Budakeszi mamutjai
A mamutfenyő a Föld legmagasabb és legnagyobb törzsátmérőjű és térfogatú fája. Magyarország nem kimondottan a hazája ennek a fenyőfajnak, de nálunk is található belőle pár kósza példány, jellemzően arborétumokban és gondozott kastélykertekben. Amit talán kevesen tudnak, hogy szabadon is van belőlük néhány vaskos darab, egy pár, ami messziről is jól látható. Eredetileg hárman voltak, ám az egyiknek a 70-es évek óta már csak egy tönk van a helyén. Később ugyan ültettek köréjük néhány további példányt, de azok egyelőre nem látszanak, mert ifjú fák, nem nőttek még magasra, és nem is különösebben vastagok.
Ha szóba kerülnek Budakeszi mamutfenyői, automatikusan arra gondol az ember, hogy vagy az arborétumhoz tartoznak, vagy a vadasparkhoz, de valójában egyikhez sem, nem ezek területén találhatók. Kint magasodnak a település határában, ott, ahol házak sincsenek, bár folyik már a közelükben egy-két építkezés, előbb-utóbb körbeépítik a mamutfenyőket – bár bízunk benne, hogy nem így lesz. Budakeszi központjából, a buszvégállomástól egy kb. 10 perces sétával közelíthető meg. Budakeszi egyébként nagyon könnyen elérhető, mert városi kék busz indul oda Hűvösvölgyből és a Széll Kálmán térről is.
Nem csak nem vénnek való vidék
A buszvégállomástól a Munkácsy Mihály utcán indulunk el, és egészen addig megyünk, amíg utunkat nem állja egy fahíd, amin átsétálunk, és már szinte ott is vagyunk. De abban az esetben is könnyedén odatalálunk, ha nem nézzük az utcatáblákat, mert miután leléptünk a buszról, elég csak fel- meg körbenézni. A jó magas mamutfenyőket már messziről ki lehet szúrni, annyival a környék fölé magasodnak. De ha ez a megoldás valamiért elkerüli a figyelmet, akkor sincs gond, mert tábla is jelzi az irányt a fenyők irányába.
Budakeszi mamutfenyőiről sokáig csak a helyiek tudtak, majd jött Pászti Gyula, a Budapesti Rockenbauer Pál Túravezetők Klubja alapító-vezetője, és széles körben felhívta a figyelmet erre a két ritka természeti értékre. Halála után kapott is itt egy emlékoszlopot. 1979 óta egyébként védett fáknak minősülnek, egyenként 20 millió forint az eszmei értékük. Ráadásul a hazai mamutfenyők közül e kettő számít a legidősebbnek. A fiatal példányokat nem egyszerre ültették el, hanem több ütemben, 2009 és 2014 között. Most összesen 23 mamutfenyő található a területen, de egyelőre csak kettő olyan van, ami mellett állva törpének érzi magát az ember, ezek most nagyjából 38 méter körüliek.
A mamutfenyőket a Zichy család ültette el még 1908-ban. Ezen a környéken vadásztak, sőt egy vadászházuk is állt itt, bár annak már nincs különösebb nyoma, még az alapjai sem látszanak. Érdekesség, hogy a Zichyek nem mamutfenyőmagokat ástak el a földben, hanem három, akkor már 10 éve növögető kisfát. Így a budakeszi mamutfenyők három év múlva már a 130. életévüket fogják betölteni. A harmadik fába valamikor a 70-es években villám csapott, és az így pórul járt mamutfenyő kidőlt.
A környéken számos madárfaj, elsősorban bagoly él, a mamutfenyők körül pedig tanösvényt alakítottak ki, ami ezeket az állatokat mutatja be. De találunk itt pihenőhelyet és egy fatönkökből kirakott labirintust is, ez utóbbi különös hatást kelt, mintha valami természetszekta (lásd: Midsommar című film) építette volna. A tanösvény elsősorban gyerekekre és kisgyerekes családokra szabott, így viszonylag gyorsan lesétálható. Ha meglátogatjuk a fákat, de nincs velünk gyerek, akkor is érdemes végigmenni rajta, mert szép vadregényes az út, és mindössze pár perc, ha a madarakról szóló tájékoztató tábláknál nem állunk meg, de azért csak álljunk meg, elvégre egy felnőttnek is javára válik mindaz, amit rájuk írtak.
Templom az erdő szélén
Miután megnéztük a mamutfenyőket, akár vissza is térhetünk a fővárosba, de ha már ott vagyunk, kirándulhatunk is egyet, mert hát Budakeszi környéke kecsegtet pár kirándulóhellyel, sőt akár a Normafára is felcaplathatunk. Most válasszuk a Makkosmária-körtúrát, mert a buszvégállomástól indul, és ott is ér véget. A Kossuth Lajos utcán kell nekiveselkednünk. A mindössze 9 km hosszú séta gyakorlatilag körbejárja a települést: közben nemcsak az erdőben bolyongunk, de a körtúra egy rövid szakasza a városon keresztül, lakott területen át vezet, és olyan része is akad, amikor olyan szekérúton vagy ösvényen haladunk, melynek egyik oldalán az erdő található, a másikon pedig Budakeszi házai.
Ennek ellenére az erdei szakasz nem rövid, sőt elég változatos, egy részén még panoráma is akad, amire az ott álló fák ágai között nyílik kilátás. A legjobb szakasz pedig – legalábbis szerintünk – az, ami egy szurdokon keresztül vezet. Bár van némi szintkülönbség, és valamennyit felfelé is kell menni, ez a kirándulás közelebb áll egy hangulatos erdei sétához, mint egy megerőltető túrához. Ami egyáltalán nem baj, nem kell folyton mászni, és közben jó levegőn van az ember, és csupa szépet lát.
Az egyik a kegytemplom, ami az erdő szélén áll, fákkal sűrűn körbevéve. Ez a makkosmáriai Angyalok királynéja kegytemplom, ami az 1730-as években épült barokk stílusban. Makkosmária egyébként Budakeszi része, és mindössze pár ház alkotja, meg ez a templom, amelynek története is van. Egy Traub János nevű férfi épp a szőlőjébe igyekezett, amikor egy tölgyfa mellett megjelent neki Jézus Krisztus. Ezt követően a férfi súlyosan megbetegedett, ám fel is gyógyult belőle, és ezt a csodát a jelenésnek tulajdonította, majd vásárolt egy festményt egy Falkoner nevű, skót származású budai festőtől. A kép a kis Jézust ábrázolta Máriával. Traub arra a bizonyos útszéli tölgyfára helyezte ki.
Hamarosan egyre többen keresték fel a fát. Ennek közelében előbb egy kis kápolna épült fel itt, majd egy kolostor és egy templom, amelyben az oltár fölött helyezték el a festményt. A templomot 1768-ban szentelték fel, majd az 1780-as években feloszlatták az itt élt szereztesrendet, így a templom lakatlanná, majd egyre romosabbá vált. A festményt a budakeszi templomba költöztették. A kegytemplom lassan elfelejtődött, és a 20. század első felében szerették volna a romok helyén újjáépíteni, erre azonban csak a II. világháború után került sor.
A templom jelenleg a domonkosokhoz tartozik, a festmény másolata pedig egy tölgyfa törzsére van kifüggesztve a kegytemplom közelében. És ha már templom, akkor érdemes Budakeszin is szétnézni: a Fő utcán álló másik katolikus templom mögött egy hangulatos romkert bújik meg, ami arra ösztönzi az erre kirándulót vagy sétálót, hogy leüljön itt egy kicsit, és magába szálljon vagy csak úgy szemlélődjön.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
