Gross Arnold születésének 95. évfordulója alkalmából nyílt kiállítás a Képező Galériában, ahol a művész egész életművén átívelő témáit mutatják be. Így a tárlaton láthatjuk többek között a szülői háznak és a gyerekkorának otthont adó Tordát, valamint az erdélyi tájat bemutató grafikákat, a budapesti városképeket és a művészt inspiráló külföldi utazások képeit. A Nemzet Művésze díjjal kitüntetett, Kossuth-díjas magyar grafikus- és festőművész művei világszerte ismertek, aprólékosan kidolgozott, a rézkarc műfajának megújításán alapuló, egyedi technikával színezett képei olyanok, akár a meseillusztrációk.
A Gross Arnold 95 – Utazások valós és képzeletbeli tájakra című kiállítás október 2-ig ingyenesen látogatható a Keleti Károly utcai galériában – amelytől nincs messze a művész otthona sem –, ráadásul számtalan kísérőprogramon is részt vehetünk. A kiállítást a tíz éves Gross Archívum anyagából állította össze Gross András. A Gross Arnold teljes munkásságát felölelő utazó kiállításon a művész 1947-2001 közötti időszakából láthatunk rajzokat, linómetszeteket, fekete-fehér és színes rézkarcokat, fázisnyomatokat, diorámákat, akvarelleket és olajképeket. A műveket Révész Emese tanulmányának felhasználásával Gross András által szerkesztetett szövegek kísérik.
17 évesen szökött át Magyarországra
Az erdélyi származású Gross Arnoldot már gyerekként vonzotta a művészet, persze ez nem is olyan meglepő, ha tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy édesapja, Gross Károly szintén művész volt, sőt ő maga tanította fiát a rajzolásra. Gyakran járták a Tordai-hasadék környékét, ahol a fiatal Arnold előszeretettel rajzolta meg a táj minden apró részletét. A patak, a mező, a virágok és a fák itt vertek gyökeret, hogy aztán meghatározzák a művészetét.
Olyannyira a művészetnek élt, hogy még az iskola sem érdekelte igazán, többször előfordult, hogy tanárai jóindulatának köszönhette, hogy nem kellett osztályt ismételnie. Tehetségét, szenvedélyét apja mellett a nagyváradi művészek is támogatták, ők javasolták, hogy tanulmányait a budapesti Iparművészeti Akadémián folytassa. Két bökkenő is volt: Arnold nem érettségizett le, másrészt valahogy Magyarországra kellett jutnia az elcsatolt országrészből.
Az ekkor 17 éves Arnold végül egy szobafestővel, az éj leple alatt szökött át a határon. Csak egy hátizsák, egy aktatáska, 37 forint és néhány rajz volt nála – így kereste fel az Iparművészetit.
Érettségi és papírok nélkül, mindent egy lapra téve jelentkezett az Iparművészeti Akadémiára. A hiányzó okmányok miatt a tanárok először elküldték, de kiharcolt magának egy nap haladékot. Másnap visszatért egy frissen készített, lepecsételt grafikával, ami olyan meggyőző volt, hogy azonnal felvették.
Játékos álomvilág
Több mint 150 rézkarcot készített, ezekről már a maga korában is számtalan reprodukció és képeslap készült, a kiállításon pedig nagyjából 60 különleges képben merülhetünk el. Ezek között vannak egyszerűbb (tehát a Grossra jellemző fantázialények nélküli) tájképek is, amelyeken az erdélyi vagy a Budapest környéki tájat (Budakalász, Pomáz, Szentendre) látjuk a legapróbb részletekig kidolgozva, így a fa törzsének finom erezete vagy a mezők apró virágai éppúgy megjelennek a műveken, mint a szentendrei háztetők.
Viszont az álomvilággal, a valóságba belebegő varázslattal kevert képei vannak többségben.
És valljuk be, a meseszerű lényekkel, a napraforgónak öltöztetett lányokkal, kis koboldokkal és az égen lebegő alakokkal teli művek azok, amelyeket mi is jobban ismerünk. A meseszerű világot különösen jól példázzák Budapestről készült képei, így A kék álmok városa című rézkarc is, ahol valahol az álom és valóság határán látjuk Pestet, ami inkább hasonlít egy kisvárosra, mint az ország fővárosára. A képbe hosszan belemerülve nemcsak a mesekönyvbe illő, stilizált ikonikus épületeinket vesszük észre, hanem olyan izgalmas karaktereket is, mint az angyalszárnyú emberek, a kötéltáncos pár, a tetőkön lépdelő alakok, a lovasok vagy a bárzongorista a szélen.
Fantázialényei egyébként az 1950-es évektől előszeretettel megjelentek a klasszikus tájképein is, így néhol ezeken is észrevehetünk szív alakú leveleket vagy emberarcú virágokat. A tordai szülői ház műterme és kertje Gross emlékezetében paradicsomi édenkertként ölt formát, ahol megférnek egymás mellett a képzelet teremtményei és a valóság, így a Tordai műterem vagy az Emlékek kertje képeken.
A varázslatos iránti szüntelen vágyódás, a valóságból való kiszakadás jelenik meg minden képén,
amelyek üdítőleg hatnak ránk is, és amelyekkel töltekezhetünk, felkészülhetünk az őszi melankóliára. Érdemes tehát egy kis időt szakítanunk a Képezőben nyílt kiállításra még szeptemberben, hogy belemerülhessünk a meseszerű lények és az álomvilág felfedezésébe. Meg abba, hogy magát Gross Arnoldot is megtaláljuk az egyes rajzokon.
Gross Arnold 95 – Utazások valós és képzeletbeli tájakra – Kiállítás a KÉPEZŐ Galériában
Program adatai
(Borítókép: A kék álmok városa – Képező Galéria)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
