Van a XIII. kerületi Újlipótvárosban egy picinyke utca, amely olyan kicsi, hogy egészen 1933-ig neve sem volt, egyszerűen csak Névtelen utcaként hivatkoztak rá. 1938-ig még a szomszédos V. kerülethez tartozott, különleges nevét végül 1933-ban kapta egy, az utcában dolgozó kisiparos miatt, aki gyöngyházból is készített gombokat.
Építészet és lakónévsor – miről árulkodnak az adatok?
Amikor elsétálunk egy budapesti, múlt században épült ház előtt, talán sokszor elgondolkozunk, vajon kik laktak benne akkoriban. A Gyöngyház utca 8. szám alatti, keskeny lakóház alja vörös klinkertégla borítással készült, felette az üzlethelyiségektől az első emeletig terméskő burkolat fedi a homlokzatot.
Az épületet Földes József kereskedő megrendelésére Weisz Sándor tervezte, akinek életéről igen kevés adat maradt fenn, csupán a tervei nyomán készült pár korabeli társasház őrzi a nevét. A Gyöngyház utca 8. alatti bérház 1933. november 1-jén kapott használatbavételi engedélyt, amelyet követően a lakók birtokba is vehették. A földszinten a kapu mellett egy-egy üzlethelyiség kapott helyet, a jobboldali mögött egy fáspince is található.
A lépcsőházból közvetlenül az udvarra is ki lehet lépni, itt állt az előszoba-szoba-konyhás, kamrával és mellékhelyiséggel is felszerelt házmesterlakás. Emeletenként két-két otthont alakítottak ki, fürdővel és cselédszobával. A bal oldali volt a kisebb, ez csupán egy szobával rendelkezett, így ezt a szerényebb jövedelműek engedhették meg maguknak, míg a jobb oldaliban két szoba található, étkezővel, valamint félkör alakú, fémkorlátos erkéllyel. A korabeli életmódot mutatja, hogy a padláson volt megtalálható egy mosókonyha, valamint a szárítópadlás, továbbá egy mellékhelyiség is. A mélyföldszint fáskamráját a II. világháború idején óvóhellyé alakították, ezért az udvaron ideiglenes fa- és szénkamrákat építettek.
A rendelkezésre álló forrásoknak köszönhetően képet kapunk az 1940-es évekbeli lakókról is: itt élt Kondor Béla gyógyszerész, Valentin Dénes textilkereskedő, Komor Mihályné dr. Valentin Erzsébet becsüs, dr. Farkas István ügyvéd, dr. Léderer Arnold ügyvédjelölt a feleségével, Lédererné dr. Zafír Elza kézimunka- és fehérnemű-kereskedővel. Továbbá tisztviselők, valamint egy telefonnal is rendelkező pincér és háztartásbeli hölgy.
A névsor, valamint a lakások beosztása nyomán könnyedén el tudjuk képzelni a korabeli mindennapi életet. Cselédek siettek a padlásra egy nagy halom szennyessel, vagy éppen fát hoztak télvíz idején a kamrából, a házmester morgolódva ballagott ajtót nyitni az este későn érkezőnek. Reggelente a férfiak munkába igyekeztek, az asszonyok a gyerekekkel perlekedtek, majd útnak indították őket az iskolába. A földszinti üzletben, Miklósi cipőorthopädiájának ajtaja feletti csengő csilingelve jelezte a betérő vásárlókat, a piacról, fodrásztól, vásárlásból hazatérő háziasszonyok megálltak kicsit a lépcsőházban, hogy pletykálkodhassanak a szomszédokkal.
Egyszer fent, máskor lent
Itt élt a források szerint Szidon Simon liszt- és gyalultfaáru-nagykereskedő is, aki 1906-ban még szatócsként dolgozott az Almássy téren, majd később Szidon Dezsővel nyitott lisztkereskedést. Karrierje magasan ívelt felfelé a II. világháborút követően, 1947-ben már a Magyar Állatforgalmi Rt. képviselője, igazgatósági tag, húsiparos lett. Ezt gyors mélyrepülés követte, mivel 1950-ben vesztegetés miatt, majd 1958-ban „árdrágító üzérkedés és csalás” bűntettével vádolták meg.
Két évtizeddel korábban egy majdnem tragédiával végződő esemény is történt a házban. 1937. június 19-én, egy nyugodtnak ígérkező nyári estén sikolyok rázták fel békéjéből az elcsendesülő házat. Tahin Miklósné kiáltott segítségért, mivel férje egy éles borotvával üldözte őt. Egyes elbeszélések szerint a segélykiáltások hallatán a szomszédok berontottak a harmadik emeleti lakásba, mások szerint az asszony szaladt ki a lépcsőházba.
Tahin Miklós, aki korábban államrendőrségi detektívként dolgozott, de akkor már törvényszéki díjnok volt, felszólította a lakókat, hogy ne közeledjenek, különben mindenkit megöl, majd felvágta az ereit. A férfit épp csak kiengedték a lipótmezei elmegyógyintézetből, ahová azért került, mert korábban öngyilkosságot kísérelt meg. De ezt megelőzően is kezelték már. A felesége szerint napközben nyugodtan viselkedett, majd vacsora után megtörtént a baj. Tahin túlélte. Aztán 1937. október 23-án közokirat-hamisítás vétsége miatt két év fegyházbüntetésre ítélték, majd 1939. június 23-án feltételesen szabadlábra bocsátották. További sorsáról nem szól a fáma.
A szép nevű utcában lévő ház történetében kiemelt szerepet játszó emberek sorsa is tragikus fordulatot vett később. Weisz Sándort a Kossuth Népe című lap 1945. május 29-i száma említi „A halálkrónika” rovatban, ahol azokról adtak hírt, akik
a náci-nyilas rémuralom miatt öngyilkosságot követtek el.
Földes Józsefre, a ház építtetőjére is nehéz sors várt. Bár túlélte a II. világháborút, azt követően abban reménykedett családjával együtt, hogy kisebbik lányuk és férje után kijuthatnak az Egyesült Államokba. Azonban ezt megtagadták tőlük, így végül Kuba felé vették az irányt.
Ha legközelebb Újlipótvárosban járunk, és elsétálunk a Gyöngyház utca 8. előtt, lehet, hogy eszünkbe jutnak egykori tulajdonosai és lakói. Talán valamelyik utcabeli ház földszinti üzletének mélyén még gyöngyházszínű gombokat is találnánk, ha nagyon alaposan keresnénk.
Forrás:
- Gyöngyház utca 8. lakóház, Budapest100
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
