Marton Frigyes színházi rendező egyszer elmesélt egy történetet, amely szerint valamikor 1968 után a csehszlovák elvtársak panaszkodtak Kádár Jánosnak. Felvetették, hogy nehezen megy a konszolidáció, például azért, mert a magyarok lakta déli országrészben lehet fogni a magyar rádiót és televíziót, ott pedig magát Kádár elvtársat parodizálják. Hogy állítsák helyre a párt tekintélyét, ha azt látják, hogy a szocialista világban lehet humorizálni a legmagasabb rangú vezetőkön? A történet szerint Kádár vállat vont, és annyit tanácsolt, hogy ők is csináltassanak magukról paródiát. A szóban forgó humoristát Hofi Gézának hívták.
Porcelánfestő és vacak szavaló
Hofi Hoffmann Géza néven született Kőbányán, 1936. július másodikán, apja a Budapesti Konzervgyárban volt művezető, édesanyja pedig a Dohánybeváltó Üzem csoportvezetőjeként dolgozott. Hofi már gyerekként imádott szerepelni, általános iskolás korában Iszkázon töltötte a nyarakat, ahol egy hátrahagyott harckocsi tetején tartott színházi előadásokat, amelyekre egy körte vagy egy alma volt a belépő. Fiatal korától vonzotta a színpad, sokáig színész szeretett volna lenni, többször felvételizett a Színművészeti Főiskolára, de minden alkalommal elutasították. A legenda szerint csapnivalóan sikerültek a szavalatai, és amikor arról győzködte a felvételi bizottságot, hogy neki a paródia megy, hadd próbálkozzon azzal, akkor Ascher Oszkár keményen elutasította: ehhez ők nem értenek.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Hofi édesapja a Horthy-korszakban csendőrként dolgozott, a sikertelenségben ez is vastagon benne volt.
Mivel a felsőoktatásba nem jutott be, két évre bevonult katonának, majd a Kőbányai Porcelángyárban lett porcelánfestő, később sokáig emlegette, hogy a szocializmusban jellegzetes utasellátós tányérokra ő festette a kék csíkokat. Közben a színészi álmait sem adta fel, Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába iratkozott be. Miután itt végzett, a debreceni Csokonai Színházban helyezkedett el, de itt nem ért el átütő sikert, örök beugró volt, legnagyobb szerepeként a francia királyt játszhatta el a János vitézben. A Hofi nevet viszont itt vette fel, az anekdota szerint azért, mert a Hoffmann nem fért rá egy plakátra. A nyúlfarknyi szerepek ellenére valamilyen értelemben sztár lett Debrecenben. Elterjedt róla, hogy nagyszerűen utánozza, karikírozza ki a színésztársait, és parodizálja az előadásokat. Ezekkel a „magánszámaival” gyakran szórakoztatta a kollégáit, sok összejövetelen lett a társaság középpontja.
Louis Armstrongot és Máté Pétert utánozta
Hofi három évig erősítette a Csokonai társulatát, időközben ő maga látta be, hogy a klasszikus színjátszás nem az ő útja. Felmondott a munkahelyén, és „haknizni” kezdett, különböző paródiákkal szórakoztatta a kultúrházak közönségét. 1963-tól az Országos Rendezői Iroda által szervezett műsorokkal járta az országot, ide Marton Frigyes szerződtette le, miután hallotta, hogy Debrecenben van egy „csapnivaló színész, aki zseniálisan parodizál”. Ezekben az években Bilicsi Tivadarral, Toldy Máriával, Mezey Máriával lép fel, és természetesen Koós Jánossal együtt.
Ekkor még talán eszébe sem jutnak azok a politikai témájú előadások, amelyek aztán halhatatlanná teszik a nevét. Utánzóképességét és zenei tehetségét kamatoztatja, különböző hangszereket, a legkülönbözőbb zajokat utánozza, de igazán híressé a Táncdalfesztivál-paródiái teszik, zseniálisan karikírozza ki a kor ismert magyar énekeseit, énekesnőit. Gyakran lép fel Koós Jánossal együtt, közös számukhoz, a Macskákhoz egy rajzfilm is készült, amely Nepp József keze munkája.
Aki segít kiereszteni a gőzt a Kádár-rendszerben
A politikai paródiák felé Hofi csak pályája következő szakaszában fordult. 1970-ben Komlós János, a Mikroszkóp Színpad akkori igazgatója leszerződteti a társulathoz, ő beszélte rá, hogy forduljon a közállapotok kifigurázása felé. Az elmondások szerint Hofi először tiltakozott, azt mondta, ő nem ért a politikához, azt sem tudja, hogy hívják az ország vezetőit. De végül Komlós sikerrel járt, és így szép sorban megszülettek a Kádár-korszak bizonyos szintű kigúnyolását célzó fellépések, 1970-ben a Tetőn dolgoznak, amelyben Majakovszkij Iván Kozirev öntőmunkás… címet viselő versét vette „élveboncolás” alá, majd 1972-ben jött a híres Kádár-paródia.
Innentől kezdve Hofi pályája meredeken ívelt felfelé. Sorra jelentek meg a lemezei, ő volt a szilveszteri tévéműsorok sztárja, előadásait telt házzal játszották, gyakorlatilag lehetetlen volt rájuk jegyet szerezni. Az Élelem bére például 1500 előadást ért meg. Hofi mindig aktualizálta, tudni lehetett róla, hogy a fél hetes híreket soha nem hagyta ki, ha valami olyat hallott, akkor azt beépítette az este nyolcas előadásaiba. Soha nem volt szóról szóra megírt szövegkönyve – ez alól egy kivétel volt, de erről később –, kis „jegyzeteket” készített, amelyeken szavak vagy ábrák szerepeltek. Valakinek a színpad széléről, a függöny takarásából kellett mutogatni ezeket, ebből tudta, hogy éppen hol tart a másfél órás műsorban. Nagy fokú spontaneitás jellemezte, mindig készen állt arra, hogy reagáljon a közönségre. A színpadon vérbeli profi volt, ismeretes az eset, amikor az előadás kezdetén felülről, egy ágyra zuhanva érkezett a közönség elé. Egy alkalommal ez balul sült el, Hofi több bordáját eltörte, de ebből semmit nem mutatva végigcsinálta az előadást.
Hofival kapcsolatban nehezen kerülhető ki a politikai megítélése. Sokszor érte az a vád, hogy vitathatatlan tehetsége és humora ellenére egyfajta szelepként működött, igazából „kiszolgálta” a Kádár-rendszert. Rámutatott a létező szocializmus visszásságaira, de ezzel eliminálta is őket. A közönség nevetett, és megkönnyebbült, kevéssé lázadozott a gulyáskommunizmus visszásságai ellen.
Az tény, hogy a Hofi mellett sokáig egyfajta mentorként működő Komlós korábban az ÁVH tisztje volt, nagyon jó pártkapcsolatokkal rendelkezett. Egyesek szerint az ő elképzelése volt Hofival kapcsolatban, hogy teremtsük meg a legvidámabb barakk érzetét. Magát a rendszert nem figurázzuk ki, az alapjait nem támadjuk, csak mondjuk azt, hogy a középvezetők között vannak buták, tehetségtelenek, őket kell a célkeresztbe tenni. Az elhíresült Kádár-paródiát is Komlós írta,
ez volt az egyetlen szöveg, ahol Hofi nem improvizálhatott, hanem szó szerint azt kellett elmondania, ami a papíron volt.
Gálvölgyi János szerint Hofiék időnként eligazításra mentek a pártközpontba, hogy mit lehet mondani és mit nem, más beszámolók (például Berecz Jánosé) azonban cáfolják ezt. Az biztos, hogy Hofi kitűnő kapcsolatokat ápolt a pártvezetőkkel, a szocialista elitnek fenntartott Zalka Máté Vadásztársaság tagja volt, így lehetősége adódott állami rezervátumokban is űzni a hobbiját. Ezekért mindenkinek szíve joga nem szeretni Hofit, vagy elítélni. De emellett fontos meghallgatni Farkasházy Tivadar véleményét is. Szerinte Hofi nem küzdött a Kádár-rendszer bukásáért, de sokak számára segített elviselni azt.
„Csak a tanácselnök szót kell kicserélni polgármesterre”
Akármilyen nagy mulattató is volt Hofi a világot jelentő deszkákon, a magánéletében visszafogott, introvertált embernek ismerték. Kétszer házasodott, de gyereke nem volt, az elmondások alapján közeli barátai sem nagyon. Nem szerette a nagy társaságot, gyakran maradt otthon, és sportközvetítéseket nézett. Visegrádon volt egy nyaralója, ott sok időt töltött, de állítólag soha nem hívott vendéget. Jellemző, hogy a Ki kicsodában sem volt róla szócikk, ezt kifejezetten megtiltotta. Szenvedélyes vadász volt, ezenfelül rajongott az autókért. Már a szocializmusban egy Mercedesszel járt, ez egy kiselejtezett minisztériumi kocsi volt, amit Kádár János közbenjárásával kaphatott meg.
Sok visszaemlékezés kiemeli a konfrontatív személyiségét. Győrben hosszú évekig nem lépett fel, mivel állítólag összeveszett egy ottani pártfunkcionáriussal. Ismeretes az is, hogy nem igazán tűrte el, ha a nézők látványosan nem figyelnek vagy alszanak az előadásai közben,
és egy rendre bekiabáló nézőt egyszer személyesen dobott ki a színházból előadás közben.
Saját visszaemlékezései szerint a rendszerváltás után először azt hitte, most megszűnik a lehetőség a politikai humorra, de tévedett. Azt mondta, azon gondolkozott, most mi legyen az új műsor, aztán rájött: mondhatja ugyanazt, mint 1989 előtt, csak a tanácselnök szót kell kicserélni polgármesterre vagy képviselőre. Folytatta pályafutását, viszont ebben az időben már nagyon beteg volt, de nem is kímélte magát, például cukorbetegsége ellenére nem tartotta be a diétákat. 2002. április 10-én hajnalban, álmában érte a halál. Pár nappal előtte még a színpadon állt. Sárneczky Krisztián csillagász 2005-ben felfedezett egy kisbolygót, amelyet Hofi tiszteletére 180857 Hofigézának neveztek el.
Források:
- Hofi (interjúválogatás), Hungalibri, Budapest, 2002.
- Hofi.hu
- „Mindig csak az a hülye bevásárlás, mi?” – 10 érdekesség Hofi Gézáról, Fidelio
- Hofi Géza életéről és kulisszatitkairól mesél unokaöccse, YouTube
(Borítókép: Szalay Zoltán – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
