Andrássy Katinka neve visszaemlékezései, illetve a róla szóló Vörös grófnő címet viselő film miatt lehet mindenkinek ismerős. Az említett, saját műfajukban hosszúnak számító alkotásokra mindenképp megéri időt szánni, cikkünkben viszont röviden összefoglaljuk Károlyi Mihály feleségének életét.

A 16 éves csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Katinka szeretett volna ajándékot venni egy ismerősének, de ehhez ki kellett volna lépnie a budai rakparton található palotájukból, és át kellett volna sétálni a Lánchídon. Ám a személyzet egyetlen tagja sem mert vállalkozni arra, hogy elkísérje a fiatal lányt erre a sétára, hiszen az édesanya, az akkor Párizsban tartózkodó Zichy Eleonóra erre nem adott engedélyt. Így sürgönyt kellett vele váltani, hogy a banális cselekedet megvalósulhasson. A történet közismert, az arisztokrata lányok szigorú nevelésének, túlféltésének klasszikus példájaként szokták idézni. Ám Andrássy Katinka, a későbbi Károlyi Mihályné élete nem csak e miatt az epizód miatt érdekes.

Férje fordította a baloldali eszmék felé

Katinka 1892-ben született Tiszadobon, apja gróf Andrássy Tivadar, nagyapja pedig a Monarchia első miniszterelnöke, Andrássy Gyula volt (a rossz nyelvek szerint ő folytatott romantikus viszonyt Ferenc József feleségével, Sissivel). Három leánytestvére volt, apjuk 1905-ben meghalt, az anya ezután férjhez ment néhai házastársa testvéréhez, a lányok nagybátyjához, ifjabb Andrássy Gyulához.

A család a kor viszonyai között meglepő módon vallástalan volt, viszont Katinka a budapesti Notre Dame de Sion zárdában folytatta tanulmányait, bár később nem érettségizett le. A családban egyrészt gondos nevelés folyt, a lányok megtanultak német, angol és francia nyelveken, viszont sok tekintetben rideg, sőt akár kegyetlennek is mondható elvek mentén folyt a gyerekek élete.

Gyakoriak voltak a testi fenyítések, és percre pontosan beosztott napirend szerint éltek. Hideg vízben kellett fürdeniük, télen sem viselhettek harisnyát. A lányok erkölcseit roppant módon féltették, ezért az anya a kezükbe adott könyvekben összevarrt minden olyan lapot, amelyen a legkisebb utalás is volt a testi szerelemre.

A lázadó természetű Katinka 1914-ben ment férjhez a nála 17 évvel idősebb Károlyi Mihályhoz. A menyasszony környezete kifejezetten ellenezte ezt a szerelmi házasságot, annak ellenére, hogy a férj az ország legnagyobb földbirtokosa volt. Az Andrássy család botrányos életvitelűnek tartotta Károlyit, például a szemére hányták, hogy egy férjes nővel van viszonya. Katinka viszont a rajongásig szerette a férjét, aki a baloldali eszmék felé fordította fiatal feleségét. A házaspár karakteres békepárti és szociálisan érzékeny álláspontot képviselt a közéletben, állítólag az igazságügyi miniszter, Vázsonyi Vilmos mondta egyszer, hogy

lecsukatom a Vörös Katát, ha továbbra is folytatja az üzelmeit.

A házasságból három gyerek született: Éva, Ádám, majd Judit.

Károlyi Mihály 1918-ban miniszterelnök, majd 1919 elejétől ideiglenes köztársasági elnök lett. Igyekezett markáns baloldali politikát vinni, a földosztást saját birtokaival kezdte, de politikai rövidlátása hamar a bukásához vezetett. Naivan úgy gondolta, hogy a „népek önrendelkezési elve” nem csak egy hangzatos szózat az antant részéről, így nem hitt a történelmi Magyarország igazságtalan feldarabolásában. A Vix-jegyzék (ebben jelölték ki a békekötés utáni határvonalakat) benyújtásának következményeit nem vállalta, lemondott, és családjával Ausztriába távozott. A Horthy vezette hatalom 1923-ban teljes vagyonelkobzásra ítélte hazaárulásért.

A „társutas szalonok” állandó vendégei lettek

A Károlyi házaspár 1919-ben elhagyta hazáját, a következő években több országban, többek között Ausztriában, Svájcban és Angliában éltek. Élénk társadalmi életet éltek, illetve aktívan részt vettek a kor társutasnak nevezett szellemi műhelyiben. (Azokat az embereket nevezték így, akik nem voltak kommunisták, de a mozgalom úgy gondolt rájuk, hogy megnyerhetőek az „eszmének”.) Különböző szalonokba jártak, olyan értelmiségiekkel ismerkedtek meg, mint Bertrand Russell, George Orwell vagy Arthur Koestler, és részt vettek Bernard Shaw 75. születésnapi partiján.

Katinka ebben az időszakban munkát vállalt (a vagyonelkobzás miatt a megszokottakhoz képest szűkösen éltek), a szovjetbarát Vu magazinnak írt cikkeket. A lap megbízásából vett részt egy több hónapos körúton a Szovjetunióban, ahol Lenin özvegyét is meglátogatta. Még egy híres eset köthető Katinka nevéhez.

1933-ban Willi Münzenberg német kommunista vezető kérésére ő csempészte ki azokat az iratokat a náci Németországból, amelyek igazolták az SA egyes rémtetteit, ezek belekerültek az úgynevezett „Barna könyvbe”.

Az iratok többek között hozzájárultak ahhoz is, hogy felmentsék a lipcsei perben a Reichstag felgyújtásával vádolt bolgár kommunistát, Dimitrovot.

Sokan úgy látják, hogy Andrássy Katinka egy nyitott gondolkodású, a társadalmi egyenlőség irányába tenni akaró ember volt. Hammerstein Judit történész árnyalja ezt a képet, egy alternatív Károlyi Mihályné-képet vázol fel. A történész arra hívja fel a figyelmet, hogy a grófnő (aki soha életében nem végzett fizikai munkát) visszaemlékezésében felületes, erősen romantizált képet fest azokról a munkásokról, akikkel találkozott. A kor intellektuális nagyjaival való találkozások, a pezsgő szellemű szalonokban történtek leírásánál is igencsak sekélyes marad, általában annyi mondanivalója van ezekről, hogy „érdekes, mulatságos emberekkel találkoztam”, illetve szemére veti a gyerekeivel kapcsolatos érzéketlen megnyilvánulásait.

Utolsó éveiben Magyarország és Franciaország között ingázott

A házaspár a világháború alatt már Angliában élt. A Horthy-rendszer bukásával egyértelművé vált, hogy az ő életükben is új fejezet indul majd. 1946-ban Károlyit rehabilitálták, hazatérhettek Magyarországra. Katinka a fóti Károlyi-birtokon gyermekotthont szervezett, férjét pedig 1947-ben párizsi nagykövetnek nevezték ki. Erről a tisztségéről azonban 1949-ben lemondott, mivel a Rajk-per után érezték, hogy nem a legjobb irányba mennek otthon a dolgok. Károlyiék nem tértek haza, újabb emigrációs időszak kezdődött az életükben. A dél-franciaországi Vence-ben telepedtek le, és a közvélemény figyelmét próbálták ráirányítani a koncepciós perekre.

1955-ben Károlyi Mihály meghalt, felesége 1962-ben hozatta vissza Magyarországra a hamvait. A következő években az özvegy életét ingázással töltötte eredeti hazája és Franciaország között. Repülőleckéket vett, és egy nagyobb utazást tett Afrikában. Közben megírta visszaemlékezéseit, eredetileg angol nyelven adták ki 1966-ban (A life together: The memoirs of Catherine Károlyi), majd hazánkban két kötetben jelent meg: Együtt a forradalomban (1967) és Együtt a száműzetésben (1969). Ezekben található az egyetlen utalás arról, mit gondolt Katinka az 1956-os forradalomról.

Örültem, hogy kezet foghattam azzal az emberrel, akinek határozottsága megóvta az országot attól, hogy egy második polgárháborús Spanyolországgá váljon

– méltatta Kádárt a vele való találkozás kapcsán.

Később még egy könyvet írt Hit, illúziók nélkül címen, ebben az elhunyt férje politikáját ért kritikákat igyekezett cáfolni. Közben alkotótábort szervezett fiatal képzőművészek számára, illetve az atomháború és a környezetszennyezés veszélyeire igyekezett figyelmet irányítani. 1986-ban hunyt el, kérése szerint Magyarországon temették el. Ma a Fiumei úti sírkertben nyugszik, férje sírjának közelében.

Források:

(Borítókép: Wikimedia Commons)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék