A budapesti zöldövezetek, parkok királynői a platánok, nagyvonalúan bocsátják az árnyékot jó és gonosz városlakókra egyaránt. Szépségükről legendák és mítoszok szólnak, bő kétszáz éve pedig egészen józanul vesznek részt életünk alakításában: parkokban, fasorokba rendeződve felelnek a jó levegőért és nyaranta a hűvösért. Vajon meddig lesznek még élhetők számukra a városaink?

Talán egyetlen fa sincs, amit annyi legenda övez, mint a platánokat. Az athéni Akadémia parkjában a legnagyobb tudósok sétáltak alattuk, mitológiai történetekben is előkerülnek, de állítólag még Xerxész perzsa királyt is lenyűgözték, mikor hódítani indult Görögországba. Európában Olaszországtól keletre honosak, de az ókori Róma terjeszkedésével nagyon hamar nyugatabbra is eljutottak.

Igazán népszerű lakóivá a közép- és nyugat-európai városoknak a 18. században, a tájképi, vagyis az angolkertek megjelenését követően váltak. A kerttípus modellje a természet volt, amihez a különböző magasságú és fajtájú fák együttese is hozzátartozott, a hatáshoz pedig szükség volt monumentális egyedekre is, így a platán (a vadgesztenye mellett) gyors növekedése és lenyűgöző méretei miatt annyira népszerűvé vált, hogy sokszor platánkorszaknak nevezik az ilyen típusú kertek születésének időszakát.

„...palotát emelni csak pénzkérdés, de egy szép fa csodaszámba megy”

A fentebbi idézet Vágó Pál festőművésztől származik, és jól jelzi azt a fordulatot, amely a 19. században az épített és a természetes környezet kapcsolatát illetően hazánkban is végbement. Budapesten is egyre tudatosabban törekedtek arra, hogy az épületek között elegendő zöldterület is rendelkezésre álljon. Ebben fontos szerepe volt az 1808-ban megalakult Szépítő Bizottságnak is, amelynek vezetője József nádor volt. A legmagyarabb Habsburg nemcsak a közügyek iránti fogékonysága miatt vett részt hatalmas lendülettel Budapest zöldítésében, hanem azért is, mert szenvedélyes kertész is volt. 

A Margitszigeten 1796-ra épült meg saját nyaralója, a romos ferences templom mellett. A sziget parkosítása innen, a nádori kert környékéről indult, a későbbi árvizek és háborúk ellenére pedig – csodával határos módon – még mindig megmaradt ebből az időszakból néhány növény.

Ezek közül az egyik legszebb, legjelentősebb az ősplatán, amit a nádor állítólag 1823-ban saját kezével ültetett, és ősanyja sok városi platánunknak is.

Az ősplatán törzskörmérete 664 cm, magassága 42 m, lombkorona-átmérője 55 méter, lombjának súlya 30-50 tonna, és ha hihetünk a legendának, akkor 201 éves is lehet. Az ősplatán mégsem a méreteivel és a korával emelkedik ki a nyugat-európai fajtársak közül, hanem szépségével, formájával. 

A Margitszigetnek nem ez az egyetlen fája, ami József nádorhoz köthető, egy másik, legalább névleg hozzá kapcsolható matuzsálem, a Hét vezér platán történetét ebben a cikkünkben röviden már bemutattuk. A főúr azonban nemcsak akkor volt tevékeny, ha saját birtokát kellett csinosítani, de a hányatott sorsú Városliget szépítéséért is sokat tett. Az egykori ökörlegelő nem kis változásokat követően lett Pest tüdeje, ebben pedig nagy szerepe volt a zseniális tájépítésznek, Nebbien Henriknek is, aki a korszakban modernnek számító angolkertet képzelt el a környékre, ebbe pedig igen jól passzoltak a platánok. A Ligetben a Dózsa György út és az Ajtósi Dürer sor sarkánál és a tóparton már nem túl jó állapotban ugyan, de még mindig láthatunk olyan platánokat, amelyek munkája nyomán, József nádor adományaként kerülhettek a parkba. A főúr ma már arborétumként működő alcsúti birtokáról télen (ökrös szánnal) hozatta fel a facsemetéket Pest-Budára, melyek aztán a parkokba kerülhettek.

Budapesten is beköszöntött tehát a platánkorszak, az ültetés József nádor után sem állt meg, mára pedig gyönyörű, évszázados matuzsálemekké értek az egykori csemeték. Bár sokuk megsérült a háborúban, olyan példányok is akadtak, melyek mellől hidakat robbantottak a Dunába, ilyen a Jászai Mari téri nagy platán, ami 2016-ban az év fája lett, vagy a Rudas fürdő melletti óriás, a Szabadság híd irányába tervezett sétány hírmondója. 

Egy korszak vége?

A legendásAndrássy útidupla platánsor már csak szüleink, nagyszüleink emlékeiben él.

Az elegáns sugárutat az 1870-es években kezdték fásítani, így a század végére már egészen szép fák szegélyezték, ám ezek a példányok az I. világháború és az azt követő ínséges idők áldozatai lettek, sokuk tűzifaként végezte. Az 1920-as években emiatt újra fásítani kellett, ismét platánokat ültettek. Az 1950-es évekig ezek a fák igazán jól fejlődtek, csodájukra járt a város, ám a vízáteresztő, fakockás burkolat cseréje és a közműépítések nagyon megviselték őket, legyengültek, ennek következtében megtámadta őket egy gombabetegség. A 70-es évek végén aztán – óriási társadalmi vitát kiváltva – először az Andrássy út forgalmas, belső szakaszán, majd a Hősök tere felé eső oldalán is más fafajokra, kőrisre, ostorfára cserélték a platánokat, a megmaradt példányok egy részét pedig máshová ültették.

Utolsó hírmondónak maradtak a Kodály körönd platánjai, köztük az az óriás, amely mintegy 150 éves. Az idős fa oldalán hatalmas odú jelzi, hogy már nincs a legjobb állapotban, de a FŐKERT munkatársai gondosan és szakszerűen ápolják, így még várhat rá néhány jó év. Budapest másik, hasonlóan idős, beteges platánja a Múzeum körúton található. Hosszú ideje vívja harcát a térkő ellen és állja a sarat a rongálókkal szemben is. Tavaly életmentő beavatkozáson esett át, de így is maximum 10 éve maradt, körülötte már a mai városi viszonyokhoz jobban illeszkedő kőriseket találunk. 

Egészséges hámlás: Különösen esős időben figyelhetjük meg, hogy egyes platánok színes, lemezes kérge nagy darabokban hámlik. Ez normális jelenség, a fa növekedésével áll kapcsolatban. A folyamat egyébként kifejezetten egészséges, hiszen a platán-csipkéspoloska (a fa kártevője) szeret a felvált szélek alatt telelni, így viszont nincs hova bújnia.

Ahol a szabályozások ezt lehetővé teszik, gyakori jelenség, hogy a mostani városi körülményekhez jobban illeszkedő fafajokkal, a szintén igen szép kőrissel vagy ostorfával pótolják a platánokat. De vajon mi változott meg a platánkorszakhoz képest? Hiszen ez a fa bírja a légszennyezést, nem véletlen, hogy a szmogban fürdő 19. századi Londonban is előszeretettel ültették. 

Budapesten a legtöbb esetben közönséges vagy juharlevelű platánokkal találkozhatunk. Ez egy hibrid, amit a nyugati és a keleti platán keresztezésével hoztak létre a 18. században, egyes források szerint Spanyolországban, mások szerint Angliában. 

Az egyik ős a Közel-Kelet hegységeiből származik, míg a másiknak, a nyugati platánnak a Mississippi deltája volt az őshazája. Bár már bő kétszáz éve kereszteződtek, az utódokon más-más formában jelenik meg a különböző ősök eltérő öröksége. A keleti hegységekből származó platánok koronája dús és felfelé tör, mint a Kodály körönd platánjáé, míg a Mississippi mocsaraiból származó ős öröksége a terebélyes korona, az alacsonyabb törzs, amelynek lemezei sajátos, nagy darabokban válnak le – ilyen például a Margitsziget ősplatánja. 

A föld alatt ugyanazokat a jellemzőket mutatják a fák, mint a föld fölött, ez pedig megpecsételi sorsukat a városi környezetben. Az Észak-Amerikában honos, mocsaras területeken élő platánok jellemzőit mutató szétterülő példányok gyökere hasonlóan terebélyes, jól bírják a tömör, oxigénben szegényebb városi talajt, de nem nyúlnak mélyre, így rendkívül érzékenyek a kőzműfektetésekre. A fölfelé törő példányok számára az oxigénben dúsabb, lazább talaj a kedvező, amilyenhez a hegységekből származó ősök szoktak, így számukra a városi talaj tömörsége jelent problémát, gyökereik mélyre nyúlnak, de könnyen berohadnak, a fa belülről kezd korhadni.

A városi környezet, amely egykor nagy számban hívta életre a platánokat, most ismét változik, az aszfaltutak és a közművek között pedig kevesebb hely jut számukra. A zöld óriások, amelyek egykor a sugárutakat szegélyezték, parkokba, kertekbe szorulnak vissza. 

Ezért is érdemes megbecsülni az olyan védett fasorokat, mint amilyenek a kőbányai Gitár utca, a Népliget, a Városliget vagy Óbudán a Gázgyári lakótelep környékén találhatók. A FŐKERT kezelésében Budapesten közel 4000 platánfa van, ezenkívül magánterületen és kerületi kezelésben is található jó pár gyönyörű matuzsálem. Becsüljük meg és álljunk szeretettel, tisztelettel ezekhez a különleges fákhoz, hiszen az erő, a szépség és a belőlük áradó nyugalom ellenére nagyon is sérülékenyek átalakuló környezetünkben.

Források:

Köszönjük továbbá az anyag összeállításához nyújtott segítséget Szaller Vilmosnak, a FŐKERT munkatársának!

Címkék