Az ember a mosoly mögött
Törőcsik Mari 90 évvel ezelőtt, 1935. november 23-án született, a Bajor Gizi Színészmúzeumban megtekinthető fotókiállításnak pedig ez adja az apropóját. A színésznő családi archívumából származó képek egyik fele Törőcsik Mari legendás színházi és filmes szerepeiről készült fényképek, amolyan standfotók. A másik fele az izgalmasabb, egyfelől mert ismeretlen képek, másfelől pedig a hétköznapi színésznőt mutatják meg, azt, hogy milyen volt, amikor nem állt épp a színpadon vagy a kamerák előtt. És hát milyen is volt? Tüneményes, a magyar színjátszás legbájosabb mosolya az övé volt.
De Törőcsik persze nemcsak szépen mosolygott – szinte csilingelt az a mosoly –, hanem páratlanul tehetséges is volt. A sok-sok magyar színésztálentum közül is kimagaslott, olyan volt ő, akiből ritkán születik egynél több egy adott korban. Szerencsére a sors kegyeltje volt, merthogy egészen korán felfedezték: 20 évesen megkapta a Körhinta című film női főszerepét, és amikor elkísérte a filmet és a rendezőjét Cannes-ba, az egész fesztivál a lábai elé borult, Jean Cocteau-tól François Truffaut-ig. Később ugyanitt, a Déryné, hol van? című filmben nyújtott alakításáért, amit a férje, Maár Gyula rendezett, a legjobb színésznőnek járó díjat is megkapta. (Apró érdekesség, de a film itthon bukó volt, miközben Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban siker, a filmnek talán ezért sincs magyar nyelvű Wikipédia-oldala, csak angolul lehet róla olvasni.) Maár egyébként a harmadik férje volt, a nagy szerelem, élete fő társa, akivel több mint 40 évet töltöttek együtt (Maár 2013-as haláláig), és tőle született Törőcsik egyetlen gyermeke is.
Akadálytalan menetelés
Törőcsik Mari romlatlan, hamvas szépségből lett cuki nénivé, ám közben megtalálták a karcosabb szerepek is, véres drámai hősnők és gonosztevők meg őrültek. Különös volt hangja megváltozása, ahogy a lágyságot kitörölte belőle a cigaretta, melynek szenvedélyes rabja volt. Fura volt, kissé bizarr, hogy apró és törékeny alkata recsegős, mélyülő, sem nem szép, sem nem selymes hanggal párosult, de így legalább megtalálták olyan szerepek is, amelyek lehet, hogy elkerülték volna. És közben nagyon kecsesen, finoman és pontosan hangsúlyozva ejtette ki a szavakat. Törőcsik nagyon szépen beszélt.
Törőcsik a cannes-i díj mellett itthon a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész volt, valamint a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Nem véletlenül érdemelt ki ennyi mindent. Pályája akadálymentesen alakult, sokrétű tehetsége, ami mély alázattal és szorgalommal párosult, meg persze barátságos természettel is, utat tört magának, úgy hatolt előre, mint kés a puha vajban. Ráadásul ez a töretlen menetelés együtt járt azzal is, hogy Törőcsiket mindenki szerette, csak szuperlatívuszokban beszélt róla mindenki. Kivétel nélkül. Pilinszky János mondta róla a következőt:
Nem alakítja, ő táplálja szerepét, lázas ihlettel és folyamatosan. A színpadi alak számára nem kész ruha, mit estéről estére magára ölt: szemünk láttára, pillanatról pillanatra emeli ki szerepét önmagából és szövegéből, a teremtés forrón csupasz és kockázatos gesztusával.
A Törőcsik Mariról szóló fotókiállítás október közepén nyitott meg és 2026. március 8-ig tekinthető meg. A rengeteg fotó mellett idézetek is olvashatók a színésznőtől, gondolatai a színészetről, melyek finoman árnyalják a lényét, és éppúgy új arcát mutatják meg, mint a személyes képek, a hétköznapi ellesett pillanatok, melyek az 1950-es és az 1960-as évekből valók jórészt. Külföldi utak képei (Franciaországban és Csehszlovákiában), köztük a cannes-i napok, például amikor két fess tengerésszel pózol nevetve, vagy baráti összeborulások a színésztársakkal, de nem a színpadon, hanem már a privát szférában.
A kiállítás koronája egy film, ami a kezdetektől az utolsó szerepig a színésznő legfontosabb színpadi és filmes munkáit foglalja össze, illetve részletek láthatók abból a dokumentumfilmből is, amit a 90-es évek közepén – a 60. születésnapjára – a férje, Maár Gyula készített róla. Ahogy nézi őt az ember, az jut az eszébe, hogy mekkora űr maradt a helyén, hiába vannak jobbnál jobb színészeink manapság is. Hiányzik nagyon, és jó lenne őt látni újra, de már csak archív felvételeken, régi filmeken meg fotókon lehet. Meg ezen a kiállításon. Hát ez van, ez az élet rendje, mondhatjuk erre. De az a mosoly, amihez fogható tényleg nincs még egy, azt nehéz elfeledni, az hiányzik. Olyanra azért még szükség lenne néhányra.
Törőcsik Mari 90 a Bajor Gizi Színészmúzeumban
Program adatai
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
