Irány Pilismarót!
A község már Komárom-Esztergom vármegyében, közelebbről a Dunakanyarban, a Duna jobb partján található, a Maróti-hegyek lábánál. Szemben, a Duna másik oldalán található Zebegény és Szob, mely településekkel komp köti össze. Dömös, Visegrád, Esztergom és Dunabogdány fekszenek hozzá a legközelebb, mind 20 km alatti távolságra esik Pilismaróttól. Budapestről jöhetünk autóval (11-es főút) vagy akár busszal is. Ha előbbivel érkezünk Pilismarótra, akkor a Miklós deák utca végében található a parkoló, ott megállhatunk, onnan indul és oda érkezik a körtúra, ha pedig busszal, akkor a községházánál érdemes leszállni, majd az Ady Endre utcán elsétálni az erdészetig, ott jobbra fordulni, ami pedig már az említett Miklós deák utca.
Pilismarót egészen régi település, már a római időkben is lakott vidék volt, itt állt a Castra Ad Herculem nevű település. Első írásos említése 1138-ból való. Mind a tatárok, mind a törökök elpusztították, ám mindkétszer újjáépült az alapvetően egyházi birtok község, ami előbb a bencéseké, majd a pálosoké volt. A Rákóczi-szabadságharc alatt harcok dúltak a környéken, Pilismarótot a földdel tették egyenlővé, de akkor is újra talpra állt, köszönhetően a pálosok által Nyitra vidékéről betelepített magyar és szlovák parasztoknak. Látnivalókat is kínál a település, a két legizgalmasabb a római kori erőd romjai, valamint a romantikus stílusú Heckenast-kúria, amit a nyomdász-könyvkiadó Heckenast Gusztáv építtetett 1860-ban Feszl Frigyes tervei alapján, és állítólag Deák Ferenc itt fogalmazta a kiegyezés szövegét.
Tavak mentén fel a hegyre
A közepes nehézségű, 15 és fél kilométer hosszú túra, ami egy kényelmes 5-6 órás menetelés, amit meg-megszakíthatunk némi pihenéssel, vízpótlással és a panorámában gyönyörködéssel. Az út jó bakancsot kíván, mert bár az ösvények általában könnyen járhatók, de van olyan, elég meredek felfelészakasza, ahol köves-sziklás a talaj, és ugyanez igaz a kirándulás végére is, ami ugyan kevésbé lejtős, de azért a kövek megnehezítik a haladást.
Az első pár száz métert egy, az autósforgalom elől elzárt betonúton tesszük meg, ez vezet el az első állomásig, a Miklós-deák-völgyi tavakhoz, ami igazából három tó füzére. Miklós Mátyás király és Beatrix királyné íródeákja volt, gyakran töltötte a környéken az idejét, időnként a királyi pár társaságában. Ennek emlékére 1899-ben egy emlékművet is emeltek a tó partján, ami a mai napig ott áll. A tó egyébként mesterséges, a millennium időszakában alakították ki, majd a 2010-es évek első felében rendezték a környékét. Sokan csak idáig jönnek, mert pihenő- és tűzrakóhelyek is vannak a tó melletti réten. A tóhoz pedig előszeretettel járnak az erdő állatai és vadjai inni, persze elsősorban éjszaka.
A tó után a piros kör jelzésű, hangulatos ösvényen haladunk tovább, hol virágos rétek mentén, hol pedig a Malom-patak partján, amin időnként át is kelünk gázlókon keresztül. Így érkezünk el az Aranka-forráshoz, ami vízivásra nem alkalmas, így itt nem tudjuk a kulacsot megtölteni. Ezt követően a piros sáv jelzésen haladunk tovább, bár a helyzet még egy darabig változatlan: rétek, patakpart és gázlók kísérik az utunkat. Buja és meseszerű az erdő, ahol egyáltalán nem lenne különös fordulat, ha egy őzikével találnánk magunkat szemben. Egyébként érdemes gyakran a lábunk elé nézni, nemcsak az időnként köves talaj miatt, hanem azért is, mert az erdő lakóiról az itt-ott hátrahagyott ürülékük tanúskodik – vagy egy-egy túrás, amit a vaddisznók hagytak hátra. De egy erdő már csak ilyen, és szavunk sem lehet, elvégre itt mi csak vendégek vagyunk, nem pedig házigazdák.
Izzasztó emelkedők, lebilincselő panorámák
Ha a Dunakanyarra nyíló páratlan panorámákra vágyunk, ahhoz kicsit meg kell dolgoztatni a testünket. Merthogy az erdőben kalandozást követően jönnek sorra a hegyek, az ormok, a gerincek, a nyergek és a csúcsok. Az első a Hirsch-orom, és a kirándulás legmegerőltetőbb, legmeredekebb és legdurvább szakasza oda vezet fel. Jó hír, hogy a felfelé tartó út nem hosszú, öt perc kemény mászást pedig mindenki kibír. Ráadásul utána olyan látvány tárul elénk, ami minden fáradtságot és izzadást megér.
A durva, de nem túl hosszú kaptató tetején vár az ajándék, a már említett panoráma és egy pihenőhely, ahol kifújhatjuk és összeszedhetjük magunkat. Mellette egy obeliszk áll, amit Hirsch István főerdőtanácsos tiszteletére emeltek 1896-ban, de mindazok neve is rákerült, akik a pihenőhely kialakításában részt vettek, a főerdőtanácsostól kezdve az erdőlegényig és az útkaparóig. Innen nyílik az első csodás kilátás, konkrétan a Visegrádi-hegységre és a távolban a Börzsönyre. Hosszan el lehet itt időzni, ám várnak még más panorámák is ránk, nem beszélve a kihívásokról.
Bár a piros jelzésen haladunk tovább, de menet közben becsatlakozik a zöld is, sőt később a kék Mária-jelzés is. Ekkor már az Alsó-Ecset-hegyen kanyargunk hol lefelé, hol pedig felfelé, és időről időre szép kilátások nyílnak a környékre: Pilisszentlélekre, a mellette álló kolostorromra, a Fekete-hegyre, a Nagy-Szoplákra. Az Égett Hárs elnevezésű erdei útkereszteződésnél elhagyjuk a piros jelzést, és már csak a zöld kereszten meg a Márián megyünk tovább. A következő állomás a Hoffmann-kút, ami egyben pihenőhely is, és érdemes is egy kicsit megülni itt. Egyfelől itt friss és hűs vízzel tudjuk megtölteni a kulacsot, másfelől pedig azért, mert innen elindulunk felfelé, hosszan és időnként egész meredeken: fel a Szakó-nyeregre, majd onnan tovább – a zöld sáv jelzés mentén – a Szakó-hegyre.
Az egész kirándulás – szó szerint és átvitt értelemben is – csúcsa a Szakó-hegy, ahonnan páratlan panoráma nyílik a Dunakanyarra, ráadásul még úgy is lenyűgözi a kiránduló embert, hogy csak részleges. Hosszan el lehet itt időzni.
Rálátunk Zebegényre, Szobra, a kanyarodó Dunára, a Szent Mihály-hegyre, a Börzsönyre, A Vadálló-kövekre és A Prédikálószékre.
Pompás látvány, amit nehéz magunk mögött hagyni, de előbb-utóbb mégiscsak el kell indulni. Innen pedig már szinte sétagalopp az út, annak ellenére is, hogy helyenként ismét kövesre vált a talaj. A következő állomás pedig már a végállomás, Pilismarót, ahova az erdészetnél érkezünk vissza, innen pedig a parkoló, ahol az autót hagytuk, már tényleg csak néhány lépés.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
