A korallkert őrzői (Coral Love)
Az idei fesztivál egyik szekciója, melynek Koreai hullám a neve, Dél-Korea dokumentumfilmes terméséből válogat, támogatója pedig a Koreai Kulturális Központ. Három film tartozik ide, és ezek közül az egyik a Csedzsu-sziget veszélyben lévő koralltelepeivel foglalkozik, pontosabban természetvédő búvárok kitartó munkájával, akik erre az égető problémára igyekeznek felhívni a világ figyelmét. A film magyar címében felbukkanó korallkert a világ legnagyobb puhakorall-telepe, egy olyan páratlan természeti kincs, ami az óceánban élő állatfajok legalább felének ad otthont. És ha a koralltelep elpusztul, akkor ezeknek a tengeri élőlényeknek is befellegzik.
A veszélyt nemcsak a globális felmelegedés jelenti számukra, hanem az is, hogy 2012-ben egy haditengerészeti bázist kezdtek el építeni a közelben. A megváltozott vízáramlás pedig a korallok egyre nagyobb arányú pusztulását eredményezi. A természetet ismerő és mélyen tisztelő búvárok pedig azért fogtak össze, hogy a folyamatot megállítsák. Le-lemerülnek a tenger mélyére és fotókat meg videókat készítenek az elkeserítő folyamatról, amit aztán a nagyközönség elé tárnak. Az ő fontos és nemes küldetésüket mutatja be a film, aminek kimondottan jót tesz, hogy a dokumentumfilmes stáb szinte észrevehetetlen, ettől pedig olyan érzésünk támad, mintha mi is a búvárok egyike lennénk. A film készítői egyébként nem ítélkeznek, csupán dokumentálnak és bemutatják azt, ami van. Akárcsak a filmbeli búvárok.
Bordélyból a rivaldafénybe (Redlight to Limelight)
A szexmunkások mindig hálás téma volt a dokumentumfilmesek számára, az indiai, lett és finn koprodukcióban készült filmet nézve pedig megértjük, hogy miért: mindig szolgáltatnak valami új és friss megközelítéssel. Az idei Verzió szlogenje az, hogy Együtt létezünk, és ez a rövid, ám jól csengő mondat egy külön szekciót is kapott. Az ebbe a csoportba sorolt filmek azt bontják ki, hogy hogyan alkothatnak jól működő közösségeket a ma emberei a jól ismert törések, konfliktusok és kihívások között. Az egyes dokuk bemutatják a kirekesztettség különbözői formáit (nemi, nemzetiségi, gazdasági), illetve azt a megosztottságot, amit a különféle és gyakran nagyon különböző ideológiák és világnézetek okoznak.
A Heinrich Böll Alapítvány támogatásával a szekcióba került, Bordélyból a rivaldafénybe című film (az angol cím játékosságát sajnos nem lehetett a magyarba átmenteni) különös és eredeti történetet tár elénk. Kolkata egy város Indiában, melynek van egy piros lámpás, magyarul bordélyokkal teli negyede, a film szereplői pedig itt élő és dolgozó szexmunkások. Cseppet sem szokványos módját választották a kitörésnek, és hogy reménytelenül nehéz sorsukon valahogy javítsanak: filmes alkotó közösségbe tömörültek CAM-ON néven, hogy mozgóképes formában meséljenek magukról, a személyes történeteikről, sorsukról. Ezzel pedig nemcsak megmutatják magukat a világnak, de a közösség amolyan önterápiás gyakorlatként is működik a számukra. Amit létrehoznak, egyfelől kreatív lázadás, másfelől pedig a kitartás diadala, mert bizonyítják, hogy nincs eleve elrendelt sors, ha ők azt nem akarják. A film megrendítő és megható, mégis tele van élettel, hittel és reménnyel meg számos személyes történettel, nem véletlenül marad velünk jó pár arc azután is, hogy lepereg a vége főcím. Talán ez az idei Verzió legszebb és legemberibb filmje.
Csak a Földön (Only on Earth)
A dán–spanyol koprodukcióban készült film a Doc Future versenyprogramban látható, amelybe az első és második filmes alkotók munkái kerültek. Az ebben a szekcióban szereplő filmek a legaktuálisabb társadalmi, kulturális és természeti problémákkal, anomáliákkal foglalkoznak, így témák tekintetében is itt a legnagyobb a változatosság. Női szerepek, a magány, a hajléktalanság és a másság kérdése – a világ minden pontján ugyanúgy ismerős, megoldásra váró ügyek. A filmek mindegyike más-más országból érkezett.
A Csak a Földön Dél-Galíciába kalauzolja a nézőt, amely vidékről tíz emberből nyolc biztos nem tud semmit, maximum annyit, hogy kábé merre lehet a térképen. Miközben szó szerint égető problémával néznek szembe az itt élők: ez Európa egyik legveszélyeztetettebb tűzvészövezete. A vizuálisan is igazán különleges film egy nyár, méghozzá a legperzselőbb nyár története. Az elolthatatlan tűz egyre csak közeledik, az emberek és az állatok pedig a túlélésükért küzdenek, és hogy megállítsák, amit megállítani nem lehet, ezt a szörnyű, világégésszerű kataklizmát. A film különlegességét az is adja, hogy helyenként – akárcsak a mozis katasztrófafilmek – kimondottan thrillerfeszültségű. A végén pedig úgy áll fel az ember a székből, hogy ha addig nem hitt a globális felmelegedésben, a film után már biztosan hinni fog.
Vonatok (Trains)
A Képkereső szekcióba olyan, elsősorban kísérleti alkotások kerültek, melyek jórészt hozott anyagból dolgoztak. Archív anyagokból, talált filmtekercsekből, kacatoknak látszó kockákból, a múlt itt maradt és parlagon heverő emlékeiből. A Vonatok című lengyel film, ami a Lengyel Intézetnek köszönhetően került a programba, amolyan vizuális költészet, hol csendesebb, hol harsányabb, de végig lírai hangvételű alkotás, aminek a középpontjában az utazás és a vonatok állnak, de csak első ránézésre. A film valójában egy 20. századi tabló, az előző 100 év története a vonat és az utazás felől nézve. Békebeli pillanatok éppúgy sorjáznak a közel másfél óra alatt, mint borzalmak, és éppúgy van benne haladás és épülés, ahogy visszalépés és leépülés is.
A Vonatok gyakran kelt olyan hatást, mintha egy korabeli némafilmet néznénk, ami alá aztán később hangot vágtak. A hangok pedig végig nagyon kifejezők, sőt előfordul, hogy idegörlők, például amikor a zsidókra ráhúzzák a vagonok ajtaját a vigyorgó náci katonák. Beszéd nincs a filmben, egyetlen szó nem hangzik el, és nincs semmi felirat sem. Úgyhogy ez az igazán izgalmas alkotás elsősorban azoknak ajánlott, akik a képek szerelmesei és azt szeretik, ha csak azok mesélnek, ha azok hatására indulnak el a fejben a gondolatok.
Együttélés, na persze... (Coexistence, my Ass!)
Az amerikai és francia koprodukcióban készült film eredeti címe sokkal nyersebb és kifejezőbb, mint a kicsit finomkodó magyar, de ez semmit nem von le a fesztivál idei nyitófilmjének értékéből, ami egyébként a már említett Együtt létezünk szekció része és az OSA, valamint a Francia Intézet támogatásával került a programba. Izgalmas film, több okból is. Már maga a rendezőnő is egy érdekes figura: szociológiát tanult, majd a marketing és a gazdaság felé fordult a figyelme, ám aztán jött 2001. szeptember 11., és ez teljesen felülírta az addigiakat. A dokumentumfilm-készítés felé fordult és a Közel-Kelet problémái felé fordította a figyelmét. Ebből született meg később, egészen pontosan idén az Együttélés, na persze...
A libanoni gyökerekkel rendelkező, de Kanadában élő és ott is született rendező, Amber Fares egy zsidó származású, holokauszttúlélő nagyszülőkkel bíró izraeli aktivistáról és standuposról, Noam Shuster-Eliassiról készített filmet, aki akkor fordult a humor irányába – nemcsak jiddisül, hanem arabul is jól beszél, meg persze angolul –, amikor mélységesen csalódott és kiábrándult a béketeremtés szándékával dolgozó aktivizmusból. Az éles nyelvű komikus témája a zsidó–palesztin együttélés, aminek a fonákságairól provokatívan és kendőzetlenül beszél, és amíg aktivistaként szinte semmit nem ért el, addig standuposként komoly hatást gyakorol szerte a Közel-Keleten. Persze eközben amilyen sokan szeretik, olyan sokan gyűlölik is, de úgy tűnik, ez a bátor szembenézés ára. A róla szóló film, akárcsak Noam személyisége, csodás. Bár a film címe azt sugallja, a megbékélés és az együttélés lehetetlenség, a film mégis azt hirdeti, semmi sem lehetetlen. Csak gyakran nehéz célba érni, de feladni sosem szabad. Ez pedig manapság, ismerve a nemzetközi helyzetet, a lehető legaktuálisabb üzenet.
(Borítókép: Verzió Filmfesztivál)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
