Még 2024-ben röppent fel a hír, hogy Esterházy Péter III. kerületi, Emőd utcai családi házát elbonthatják, ám a kerületi önkormányzat, az író családja és néhány szerzőbarát összefogott, hogy megmentsék az épületet. Példaértékű összefogás történt az eltelt időszakban, ami túlmutat az írókon, az irodalmárokon és az óbudaiakon: Esterházy emlékét és a magyar kultúra egy fontos szeletének megmentését mindenki magáénak érezte, így számtalan felajánlás (pénzbeli, természetbeni vagy önkéntesség) érkezett a ház fenntartására létrehozott alapítványhoz. Vagyis a Magyar Irodalom Barátainak Alkotóháza (MIBA) alapítványnak, amit Dragomán György, Vámos Miklós és Daniel Kehlmann hozott létre, hogy Esterházy rómaifürdői otthonából egy alkotóház szülessen.
A Villa Esterházy elkészült, megnyitott. Az átadón ismét élettel teltek meg a hosszú évekig üresen állT terek. Már csak az alkotókat várja, hogy beköltözzenek a két lakrész valamelyikébe, illetve a könyveket szerető közönséget, aMELY irodalmi esteken ÉS könyvbemutatókon vehet majd részt.
Műegyetemi kurzusként indult, mindenkit megmozgató felújítás lett
A Villa Esterházy egészen rövid idő alatt készült el, a tényleges munkálatok megkezdésétől a befejezésig nagyjából egy év telt el. Bár a munkálatokat a Hetedik Műterem építészei, valamint a Market végezte – mindenki pro bono –, a történethez szervesen kapcsolódik annak szellemi előzménye, a BME Középülettervezési Tanszékének 2024/2025 tavaszi féléves kurzusa, amely Esterházy Péter otthonának alkotó- és emlékházként való hasznosításával foglalkozott. A kurzus során az építészhallgatók és az oktatók tágan értelmezték, hogy mit jelent ma egy emlékház és milyen jelentősége van egy olyan épületnek, ami valójában nem az építészeti értékei miatt fontos (az Emőd utcai otthon nem műemlék), hanem egykori lakójának jelentősége miatt.
Bár az első gondolatok még csak egyszerű festésről, tatarozásról szóltak, „amolyan improvizatív stílusban” – jegyezte meg Vámos Miklós –, a felújítási munkák megkezdése előtt kiderült, hogy az épület sokkal rosszabb állapotban van annál, mint amire számítottak. A hat éve üresen álló ház teljes tetőcserére szorult, új szerkezetet, rétegrendet kapott, miközben a tervezők ügyeltek az anyaghasználat, az építészeti részletek kordában tartására, beleértve a palafedést, a cinklemez bádogos szerkezeteket, az ereszburkolat kialakítását vagy a tetőfelépítmények részleteit.
Alapvetően semmit nem építettek fel újra,
kortárs dizájn helyett a hely szellemét élesztették újjá,
így megmaradt a homlokzat kőpor vakolatos karaktere, a terméskő lábazat, ahogy a közel 100 és 40 éves nyílászárók is – csak ott találunk mai szerkezeteket, ahol indokolt volt a régiek cseréje, vagy az új funkció megkövetelte.
A házat eredetileg nem az Esterházy család építtette, ők 1957-ben költöztek be a 30-as években felépített kis nyaralóba, ami az évek során otthonukká vált, velük együtt alakult, bővült, élt. Így lett az egykori teraszból Esterházy Péter dolgozószobája, ahol legfontosabb műveit írta, így jött létre az emeletráépítés a szobákkal – ahol jelenleg az új funkció szerinti egyik lakrészt alakították ki –, a lépcső melletti könyvespolc a maga tízezernél is több kötetével.
Esterházy Péter halála után a ház kiürült, hiszen a család már nem tudott ebben a térben élni. Mondhatni, téli álomra hajtotta fejét, ám az eladásáról szóló hírek annyi embert mozgattak meg, hogy végül új fejezet indult az életében: 2026-ra irodalmi alkotóház lett belőle.
Ez a sokszor átépített, toldozott-foldozott, bár szerény fénykorát is egyértelműen sugárzó ház elsősorban mégsem nyomokban azért érezhető építészeti értékei, hanem egykori lakójának jelentősége okán fontos nemzeti kincsünk. A ház nem műemlék, építészeti értelemben nem jelentős, mégis az egyik legfontosabb hely ma Magyarországon, mert elválaszthatatlanul fonódott össze azzal a szeretettel, amelyet újabb és újabb olvasógenerációk éreznek Esterházy Péter írásai iránt, de tágasabban is mindazzal kapcsolatban, amit és ahogy ő személyében megtestesített – mondta el Szabó Levente Ybl-díjas építész az alkotóház megnyitóján.
Az irodalmi alkotóház
A ház a jövőben Villa Esterházy néven irodalmi alkotóházként fogadja a műfordítókat és a külföldi szerzőket, földszintje irodalmi esteknek és könyvbemutatóknak ad helyet, Esterházy Péter egykori dolgozószobája pedig látogatható emlékhelyként funkcionál majd. A megnyitón Vámos Miklós azt is elárulta, hogy
a földszinten lesz egy szoba, ahol egyetlen ágyat helyeznek majd el – ha „EP″ erre jár, akkor legyen hová ledőlnie.
A házban a magyar irodalom külföldi barátai lakhatnak majd maximum 1 hónapig, ezzel is segítve őket a magyar művek idegen nyelvre fordításában, illetve ha lehetőség van rá és a fordító élő íróval dolgozik, akkor találkozhassanak, beszélgethessenek. Az alkotóházban egyszerre két ember lakhat, nekik a földszinten és az emeleten alakítottak ki élet- és alkotóteret, ittlétük alatt pedig reggelit és ebédet is kapnak – ezek szolgáltatását ingyen vállalta Óbuda önkormányzata, mely a MIBA működését is támogatja, segít a ház fenntartásában is.
Itt mindennek megvan a saját tere, ám a legszemélyesebb mind közül az Esterházy Péter-emlékszoba. Itt egyszerre van jelen az író és az őt értelmező olvasó. Ez egyáltalán nem a jól ismert emlékházak, emlékszobák világát, vagyis a személyes tárgyak halmozását ismétli, hanem újragondolta azt. Így például Esterházy barokk íróasztalát egy annak méretét lekövető, kontúrjának intarziáját megjelenítő bútortárgy idézi, amelyben az író magyar nyelvű köteteit találjuk, míg a falakon az Iskola a határon-másolat egyetlen eredeti másodpéldánya, Esterházyról készült archív fénykép és az egyetlen nagy falfelületen a ház tereit egykor beborító mintegy tizenkétezer-kötetes, ma az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárban lévő könyvek adatbázisa látható.
A rómaifürdői ház közadakozásból, önzetlen felajánlásokból újult meg. Kevés példát láttunk arra – ha láttunk valaha –, hogy nagyvállalatok összeálljanak – ingyen – annak érdekében, hogy létrejöjjön egy irodalmi színhely. A Villa Esterházy irodalmi alkotóház esetében viszont pont ez történt. Reméljük, hogy ez az összefogás példa lehet a jövőre nézve, hogy a kultúránkat közösen tarthatjuk életben.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
