Közel 70 év után bezár az Ilona Stüberl, Bécs legismertebb magyar étterme, amit nyitása óta ugyanaz a magyar család működtet. A hely igazi kisvendéglő, amilyenből itthon sem maradt már sok, nemhogy az elegáns, turistákkal zsúfolt Graben mellett. Járt itt Grosics Gyula és Puskás Öcsi, osztrák musical-énekesnő és chilei–magyar bányatulajdonos. Egy szocialista ügynök állításaival szemben az Ilona Stüberl valószínűleg sosem volt kémközpont, 2005-ben viszont Bécs kedvenc étterme lett. Novemberben mégis bezárnak. A budapesti születésű tulajdonossal, Fodor Máriával beszélgettünk.

Bécs belvárosában – éppen úgy, ahogy Budapesten is – ritkaság, hogy több mint fél évszázadon át ugyanannak a családnak a tulajdonában maradjon egy étterem. Az Ilona Stüberl azonban ilyen. Közel 70 évvel ezelőtt alapította Somlai Mihály és felesége, Vayda Ilona, 1987 óta pedig Somlai nevelt lánya, Fodor Mária vezeti.

Miska bácsi és a „kémek”

Az Ilona Stüberl (Ilona szobácskája) története 1957-ben kezdődött. Ekkor nyitotta meg a vendéglőjét  Bécsben, a Bräunerstrasse 2. alatt (a Stephansdomtól 5 percre) Somlai Mihály és felesége, Vayda Ilona. Somlai szülei egy dunai hajón vezettek éttermet, ő viszont eredetileg orvos szeretett volna lenni, be is iratkozott az egyetemre, végül azonban beállt segíteni a szülőknek. Ilona élete hasonlóan alakult, eredeti szakmája ugyan postáskisasszony volt, ám hamar beletanult a felszolgálásba és kiválóan főzött is. Ő lett a családi vállalkozás lelke, míg férje inkább az adminisztratív ügyeket intézte. A pár a Stadt Passau nevű dunai hajón működtetett büfét, de 1957-ben úgy döntöttek, hogy nyitnak mellé egy éttermet is Bécsben – részben azért, hogy az 1956-os forradalmat követően ide emigrált magyaroknak otthonos találkozóhelyet biztosítsanak, magyar szóval, magyar ízekkel. Így, éppen a forradalom leverésének első évfordulóján, 1957 november 4-én nyitott meg az Ilona Stüberl, amelynek kezdeti árain is ez a jó szándék érződött, sőt az emigránsok ingyenkenyeret kérhettek az ebédhez, vacsorához. Az első időkben az olcsóbb ételek voltak kedveltek, például a Jókai-bableves, amihez szívesen fogyasztották a betérők a túrós-lekváros, meleg csokoládészósszal leöntött Ilona-palacsintát. Mindkét fogást megtaláljuk az étlapon ma is.

Az étterem hamar a magyar állambiztonság látókörébe került. Paul Lendvai, az 1956-ban Bécsbe disszidált, majd Ausztriában ragyogó pályát befutott újságíró 2005-ben vette kézhez a róla szóló, mintegy 400 oldal terjedelmű dokumentumot az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárából. Az iratok között talált egy 1958-ban készült jelentést, amely arról is említést tett, hogy az emigráns Philharmonia Hungarica tagjai és más disszidensek rendszeresen találkoznak az Ilona Stüberlben információszerzés céljából, majd a megszerzett adatokat egy bécsi park kukájába rejtve továbbítják. A paranoiától fűtött kémsztori szerzője „Galambos” fedőnéven Szepesi György, az ismert rádiós sportkommentátor volt. 

Eközben persze az Ilona Stüberlben zajlottak a mindennapok. A vendéglőről szóló első, rövidke újsághír nemcsak a tűzrőlpattant Vayda Ilonáról, hanem a remek főszakácsnőről, Ingerisch Etelkáról, Puciról is megemlékezett, eközben a lassanként Miska bácsivá idősödő Somlai folytatta az üzleti ügyek intézését. A békés időszaknak hirtelen szakadt vége, amikor Ilona 1967-ben a hajón, munka közben szívinfarktust kapott, majd a mentőben elhunyt.

„Na, fiam, ezt jól csináltad!” 

Az étterem jelenlegi tulajdonosa, Fodor Mária ugyan azonnal beleszeretett  a vendéglátásba , ám az Ilona Stüberlig nem volt könnyű az útja. Szülei, Fodor Zoltán és Thiry Ilona elváltak, majd néhány év múlva édesanyja feleségül ment a megözvegyült Somlai Mihályhoz, akit előző férje révén ismert meg. A volt férj nagynénje ugyanis Somlainé Vayda Ilona volt, a bécsi vendéglő névadója, Miska bácsi néhai felesége. Mária édesanyja és Somlai úgy döntöttek, Bécsben kezdenek új életet, ám ez nem indult egyszerűen, két évig tartott, amíg az asszony két kamasz lányával hivatalos papírokkal kivándorolhatott.

Fodor Mária így érkezett 1978-ban, 16 évesen az osztrák fővárosba, ahol eleinte egyáltalán nem találta a helyét. Szülővárosában, Budapesten az I. László Gimnáziumba (jelenleg Szent László Gimnázium) járt, ahol oroszt és spanyolt tanult, és nagyon hiányoztak a barátai. Nevelőapjával, Miska bácsival sem mindig találták meg a közös hangot, a rendkívül szigorú és határozott férfi ugyanis sokkal idősebb volt nála, és sosem volt saját gyereke, nem volt tehát egyszerű dolga egy kamasszal. Máriának az első években keményen kellett hajtania, hogy megtanuljon németül és beilleszkedjen, a vendéglátást viszont azonnal megszerette, hiszen a nyári szünetekben már 1978-tól besegített a hajón. Szerelmes lett, és elköltözött otthonról, később azonban kibékült a családjával, érdeklődése pedig egyre jobban elmélyült a vendéglátás irányába. Az lett az álma, hogy egyszer ő vezethesse az Ilona Stüberlt, amit ebben az időszakban bérlők működtettek. Ehhez azonban meg kellett győznie Miska bácsit: 

Az egyik feltétele az volt, hogy leérettségizzek itt, Bécsben, a másik pedig, hogy letegyem a kötelező vendéglátóipari vizsgát. Érezte, hogy meg tudom majd csinálni az éttermet, mégis félt a döntéstől, próbálta halogatni az átadást, miután teljesítettem a feltételeit. Nem is tudom, hogy mertem egy nálam jóval idősebb emberrel vitatkozni erről. Végül ideadta a kulcsot, de egy fillérrel nem szállt be a működtetésbe. A hely ekkor erősen le volt lakva, így végül barátoktól kértem kölcsön a felújításhoz. Majdnem belebuktam, mert az elején nem volt jó szakácsom, és nekem sem volt még gyakorlatom. Mégis hittem abban, hogy menni fog. Fogalmam sincs, honnan volt ennyi erőm, de ugyanígy újra csinálnám az egészet

– meséli Mária, aki immár 1987 óta az Ilona tulajdonosa. A kezdeti csaták ellenére Miska bácsi végül elismerte nevelt lánya eredményeit, a felújítás után pedig többször elment ebédelni az étterembe, pedig nem lakott a közelben. Máriával pedig megtanulták tisztelni, elfogadni egymást:

Na, fiam, ezt jól csináltad!

– dicsérte nevelt lányát. Ekkortájt már szívesen mesélt az Ilona Stüberl kezdeti időszakáról, ám Máriát nagyon lefoglalta a vállalkozás, nem hallgatta figyelmesen a történeteket. Bár magánélete ezután is tartogatott kihívásokat, mert párkapcsolataiban nem volt szerencséje, az Ilona Stüberl és az itteni munka mindig segített, hogy átvészelje a nehéz időszakokat. Szeretett dolgozni, és nem bánta, ha sok időt kellett az étteremben töltenie. Biztosan ennek az odafigyelésnek is köszönhető, hogy a vendéglő fennállásának hosszú ideje alatt több elismerésben is részesült. 2005-ben a Wiener Bezirksblatt Bécs legjobb éttermének választotta, Fodor Mária gasztronómiai tanácsosi kinevezést kapott, az osztrák kamara arany- és ezüstéremmel is elismerte munkásságát. Magyarországon pedig 2017-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült, az ausztriai magyar emigránsszervezetek támogatása, a kinti magyarok összetartozásának erősítése és a magyar gasztronómia jó hírének öregbítése miatt. Végül a szerelem is az Ilona Stüberlben talált rá, párja Soós Gábor felszolgálóként dolgozik a helyen, egy rövidebb kihagyástól eltekintve közel 20 éve. 2012 óta alkotnak a magánéletben is egy párt, de Mária szakmailag is számíthat a férfire, aki jól beszél németül, jártas az üzleti világban, és éppen úgy szereti a vendéglőt, mint ő.

Vendégek és vendéglátók

Mária lassanként belejött a munkába, majd hirdetés útján megtalálta Lukács Tibor szakácsot, aki több mint 20 éven át főzött lelkesedéssel, szeretettel és nagyon finoman az Ilonában. A világ közben egyre kisebb lett, leomlott a vasfüggöny, Magyarország uniós csatlakozásával pedig könnyebb lett az étterembe magyar munkaerőt szerezni. Máriában azonban már jóval hamarabb megszületett az elhatározás, hogy csak honfitársaival fog dolgozni. Bizonygatnia kellett egy osztrák minisztériumban, hogy egy magyar étteremnek magyar munkaerőre van szüksége, és olyan is előfordult, hogy egy ismerőse megígérte, segít a papírmunkával, majd egy éjjel egy kávéházban elhagyta a felvételre szánt mosogatólány iratait.

Nem adták fel, ennek köszönhető, hogy az Ilona most is egy kis magyar sziget, a tulajdonosnő pedig 38 év bécsi munka után sem keresgéli a magyar szavakat. A jelenlegi szakács, Novák Péter is régi motoros, 2007 körül került az Ilonába, ő fejlesztette ikonikus fogássá a bécsi szeletet, ami a hagyományokhoz híven hatalmas, ropogós és aranybarna. A csapat tagjai között (hozzá hasonlóan) sokan évek óta dolgoznak a helyen. Nem véletlenül, Mária igyekszik családias környezetet teremteni, a dolgozókat hivatalos ügyeik elintézésében is segíti, és problémáikkal hozzá is fordulhatnak az alkalmazottai.

Ma már Magyarországon is ritkaságszámba mennek az ilyen kisvendéglők, jó nagy adagokkal, szívélyes kiszolgálással. Itt viszont még azt a lambériát látjuk, amit az 1950-es években, nyitáskor felraktak, bár  a vendégtérre  talán ráférne egy felújítás. Jóllehet Mária sokat modernizált, átépített, kellemes a régi részletek között falatozni. Az éttermet a jó lokációnak és a különleges ízeknek köszönhetően hírességek is látogatták. Betért ide Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa egy bécsi szeletre, de vendégeskedett itt Puskás Öcsi is. Az olimpikon gyorskorcsolyázóval, Hunyady Emesével a törzsvendégi viszonyon felül személyes jó kapcsolat is szövődött, Marika Lichter magyar származású osztrák musicalsztár pedig szintén gyakran ebédelt, vacsorázott az Ilonában.

Az egyik legemlékezetesebb látogatás Leonardo Farkashoz fűződik. Az excentrikus, filantróp chilei–magyar milliomos bányamérnökként végzett, de sokáig bárzongoristaként dolgozott az USA-ban, a The Orchestra Man formáció tagjaként Julio Iglesiasszal és Tom Jonesszal is fellépett. 35 évesen nyugdíjba vonult a szórakoztatóiparból, hogy családjának és az üzletnek élhessen, beleértve az édesapjától örökölt vasbányákat is. Az üzletember az Ilonában is emlékezetes látogatást tett, 150 eurós borravalóval hálálta meg a finom vacsorát, hófehér nyakkendőjét viszont lepecsételte pörkölttel, Máriának pedig – aki a közelben lakik – hajszárítóért kellett szaladnia, hogy némi mosás után a foltot eltüntessék.

Mária nemcsak a hírességekre emlékszik szívesen, hanem a kevésbé ismert vendégeire is. Egy idegenvezető hölgyre, egy idős mérnökre és azokra az 56-osokra, akiket még Miska bácsi idejéből „örökölt”, az étteremmel együtt. Mára sajnos alig élnek közülük néhányan. A magyarok mellett az első évek után egyre több osztrák vendég érkezett, majd sok turista látogatta a helyet, ma pedig már ők vannak többségben, egészen másfajta elvárásokat hozva magukkal.

Miért zárnak be?

Mária a közel 40 év alatt sosem gondolt arra, hogy változtasson az étterem alapvető esszenciáján:

Sok olyan időszak volt, amit át kellett vészelni, de a mai napig úgy érzem, mintha a gondviselés vezetne az úton. Ilyen vendéglő szinte nincs is, nemcsak itt, Bécsben, hanem Magyarországon se, sok onnan érkező vendégünk számol be erről. Mivel én is magyar vagyok, eszembe se jutott valami mást csinálni. Így kaptam meg ezt a helyet, Miska bácsi vagy Ilonka néni lenéz rám, látják, hogy mit csinálok, és csak akkor lesz szerencsém, ha így folytatom.

Bécs belvárosa, a Graben csodás környék, ám ahol a 90-es évek elején még elegánsan felöltözve korzóztak az osztrákok, ma már turisták nyüzsögnek. Hasonló folyamat persze nem csak itt játszódott le, elég a Váci utcába elmenni, de bármelyik nagyváros főutcáját említhetnénk. Mária a 80-as évek végén még egy kisvendéglőt vett át, volt idő beszélgetni, másfajta vendéglátás folyt. A 90-es évektől kezdtek az emberek egészségesebben, tudatosabban étkezni. Az Ilonában nyári étlapot vezettek be, könnyebb ételekkel, salátával, töltött paprikával, lett kis és nagy adag is. A turizmus fellendülésével pedig tökéletesítették az osztrákok nemzeti ételét, a bécsi szeletet, és több mint 10 nyelvre lefordították a menüt.

Mária a fapados járatok felfutásával párhuzamosan, 2015–2016 óta tapasztalja a turizmus fokozott élénkülését, amiben hozott egy kis szünetet a Covid. Nőnek az ingatlanárak, a helyiek lassan kiszorulnak. Az Ilona picike, bent 30 ülőhely van, a kis teraszon pedig 20, ezért egyre több vendéget kell kiszolgálni, hogy fizetni tudják a növekvő bérleti díjat. Míg kezdetben elegendő volt 3-4 fős személyzet, mostanra 12 fős csapat dolgozik a vendégekért, november-decemberben pedig már ők is rákényszerülnek arra, hogy másfél-kétórás keretet szabjanak egy-egy asztal számára. Mária elmondása szerint nagyon nehéz ilyen hangulatban kapcsolatot építeni a vendégekkel, sokszor csak annyit érzékel, hogy repülnek be a cédulák a konyhára.

A számos áldásos hatás mellett a tömegturizmus megjelenésével és a helyiek kiszorulásával eltűnnek a kisebb szolgáltatók, a trafikok, az apróbb javításokat végző műhelyek, mesterek. Egyre személytelenebb a bécsi belváros, éppen azt a jellegét veszíti el, ami miatt ide jönnek a turisták. Mária szerint például ha kedélyesebb, valódi osztrák mindennapokat szeretnénk megtapasztalni, akkor célszerűbb, ha a külső kerületekbe, például Floridsdorfba vagy a Kahlenberg környékére (Döbling) megyünk.

A Covid-időszak alatt Mária megtapasztalta, hogy néha már jólesik a csend, mégis úgy érezte, hogy ki kell nyitnia újra. A helyzet azonban még nehezebb lett, őt is sújtotta a vendéglátószektorban tapasztalható munkaerőhiány. Ez az időszak és az óriási hajtás annyira megviselte, hogy tavaly télen hetekre ágynak esett, eközben pedig az étteremnek otthont adó társasházról is kiderült, hogy más terveik vannak a helyiséggel. Az Ilona Stüberl tehát 2025 novemberében, 68 év után bezár, eladják a berendezést, majd felszámolják a helyet. Mária persze élvezi a nyugalmat, ugyanakkor azt nem tudja elképzelni, hogy hosszú ideig üljön tétlenül, bízik abban, hogy izgalmas újdonságok várják még, bár az Ilona örökké a szíve közepében marad.

Források: 

(Borítókép: Az Ilona Stüberl archívuma)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék