158 év a magyar folyókon
A folyamokon szolgálatot teljesített első hadigőzös, a Mészáros Lázár az első felelős magyar kormány hadügyminiszteréről kapta a nevét és 1848. július 25-én indult el a Dunán. Innen számoljuk az újkori magyar hadihajózás történetét. A kiegyezés után viszont döntés született a Császári és Királyi Dunai Flottilla felállításáról, a hadtest ekkor kapta jól ismert nevét is. Két év múlva pedig már két, hadászati szempontból újdonságnak számító hajót bocsátottak Újpesten vízre, a Maros és a Leitha (Lajta) nevű monitort.
A monitor a páncélozott hajók egy, a korban nagyon modernnek számító változata, amelynek forradalmi újítása a felső fedélzeten elhelyezett, forgatható ágyútorony, ahonnan előre is lehetett tüzelni, így – a korábbi típusokkal szemben – a hajónak nem kellett oldalra fordulnia lövéshez. A Lajta még ma is látható, múzeumhajóként funkcionál (bár jelenleg nem látogatható), ez a világ egyetlen monitorja, ami fennmaradt a típus keletkezésének évtizedéből.
Az I. világháborút 1914. július 28-án a Flottilla lövései indították,
éjjel kezdték támadni Belgrádot. A lobogót pedig utolsóként, 1918. november 6-án vonták le. A hajókat a vesztes háború után elkobozták, a nagyhatalmak osztoztak meg rajtuk.
Horthynak személyesen is fontos volt a hadihajózás, amit jól mutatott az is, hogy hivatalos rendezvényeken szívesen jelent meg tengernagyi egyenruhájában, jóllehet Magyarországnak ekkor már semmifelé tengeri kapcsolata nem volt. Az I. világháború után, amint lehetőség nyílt rá, megszervezte a folyami hadihajózást, később pedig sikerült visszakapni négy naszádot, amelyek folyamőri feladatokat láttak el, a flotta ezek után is folyamatosan bővült. 1921 márciusában megalakult a Magyar Királyi Folyamőrség, ami a II. világháborúban is helytállt, ám a vesztes háborút követően ismét hadizsákmány lett a flotta.
1945 után Honvéd Hadihajós Dandár néven folytatódott a történet, a II. világháborút követő években az aknamentesítés volt a legfontosabb feladatuk. Mivel a Dunán gyakorlatilag életveszélyessé vált a közlekedés az elaknásított szakaszok miatt, megalakult a Dunai aknafigyelő-jelentő század. A szervezet bővült és átalakult, 1950-ben hivatalosan megalakult a Honvéd Folyami Flottilla. Az alakulat szovjet mintára szerveződött, feladatai közé tartozott a Duna védelme, a folyami járőrszolgálat, a hídfők biztosítása, az aknamentesítés, a víz alatti robbantások is.
A rendszerváltás után jelentős átszervezések következtek, a hidegháború végével megváltozott a flottilla feladata is, fontosabb lett a katasztrófavédelem és a biztosítási feladatok, mint a katonai funkciók. Végül 2011-ben a folyami katonai egységeket összevonták a tűzszerészekkel, létrejött a Magyar Honvédség 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezrede. Mai feladataik közé tartozik a világháborús robbanótestek felkutatása és hatástalanítása, a Duna és más vízi útvonalak biztosítása, a vízi szállítás, valamint a katasztrófaelhárítási és a védelmi műveletek, Újpesten találjuk meg a kikötőjüket.
Erős közösség, bomló épületek
A testület a Magyar Honvédség egyik – sajátos tudással, szaknyelvvel, egyenruhával rendelkező – alakulata volt, valóságos állam az államban. Elég csak az állományt és a nyugdíjas folyamőröket is tömörítő Facebook-oldalt megnézni ahhoz, hogy lássuk, egy zárt és férfias bajtársi közösségről van szó, akik – hiába a katonai szervezetek szokásos szigora – a szabadságot élték meg a hajózás által, ma pedig nem kevés nosztalgiával tekintenek vissza arra a különleges világra, ahol napi munkájukat végezték.
A Flottilla állomáshelye 1870 és 1918 között az óbudai tengerészlaktanyában volt. Aztán elvesztettük az I. világháborút, ezzel együtt pedig a tengeri kijáratot is, átszervezték a haditengerészetet, a laktanya pedig egészen 1953-ig a folyami hajózás állomáshelyeként szolgált. Ezután költöztek az újpesti Petőfi laktanyába, ami 2001-ig volt állomáshelyük, jelenleg a rákospalotai Irinyi János laktanya tartozik a folyamőreinkhez, a híres Petőfi helyén pedig lakópark épülhet. A közösségnek ma is megvannak a saját ünnepei, őrzi a hagyományait.
Folyamőr-állomáshelyből graffitisparadicsom
Az épületkomplexum sokáig magára hagyva állt, így lett belőle a graffitisközösség kedvelt helyszíne, lassan vették birtokba olyanok, akik fogékonyak voltak az elhagyott városi terek szabadságára. A Flottilla átalakításával és a tűzszerészettel való összevonásával a haditengerészettel való kontinuitás sok szempontból háttérbe szorult, a graffitisek megjelenése pedig azért volt nagyon érdekes, mert céljuk nem a korábbi jelentések megőrzése, hanem a tér felszabadítása volt.
Itt kapcsolódik a történetbe Nunkovics Róbert, aki szintén graffitisként érkezett az elhagyott laktanyába. Bár eredetileg éppen nem az archiválás, hanem a terek szabad használata volt a célja, az épület egyik szobájában Jakab László tiszthelyettes pirográfiáival találkozott, és úgy döntött hogy ezeket megőrzi. Jakab nem szignálta a műveket, katonatársai fedték fel a kilétét. Nunkovicsot innentől nem az elit alakulat és annak története, hanem az ehhez kapcsolódó személyes élmények inspirálták. Felvette a kapcsolatot a Magyar Honvédség Nyugállományúak Klubja Hadihajós Tagozatával és összegyűjtötte a Flottillához kapcsolódó személyes történetüket. Ebből született meg a Budapest Galériában most látható Flottilla – Jelöletlen jelölő című kiállítás. A kiállítás egyik termében a pirográfiákat láthatjuk, a másikban beszélgetéseket hallhatunk az egykori folyamőrökkel. A rövidke tárlat érdekes eleme az installáció, ami olyan berögzött mozdulatokat mutat, amelyek a katonák emlékei szerint jól jellemzik a Flottillánál végzett munkájukat. A művész végül maga is beáll ezek közé a emberek közé, egyszerre jelenítve meg a láthatatlanságra törekvő graffitis identitását és a valóságból építkező képzőművész identitását.
A Flottilla egykori és jelenlegi állománya eközben egyszerre érzi a múlt hagyományát és lát el a jelenben nagyon fontos, hiánypótló feladatokat is. A kiállítás pedig ennek kapcsán izgalmasan mutatja meg a múlt eseményei, a történelem és a mélyen személyes, ámde könnyen feledésbe merülő történetek kettősségét is.
Nunkovics Róbert: Flottilla – Jelöletlen jelölő – kiállítás a Budapest Galériában
Program adatai
(Borítókép: Ladinek Viktor – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
