Franciaországba mész. A rendszer szempontjából ez nagyobb rugalmasságot biztosít.

WLB: Bár a lényeg az ingyenes szállásfoglalás, azért bizonyos anyagi vonzatok is vannak. Mennyibe kerül a szolgáltatás?

Sz. K.: Van egy éves díja a platformnak, ez 175 euró, az első regisztrációs díj valamivel magasabb. Befizetés után egyébként jelentős mennyiségű, általában 8–10 éjszakára elegendő pontot adnak, így még a saját lakásodat sem feltétlenül kell cserélni ahhoz, hogy utazni tudj. Ezenkívül a számládon befoglalhatnak 500 eurót abban az esetben, ha kárt okozol abban a lakásban, ahova mész. Néhány helyen pedig takarítási költséget számolnak fel. Én hamarosan Londonba utazom, ahol két éjszakára összesen 60 font lesz a takarítási költség. Még így is jól jártam: ennyi pénzért a városközpontban fogok lakni egy 50 négyzetméteres lakásban.

WLB: A rendszerben nagyon sokféle lakás szerepel, a városi garzontól a tengerparti villáig. Hogyan lehet összehasonlítani ezek értékét?

Sz. K.: Pontokban határozzák meg, különböző sávok szerint attól függően, hogy a lakás mekkora, mennyire felszerelt, és hol helyezkedik el. Az én 33 négyzetméteres, egyszobás, zuglói otthonom például a 100–180 pontos sávba tartozik, most épp 120 pontot ér éjszakánként. Az 50 négyzetméteres, London belvárosához közeli lakás, ahova megyek, 140 pont éjszakánként. Szimultán cserénél egyébként nem számítanak a pontok. A legjobb ilyen szempontból az amszterdami szállásom volt, amikor egy csodálatos, tetőteraszos, kétszintes lakást szereztem a belvárosban. Ehhez pontok sem kellettek, mert egy az egyben cseréltünk, a tulajdonos jött Zuglóba. Egyébként nem csak lakásokat lehet cserélni, van olyan, aki egy szobát ad ki. Tajvanon ez gyakori, de én Firenzébe is utaztam így, ott egy kedves tanárnő látott vendégül.

WLB: 5 év alatt sok vendéged volt már neked is. Mi a tapasztalatod, kik számára vonzó Budapest?

Sz. K.: Meglepően sokszor hasonló érdeklődésű emberekkel hoz össze a szerencse. Én nagyon érdeklődöm India iránt, többször jártam is ott, meglepő volt, amikor valakinél a lakásában látható tárgyakból, a falon lévő fotókból egyértelművé vált, hogy ugyanazokon a helyeken járt, mint én. Nagyon sokféle ember utazik a Home Exchange-dzsel a digitális nomádoktól kezdve a nyugdíjasokon át. A spanyolok, hollandok között például sok az idősebb cserepartner. Remek lehetőség ez számukra, hiszen nem kell fizetni a szállásért, idejük pedig bőven van, könnyen alkalmazkodnak. Összességében az a jellemző, hogy nem turisták érkeznek, hanem inkább olyan utazók, akiket nem az átlagos turisztikai látványosságok vonzanak, mélységében ismernék meg a várost. Az én zuglói lakásom például azért működik jól, mert nagyon könnyű bejutni a belvárosba, de azért csendes. Nálam inkább egyedül utazók, párok vagy kisgyerekes családok fordulnak meg, úgy látom, sok spanyol, francia és olasz érkezik.

WLB: A legtöbben amiatt félnek az ilyen jellegű platformoktól, mert féltik a saját lakásukat az ismeretlen vendégektől. Mi történik, ha nagyobb kár keletkezik a lakásban?

Sz. K.: Erre szolgál az 500 eurós biztosíték. Valóban sokan aggódnak ezen, de nekem az 5 év alatt minimális károm volt, egyszer eltörtek egy tányért, illetve egy vendég kutya megrágott egy ajtótámaszt. Szerintem önmagában az, hogy valaki nyitott arra, hogy mások lakásában lakjon, és a sajátját is megnyissa, már eleve egyfajta szűrőként működik.

WLB: Mi a helyzet, ha éppen a helyzet fordítottja a probléma, vagyis az utazó nem kapja azt, amiben a lakás tulajdonosával megállapodtak?

Sz. K.: Tajvanon volt egy olyan szállásom, ami nem felelt meg a leírásnak. Ilyenkor segít a szervezet, írni kell egy központi címre, és nagyon gyorsan reagálnak. Ha nem tudnak másik szállást adni, akkor térítik a hotel költségét, nekem például napi 120 dollárig fizettek. Fontos utazás előtt átnézni az adott lakás értékeléseit, azokat a profilokat, ahol negatív értékelést találok, általában elengedem. 

WLB: Ezek szerint van tétje annak is, hogy az átadott otthon szép, ápolt legyen, ne csak a róla készült fotókon nézzen ki jól. Mennyi munkával jár a lakásodat fogadásra kész állapotban tartani?

Sz. K.: Bár sok munka, megszerettem, hogy kitakarítok, mielőtt valakit fogadnék, mert így évente négyszer-ötször biztos van egy alapos nagytakarítás a lakásban. A kellemetlen meglepetéseket egyébként elég jól ki lehet küszöbölni egy pontosabb házirenddel, ami minden lakáshoz tartozik. Én folyamatosan fejlesztem az enyémet, például amikor spanyolok látogattak hozzám, akkor rájöttem, hogy náluk teljesen normális, hogy cipőben járnak a lakásban, úgyhogy beírtam a szabályok közé, hogy nálam papucsot kell húzni. A leírásban általában szerepel, hogy hogyan kell használni a háztartási berendezéseket, milyen kód nyitja az ajtót, mit kell tudni a lakásról. Persze egy kedvesebb, érdekesebb része is van a házirendnek: többnyire tartalmazza, hogy hol érdemes vásárolni, milyen éttermeket érdemes kipróbálni, mit lehet a közelben csinálni. Én például igyekszem az ideérkezőknek Budapest más arcát is megmutatni, olyan helyeket javasolni, ahova turistaként biztosan nem mennének el. A Jedermann például tetszik mindenkinek, ahogy a Zoska reggeliző és a Róma Ételbár is, az Uránia kávéháza pedig csoda szép. Hozzám közel található a Bosnyák tér a remek lángosossal és a piaccal, na meg a sarki kifőzde a Thököly úton. A rendszer azért is jó, mert így gondoskodnak a háziállatodról, virágaidról, amíg nem vagy otthon. Sanghajban például egy macskára vigyáztam, én pedig azt írtam be, hogy vasárnap meg kell locsolni a növényeimet.

WLB: Hova, milyen városokba lehet eljutni ezzel a rendszerrel? Hogyan használható legegyszerűbben a Home Exchange?

Sz. K.: Vannak olyan desztinációk, amik nagyon pörögnek, ilyen a nagyvárosok közül Berlin és Párizs; Spanyolországból, Franciaországból, Olaszországból is nagyon sok megkeresés érkezik. Az elején nagyon örültem ezeknek a lehetőségeknek. Ma már kevésbé turistás úti célok érdekelnek, és gyűjtögetem a pontokat egy nagyobb utazásra, Japánba. Tavaly például az volt a koncepcióm, hogy nyáron nem utazom messzire, csak a Dunakanyarig. Voltam Szentendrén, Kismaroson, Verőcén is, belföldön is használható a lehetőség. 

WLB: Amit elmondtál, egészen idillinek hangzik: ingyenes szállás, kedves emberek. Mi az, ami nehézséget jelent a rendszerben? Kinek nem való a Home Exchange?

Sz. K.: Akkor érhet csalódás, ha túl konkrét elképzeléseid vannak. Egy ismerősöm például úgy adta meg a feltételeket, hogy Finnország egy bizonyos részére szeretne menni egy adott időszakban, a gyerek iskolai szünete alatt. Így biztosan nem találsz szállást, rugalmasnak kell lenni vagy a helyszín, vagy az időpont tekintetében. A levelezés is sok időt vesz el, mert több bemutatkozást kell általában kiküldened, míg valahol fogadni tudnak. Itt sokat lehet gyorsítani, ha sablonszövegeket használsz. Lazán kell hozzáállni a lehetőségekhez, és amikor bejön valami izgalmas, akkor lecsapni rá. 

WLB: Rengeteg helyen jártál az elmúlt 5 évben, külföldön és belföldön egyaránt. Mennyiben ad más élményt a Home Exchange egy átlagos utazáshoz képest?

Sz. K.: Egyrészt az utazás fenntarthatóbb módja, nem épülnek emiatt óriási szállodák, amelyeket szinte csak főszezonban használunk ki. Ezenkívül ez egy rugalmas és izgalmas utazási forma, ami segít a kapcsolatteremtésben. Van olyan vendéglátóm, akivel még most is tartjuk a kapcsolatot. Tajvanon például egy nagyon kedves lánynál szálltam meg, kimentünk az éjszakai piacra fotózni, felfedezni a környéket, de szoktam beszélgetni egy ciprusi és egy bécsi vendéglátómmal is. Tetszik, hogy teljesen más perspektívából mutatkoznak be egyes városok. Az egyik spanyol utam ebből a szempontból óriási meglepetést tartogatott. Egy hetvenéves aktivista hölgy otthonában laktam, aki a menopauzáról tartott előadásokat. Inspiráló volt, hogy idősebb korban is bátran utazgat, aktív életet él. A lakása Barcelonában elképesztő volt: az egyik ablaka a Sagrada Famíliára nézett, a másik a tengerre. Tele volt a környék feminista kávézókkal, bárokkal, galériákkal, ezek közül ő maga ajánlott többet, miközben ő a 70. születésnapját boldogan töltötte itt, Budapesten. 

WLB: Mutasd a lakásod, megmondom, ki vagy?

Sz. K.: A lakhelyből nagyon sok minden látszik. Milyen könyvei vannak a tulajdonosnak, milyen tárgyak veszik körül? Egy családos barátom például mindig úgy választ vendéglátókat, hogy legyenek az övéivel egykorú gyerekek, így egy felszerelt gyerekszobába érkeznek, ki tudják próbálni egymás játékait, ők például autót is cserélnek ilyenkor a másik családdal. Az is jó, hogy teljesen felszerelt lakásokban élhetsz. Ha főzni akarsz, ott van az olaj, a só, a konyhai eszközök. A vendéglátó pedig nagyon sokszor hatalmas segítség is. Nálam például egyik szilveszterkor egy török pár lakott. Elmentek a belvárosba, ahol a lányt megégette egy tűzijátékból visszahulló darabka. Nem kellett éjjel patikát keresniük, írtak nekem, én pedig segítettem, hogy a lakásban hol találnak megfelelő szert a seb ellátásához. Én mindig tanulok valamit ezekből az otthonokból. Hol egy növény tetszik meg annyira, hogy magamnak is veszek itthonra, máskor egy művészeti alkotás vagy éppen helyi szokás kelti fel a figyelmem. Nemcsak utazom, hanem egy csomó apró dolgot hazahozok magammal fejben is. A Home Exchange-dzsel nemcsak lakást cserélünk, hanem barátságok is szövődnek. 

(Borítókép: Szabó Krisztina, Wuyishan, Kína)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés