Lédával, vagyis Brüll Adéllal való se veled, se nélküled kapcsolatát, a szerelem vagy olykor a veszekedések ihlette verseket (Mert engem szeretsz, Félig csókolt csók, Héjanász az avaron) mind ismerjük, ahogy a Csinszkaként emlegetett, és sokak szemében negatív alakként élő Boncza Berta nevét is rengetegszer hallottuk már. Minden alkalommal, amikor felmerül Ady Endre neve, őket kapcsoljuk hozzá múzsaként, holott Vészi Margit és Dénes Zsófia is megihlette őt, ahogy persze szinte minden nő.
Akinek elsírta a bánatát: Vészi Margit
Vészi Margitot leginkább Molnár Ferenc első feleségeként ismerjük, és azt is tudjuk, hogy mennyire nem volt idilli az a kapcsolat – az író mindvégig bántalmazta őt. Bár Margit már 13 évesen belehabarodott Molnárba, mielőtt 8 évvel később igent mondott volna neki, egy rövid ideig Ady Endréhez is gyengéd szálak fűzték. 1904-ben Párizsban találkoztak először, a költő épp Lédánál és férjénél, Diósy Ödönnél tartózkodott, s bár ekkorra már múzsájaként tekintett az asszonyra, mégis megtetszett neki a fiatal Margit. A vonzalom persze kölcsönös volt: a művészet iránt érdeklődő lány szeme is megakadt a költőn. Rengeteget beszélgettek, „cabaret″-ba jártak, s miután Ady visszatért Budapestre, érzelmes levelekkel bombázta Margitot, hogy hamarosan ismét meglátogatja Párizsban.
Bár a láng ott pislákolt kettejük között, a kapcsolatból végül nem lett szerelem – gátat szabott ennek Léda, Molnár Ferenc és persze Vészi Margit apja, Vészi József is. Bár apja alkalmazta Adyt a Budapesti Naplónál, lányának nem egy szifiliszes költőt képzelt el udvarlóként. Margit végül Párizsban maradt, hogy az Académie Julian női stúdiójában tanuljon festészetet, Ady pedig Lédánál horgonyzott le. Bár Vésziék dunavarsányi házában később többször is találkoztak, a lángolásból inkább barátság lett, állítólag neki sírta el bánatát a költő, amikor Léda gyermeke halva született, kapcsolatukról pedig Margita élni akar című verses regényében vallott.
Ady örökös menyasszonya: Dénes Zsófia
Nagyívű és lángoló szerelemnek indult, Ady a 36. születésnapján menyasszonyaként mutatta be az újságírót, végül ebből a kapcsolatból sem házasság, hanem barátság lett. 1913 őszén találkoztak először, az akkor 28 éves özvegyet és a költőt Balázs Béla mutatta be egymásnak a hűvösvölgyi Park Pensióban. Bár ezekben a napokban Ady nem épp a legjobb formáját hozta, Dénes Zsófiát mégis megfogta, még úgy is, hogy másnaposan feküdt az ágyban. Annyira intenzív volt ez a kapcsolat, hogy az események is nagyon gyorsan zajlottak:
találkozásuk után két héttel már jegyespárként hivatkoztak egymásra.
Ebbe persze belejátszott az is, hogy jót tett a költőnek a Lédával való szakítás után az, hogy nem egy újabb könnyű nővel akadt dolga, hanem egy művelt, intelligens és tájékozott, Párizst is megjárt újságíróval. Bár Dénes Zsófia anyja előtt titkolták házassági szándékukat, a készülő frigy mégis kitudódott, így ő volt az, aki miatt végül nem is lett belőle semmi. Az írónő visszaemlékezéseiben arról ír, hogy édesanyja nem szerette volna, ha lánya a halálos beteg első férj után ismét egy gyógyíthatatlan beteg, ráadásul alkoholista művészhez megy hozzá. Ezért keresztbe feküdt a házasságkötéshez szükséges iratokat őrző páncélszekrény előtt, Dénes Zsófia pedig nem tudott neki ellentmondani. A kapcsolat végét a Nyugat 1913-as karácsonyi számában megjelent, Élet helyett órák című versben örökítette meg Ady.
Se veled, se nélküled: Diósyné Brüll Adél
Ez a magyar irodalom egyik legismertebb és legintenzívebb kapcsolata. Ami Ady és Léda között volt, az minden, csak nem idilli. Szerelmüket a mélységek és a magasságok viharos váltakozása jellemezte, „örök harc és nász” volt ez. Gyakran veszekedtek, még gyakrabban békültek, olykor szenvedélyesek voltak, olykor ridegek, s mindketten féltékenyek. Nyolc évig tartott ez a se veled, se nélküled kapcsolat, aminek Brüll Adél férje, Diósy Ödön ugyanúgy részese volt, sőt, nem is bánta a viszonyt, hiszen házasságuk eleve nem szerelemből született. Bármennyire viharos volt is ez a kapcsolat, mégis szerelmi líránk legszebb darabjait köszönhetjük neki, amelyek ugyanannyira szólnak a féltékenységről, a fájdalomról, a modern szerelem összetettségéről és a vonzalomról.
Ady múzsájának lenni nem volt egyszerű, 1911-re viszont annyira elfajult a viszonyuk, hogy megszűntek az idilli időszakok. Léda féltékeny volt, a költő viszont meggyanúsította, hogy az asszony mással folytat viszonyt. Az év márciusában Ady állítólag erőszakoskodott a cseléddel, majd
annyi altatót vett be, hogy utána 3 napig aludt – halálra rémítve mindenkit.
Nyáron Olaszországban voltak Adéllal, ahol Ady botrányosan viselkedett: annyit ivott, hogy még a kocsiból is kiesett. A költő végül a hírhedt szakítóverssel (Elbocsátó, szép üzenet) zárta le a kapcsolatukat, Adél mély depresszióba esett, de egy évre rá még egy utolsó találkozóra hívta a költőt, aki végül csak azért nem jelent meg, mert attól tartott, ha megpillantaná a nőt, újrakezdődne kettejük se veled, se nélküled kapcsolata.
A feleség: Boncza Berta
Ady utolsó nagy szerelme a nála 16 évvel fiatalabb Boncza Berta volt, vagy ahogy mindannyian ismerjük: Csinszka. Amikor kettejük kapcsolata 1911-ben elindult, Ady és Léda kapcsolata már épp a végét járta – még a nő is megemlítette Szüts Dezsőnek szóló levelében.
...én már tudom ki az, aki utánam jön. Jól van, vegye át Adyt, amit meg tudtam menteni, megmentettem, többet senki se tudott volna. A neve Bertuka de Boncza, minisztertanácsos lánya. Érdeklődtem utána, vékony, kis leány, sovány, mint egy esernyőnyél, elől-hátul szexuális duzzanatokkal. (...) Ez is belekapaszkodott, mint a többi, szintén megakarja menteni istenem (...). Hát csak mentse meg, s ne legyen az a vége, hogy ő maga is alkoholista lesz. Most nagy levelezés van köztük, amint szokás, a leány írja naponta a leveleket, Ady néha válaszol.
Berta bálványozta a költőt, a levelezésből pedig mély érzelmi kötelék alakult ki. 1915-ben, a világháború idején összeházasodtak. Kapcsolatuk Csinszka rajongásán és Ady nyugalomra, megértésre való vágyán alapult, de a kapcsolatukat nemcsak a háború, hanem Ady súlyos betegsége is beárnyékolta. A lány 20 éves volt, amikor megházasodtak, de valószínűleg nem gondolt bele abba, mivel is jár Ady feleségének lenni:
az idilli boldogság helyett a költő önpusztító életével és megviselt idegrendszerével kellett beérnie, ráadásul folyamatosan rejtegetnie kellett előle a bort is.
Habár Csinszka álma az irodalmi szalonok megtartása volt, Veres Pálné utcai lakásuk a rideg valóság volt. Bár fiatalságát Ady betegágya mellett töltötte, nem akart a nemzet özvegye lenni, így a költő után járó életjáradékot sem fogadta el. Ami viszont sokakat megbotránkoztatott, hogy pár hét után már Babitstól kért találkozót.
A költők múzsáiról június 11-én, egy különleges irodalmi esten tudhatunk meg még többet, miközben bepillanthatunk abba is, hogy milyen egy művész anya és lánya élete. Mit jelent nőként egyszerre alkotni, anyává válni és közben önazonosnak maradni? Milyen érzés híres művészként gyereket nevelni, vagy éppen felnőni egy ismert édesanya árnyékában, majd saját utat törni magunknak? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk a Múzsák a csók után című könyv ihlette irodalmi esten a Corinthia Budapestben. Az est vendége Hernádi Judit színművész és lánya, a Honeybeast énekeseként ismert Tarján Zsófia, akik először mesélnek ilyen őszintén a művészet és az anyaság összefonódásáról.
Forrás:
- Bálint Lilla: Múzsák a csók után, 20 női sors a magyar irodalomból, Dívány, 2024
(Borítókép: Hartyányi Norbert – We Love Budapest)
