Esztergom igazán kellemes kisváros, amit akár ottalvós hétvégi kiruccanás keretében is érdemes végigjárni, ahogyan mi is tettük tavaly. Búbánatvölgy Budapestről Volánbusszal is megközelíthető, de a távolság miatt autóval azért kényelmesebb. Azért is érdemes ezt a környéket választani, mert itt jóval kevesebben túráznak, mint a fővároshoz közeli erdőkben. Az erdei etikettet mindenesetre tartsuk be, hogy ne csak mi legyünk elégedettek a kirándulás végén, hanem az erdő kisebb és nagyobb lakói is.
Vérengzés, törökök, titkos kincsek
Bár a csodás környezetben minden bút és bánatot azonnal elfelejtünk, a környék neve, a Búbánatvölgy nem feltétlen ezt sugallja. A völgy a Szamár-hegy és a Hosszú-hegy között húzódik, és már Esztergom belterületének számít, amire a környéken található takaros telkekből, családi házakból is következtethetünk. A név állítólag a török időkből származik, amikor a portyázók ellen a magyarok szekértábort emeltek, amit egy komolyabb támadás elpusztított. A környék földrajzi neveiben és az ezekhez fűződő legendákban is megjelennek ezek a török elleni küzdelmek, elég csak a közeli Pilismarót Basaharc nevű településrészére gondolni, a völgy nyugati felén álló Szamár-hegy tetejének szamár alakú sziklája pedig titkos török kincsek rejtekhelye a legendák szerint.
A festői vidék már nagyon régóta lakott, 3000 éves leleteket is találtak errefelé. Az egyik közeli telken pedig egy római kori erőd maradványai lelhetők fel, melyek alighanem egy hosszabb, a Duna-mentén húzódó őrtoronylánc maradékai lehetnek. Római hadi út, sőt a Hideglelős-kereszt környékén egy klastrom romjai várnak feltárásra, és a kelták is itt hagyták a nyomaikat.
A Búbánatvölgy és környéke többféle túraútvonalat kínál, mi ezek közül egy 2-2,5 órás, rövidebb kirándulást ajánlunk. Nagyon kis gyermekkel, idősebbekkel azonban nem a legmegfelelőbb, hiszen a végén – egy nagyjából 200 méteres szakaszon – a 11-es út mellett kell majd haladnunk, ami kissé kijózanító a varázslatos panoráma és a változatos környezet után. Azt pedig sajnos el kell fogadnunk, hogy ahol szép kilátás van, ott bizony emelkedő, meredek kaptató is akad, így mindenképpen megfelelő lábbeliben érkezzünk.
Start!
Túránkat indítsuk a búbánatvölgyi parkolóból! Ez kifejezetten kellemes környék, családi házak, hétvégi telkek szegélyezik utunkat a gyönyörű fekvésű kis völgyben. Már érezni a természet jelenlétét, de még látszik, hogy belterületen vagyunk, egészen hosszan kell sétálnunk a Fárikúti úton. Közben romantikus hangulatú horgásztavak mellett haladunk el, amelyeket az 1960-as évektől kezdődően alakítottak ki. A Halas-tó, a Mini-tó, a Fürdő-tó és az ezeknél valamivel nagyobb Kerek-tó mind kiváló horgászhelyek, partjukon több pihenőpad, tisztás és árnyékot nyújtó fa található. A túra végén érdemes egy órácskát arra szánni, hogy pihenjünk itt egy keveset. A környéken egyébként többféle szálláslehetőség is található, ha szeretnénk egy igazán festői helyen ébredni, akkor használjuk ki ezeket! Mi kicsit korábban kirándultunk erre, így a Kerektavi Természetházat és a part menti büféket nem találtuk nyitva, de már ekkor éledezett a környék. Úgy tudjuk, hogy időközben kinyitott a Természetház büféje, és az Adri Büfét is többen javasolták, így egy tisztességes hamburgerre, gulyáslevesre mindenképpen jó esélyünk van a közelben.
A zarándokok útja
Bár rendkívül városiasan Fárikúti útnak neveztük, a kellemesen széles, murvás szakasz tulajdonképpen már a piros kereszt jelzés, de a Mária út is erre halad. Balra kell majd letérnünk innen az erdőbe, egy sorompó és több túraút találkozása jelzi, hogy lassan végleg elhagyjuk a civilizációt. Itt találunk egy nagyon szép, selymes füvű rétet egy kis vadászlessel, majd folytassuk utunkat a piros sávon és a lila Mária út jelzésen, egy jó darabon át ezt a két jelet kell majd követnünk.
Egy pici árokszerűségben találjuk a Majális-forrást, ahonnan meg tudjuk tölteni a kulacsunkat, majd folytassuk utunkat az előbbi jelzéseken! Mi itt-ott eltévedtünk, nem volt könnyű megtalálni a kijárt utat, annyira frissen zöldült még körülöttünk az erdő. A leveleiket még szégyenlősen bontogató fák között bőven beszűrődött a fény, üdén éledt az aljnövényzet, a csendben pedig előbújtak az erdő legkisebb lakói is. Pillangók kergetőztek és hangyák siettek a dolguk után a kopottasan barnálló avarban, ahol üdén ütött át a friss, áprilisi zöld. Az apró lakók között pedig feltűnt egy-egy tekintélyes, sötét színű nünüke is. A bogárral legtöbbször április-májusban találkozhatunk, fejlődése szorosan kötődik a méhekhez. Óvatosan nézegessük és ne piszkáljuk az állatkát, bár nem harcias alkat, azért véges a türelme, és csípős, sárga folyadékot lövell támadójára.
Változatos környéken haladunk át, gyönyörűen belátni a tavaszi erdőbe a kisebb árokból, ahol utunk vezet. Közben lassanként egyre kisebbek lesznek körülöttünk a fák, ebből tudni, hogy lassan megérkezünk a hegy gerincére, ahonnan szép kilátás nyílik a környékre, megelőlegezve azt a pazar panorámát, amit hamarosan látni fogunk.
Haladjunk tovább a piros jelzésen, így hamarosan elérjük a piros háromszöget, ahol jön a túránk legkeményebb része. Egy nagyon meredek úton ereszkedünk nagyjából negyed órát, majd rövid, de erős kaptató után a Hideglelős-keresztnél feltárul előttünk a Prédikálószékkel vetélkedő panoráma. A csúcs az itt található fémkeresztről kapta a nevét, amelynek eredetijét állítólag Nagy Mihály esztergomi gazda állíttatta, mert családját elkerülte az akkortájt dühöngő pestisjárvány. Ezt a fakeresztet az időjárás később kikezdte, ekkor készíttetett Simor János esztergomi érsek Bécsben egy vaskeresztet a helyére, amit 1871-ben szentelt fel. 1906-ban a kőbányászat miatt ezt a keresztet egy kicsit beljebb helyezték, 2005-ben pedig a Téry Ödön Turista Baráti Társaság újíttatta fel. Az 1920-as években a zarándokhelynek külön búcsúja is volt, Szentkereszt feltalálása napján, május 3-án pedig körmenet indult a Hideglelős-kereszthez. Ez állítólag onnan kapta a nevét, hogy az ide induló emberek a meredek kaptatón megizzadtak, majd megfújta őket a szél, és megfáztak, vagyis hideglelést kaptak. Sebaj, hiszen a kereszthez olyan legenda is kapcsolódik, amely szerint meggyógyul minden bajából, aki háromszor térden csúszva megkerüli.
Páratlan panoráma
A kilátás mindenesetre páratlan: a Duna túlpartja már Szlovákia, a vízben pedig három kisebb képződményt figyelhetünk meg. Balra a Helemba- és a Fürjes-sziget, jobbra pedig a Helemba-zátony tűnik fel, a Duna túlpartján Helemba, Szob és Garamkövesd látszik, még a távolban feltűnő bánya sem hasít bele nagyon a tájba.
A Helemba-sziget csodás zöld foltja nagyon gazdag régészeti lelőhelyekben, de egyedülálló természeti értékei is akadnak, hiszen itt található a Duna-kanyar egyetlen gémtelepe, kárókatonákkal és szürke gémekkel, de jégmadarak is fészkelnek itt. A Helemba-zátony fentről úgy fest, mint a kajakosok mennyországa, elolvasva egy róla készült nyári beszámolót, ebben valószínűleg nem sokat tévedünk. A gyorsan növő, formálódó képződményt nemcsak a bulizók, hanem állítólag a fémdetektoros wannabe régészek is látogatják. Arra mindenesetre érdemes figyelni, ha erre járunk, hogy szemetet semmi esetre se hagyjunk magunk után.
A pazar panoráma után térjünk vissza a völgybe, és a jelenleg nem túl bőven csordogáló Hideglelős-forrás mellett elhaladva a festői környezetből érkezzünk meg a 11-es útra! Ez túránkban a feketeleves, ám csak rövid gyaloglásról van szó, a szakasz pedig nem különösebben forgalmas. Mindenesetre nem árt jobban odafigyelni ezen a pár száz méteren. Ezt a kis nehézséget azonban bőven érdemes vállalni ezért a legendákban, helytörténetben gazdag és igazán festői túráért. Az útvonal egyébként visszafelé is teljesíthető, bár így erős kapaszkodással kell indítanunk a napot, ha pedig kevesellnénk a 2,5 órás sétát, itt találunk egy valamivel hosszabb, hasonlóan szép túrát.
Források:
- A Hideglelős kereszt históriája, Esztergom, 2018. október 1.
- Gál Kata, Lenger Péter: Búbánatvölgy: A jövő elkezdődött, Hídlap, 2010. október 20.
- Tóth Judit: A Búbánat-völgyön innen és azon túl, Turista Magazin
