Pedig minden olyan szépen, olyan átlagosan indult
Természetesen nem Stöckler Lajos volt az egyetlen zsidó származású honfitársunk, akinek az életét a II. világháború és a náci uralom, majd a nyilasok megtörték és tönkretették, hogy aztán a háború lezárulta után nem sokkal hatalomra kerülő és diktatúrát kiépítő kommunisták még üssenek párat rajta – értendő ez szó szerint meg átvitt értelemben is. Ráadásul Stöckler utólagos megítélése a zsidóság körében sem volt egyértelmű az általa 1944 novemberétől vezetett fővárosi Zsidó Tanács sokak szerint ellentmondásos működése miatt: többen árulónak, kollaboránsnak tartották őt és a testület tagjait, mások szerint viszont minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy az egyébként egyre élhetetlenebb gettóban minél több embert megvédjen és megmentsen, ehhez pedig valamilyen szinten együtt kellett működnie a nácikkal meg a nyilasokkal.
Stöckler Lajos még a boldog békeidőkben született, 1897 januárjában egy átlagos polgári zsidó családban. Mindössze 17 éves volt, amikor kitört az I. világháború, őt pedig besorozták. Egészen a hadnagyi rangig jutott, és a keleti fronton harcolt, ahol aztán orosz hadifogságba került. Hazatérte után nem sokkal ismerte meg későbbi feleségét, Török Magdolnát, aki egy igen jómódú családból származott. Stöckler apósa volt az, aki jelentős anyagi támogatást adott lánya jövendőbelijének ahhoz, hogy elindítsa saját vállalkozását. Ez pedig egy csipkegyár volt, amihez Angliából rendeltek korszerű gépeket, és ami rövid idő alatt beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A gyárat a Józsefvárosban építették fel, a mai Auróra utcában, és csúcsidőszakában megállás nélkül, 24 órában termelt. Szerencsésen átvészelte a háborút, sőt működött a háború utáni években is, végül a kommunista hatalom államosította.
A nácik és a nyilasok
Bár az 1920-as numerus clausustól kezdődően egyre fokozódott a zsidóságra nehezedő nyomás az országban, a két fiúgyermeket nevelő Stöckler házaspárra jó darabig ez nem különösebben hatott, mivel tehetősek voltak, bizonyos fokig burokban éltek a zsidóság nagy részéhez képest. Sőt, Stöckler Lajos neve sokáig fel sem merült mint az eseményekre hatást gyakorló, befolyásos, döntési vagy tárgyalási pozícióban lévő személy, arra a német megszállást követő nyilas-hatalomátvételig és az ún. nagy gettó felállításáig kellett várni.
A németek 1944. március 19-én szállták meg Magyarországot a Kállay-kormány nyugati irányú tapogatózása miatt, és két nappal ezt követően már utasították is a hazai zsidóság vezetőit, hogy haladéktalanul szervezzék meg a Zsidó Tanácsot, aminek az volt a feladata, hogy a megszállók utasításai szerint járjanak el. Elvileg a magyar vezetéssel is tartaniuk kellett volna a kapcsolatot, de a németekkel hatalomra került Sztójay-kormány eleinte nem mutatkozott partnernek, ehelyett inkább fokozta a vidéki zsidóság haláltáborokba szállítását. Aztán 1944 tavaszán változott a helyzet, ekkor már a hazai vezetés is szóba állt a Stern Samu vezette tanáccsal. A deportálások fokozódása ellenére Sternék betartották a törvényeket és lojálisak voltak a hatalommal szemben, kritika leggyakrabban emiatt éri őket, bár tegyük hozzá:
EGY szélsőségesen amorális időszakban járunk, amikor végképp nem könnyű mindenki számára rendben lévő döntéseket hozni.
Amikor a nyilasok 1944. november első felében hatalomra kerültek, papíron még Stern volt a Zsidó Tanács vezetője, ám egészségi állapota addigra erősen megromlott, ekkor vette át a helyét Stöckler, aki nem sokkal korábban lett Stern helyettese, valamint a műszaki részlegért felelős Domonkos Miksa. Az ő vezetésük alatt jött létre a pesti nagy gettó. November 29-én a nyilasok kijelölték a határait, majd december 10-re körbe is kerítették a területet. Stöckler és Domonkos fáradhatatlanul dolgoztak azon, hogy a gettó közösségét életben és egyben tartsák. Megszervezték zsidó társaik ellátását és védelmét. Az elmondások szerint Domonkosnak volt egy századosi egyenruhája, amit mindig felvett és magát a Honvédelmi Minisztérium emberének adta ki, ha jöttek a nyilasok fosztogatni, akik ilyenkor zsákmány nélkül távoztak.
Stöcklerrel egészen más esett meg. Jó kapcsolatot ápolt a svéd Raoul Wallenberggel, aki elintézte, hogy amikor decemberben elkezdődött az ostrom, akkor Stöckler családja egy védett házba költözhessen, az Üllői útra. Ám ahogy fokozódott a nyilasokon a szovjet nyomás, úgy váltak egyre kegyetlenebbé, és egy idő után már nem néztek sem istent, sem embert. Január elején betörtek az Üllői úti házba is, és Stöckler családját a Duna felé irányították. Mivel a családfőt azonnal értesítették a történtekről, ő előbb felhívta Wallenberget, hogy segítséget kérjen, majd a halálmenet után indult és csatlakozott hozzájuk. Már a Duna-parton voltak és a kivégzésükre vártak, amikor – szinte az utolsó pillanatban – megjelentek a rendőrök, akik lefegyverezték a nyilasokat, a foglyaikat pedig a gettóba vitték, megmentve ezzel az életüket.
A kommunisták sem voltak jobbak
A háború után pár évig úgy tűnt, mostantól minden rendben lesz. Előbb a nagy múltú Pesti Izraelita Hitközség elnökének választották, majd 1950-ben a kommunista vezetés felállította a Magyar Izraeliták Országos Képviseletét, melynek vezetésére őt jelölték ki. Bár 1946-ban a Magyar Államrendőrség Politikai Bűnügyi Osztálya kihallgatta, mert fontolgatták a vádemelést a Gestapóval való együttműködése miatt, végül elengedték az ügyet, és 1953-ig úgy tűnt, Stöckler megbecsült tagjává lett az újjászervezett szociáldemokrata, majd kommunista társadalomnak.
1953 januárjában Stöckler Lajost letartóztatták, és többedmagával azzal vádolták meg, hogy részt vett Raoul Wallenberg meggyilkolásában, ami, ismerve a háború alatti jó kapcsolatukat, eléggé valószerűtlen volt. A koncepciós per során több tanú is azt állította, hogy látta őt Wallenberg holtteste felett állni füstölgő pisztollyal a kezében. Megvádolták azzal is, hogy kollaborált a nácikkal. Hogy vallomást csikarjanak ki belőle, kegyetlenül megkínozták. Végül e két vádat ejtették, de különféle gazdasági ügyek miatt (például devizával való visszaélés, hűtlen kezelés) 5 és fél év börtönre ítélték, ám ennél kevesebbet ült, mert 1955 elején feltételes szabadlábra került.
Stöckler ügyét 1956. november 30-án újratárgyalták, és ekkor már minden vádpontban ártatlannak találták, a korábbi ítéletet hatályon kívül helyezték. Ennek persze ára volt: nem beszélhetett a kínzásokról és a börtönben történtekről – miközben egész testét égési sérülések, áramütések okozta sebek és súlyos verések után megmaradt hegek borították. Stöckler és családja végül 1957 tavaszán elhagyta az országot. Előbb Ausztriába mentek, és bár kaptak izraeli vízumot, Stöckler és felesége inkább a fiaikhoz utaztak Ausztráliába még ugyanezen év szeptemberében. Ott is telepedtek le, de Stöckler Lajos addigra mind testileg, mind lelkileg annyira összetört, hogy mentálisan már sosem épült fel a borzalmakból, és csak pár évig húzta: 1960 nyarának első napján hunyt el Sydney-ben. Nem ezt a sorsot érdemelte.
Források:
A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.
(Borítókép: Jevgenyij Haldej - Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
