Budapest első mozija nem volt sikertörténet
A táncz volt az első magyar film. 1901. április 30-án mutatták be az Uránia Magyar Tudományos Színházban (a mai Uránia mozi elődje). Ám ekkor már működtek filmszínházak Budapesten, még úgy is, hogy az első próbálkozás csúfos kudarcot vallott, mert ami csak lehetett, az rosszul sült el. Pedig az Ikonográf névre hallgató mozit nagy reményekkel nyitották meg 1896 nyarán a Sziklai testvérek, akik egyenesen a Lumière fivérektől vásároltak filmeket.
Az Andrássy út 41. szám alatt – a Párisi Nagy Áruház közvetlen szomszédságában – volt a mozi, és mindössze egyetlen hónapig működött. Nem hozta vissza a befektetett pénzt, és egyszerűen tönkrement. Létezik azonban egy másik, bulvárosabb verzió is arról, hogy miért zárt be az Ikonográf. Az egyik előadás során egy olyan filmet is levetítettek, amiben Ferenc József is látható, csakhogy az uralkodó feje valahogy lemaradt a képről, ami pedig skandalumnak számított. A felháborodott nézők ekkor otthagyták a mozit, ráadásul büntetésből továbbra is elkerülték az Ikonográfot. Ha pedig nincs néző, nincs bevétel sem.
Az első mozi, ami annak is épült
Az első vetítések kávéházakban és úgynevezett vándormozikban folytak. Utóbbiak jellemzően sátrak voltak, amelyeket pár hétig-hónapig vertek fel egy forgalmas téren, aztán miután a környékbeliek kimozizták magukat, összepakoltak, és mentek tovább. Pesten a Teleki téren volt egy ilyen mozis sátor, illetve a Wesselényi utcában, Budán pedig a Batthyány téren. A kávéházaknak pedig a hátsó termeiben tartották a vetítéseket. Bár az Ikonográf gyorsan megbukott, mind a sátras, mind a kávéházi szeánszok jól működtek, így utóbbiak közül néhányat hamar át is alakítottak mozivá. Az 1906-ban megnyitott Apollo épületét viszont eleve filmszínháznak tervezték: ebben a kategóriában ez volt Budapesten az első. Impozáns volt, már messziről exkluzivitást és különlegességet sugallt. Akkoriban a Népszínház utca nem ott kezdődött, ahol manapság, hanem keresztülvágta a Nagykörutat, a mai Corvin Áruháznál volt az eleje. Nos, ennek a helyén állt az Apollo mozi.
Az Apollót nagy reményekkel nyitották meg, és a működése vissza is igazolta az elvárásokat, úgyhogy fejlesztették is, hogy a filmvetítések mellett kabaré-előadásokat is tarthassanak. Ám mégsem tartott sokáig a virágzása, mert a nem túl tartós anyagokból felhúzott épület elég silánynak bizonyult. Ezért úgy döntöttek a tulajdonosai, hogy nem fogják időről időre toldozgatni-foldozgatni, hanem lebontják. Erre 1923-ban került sor, három évvel később pedig megnyitott a helyén a Corvin Áruház. Az Apollo ekkor már a Royal Szálloda épületében működött – később Vörös Csillag néven –, egészen az 1990-es bezárásáig.
Az első állandó
Akárcsak az Apollo, a rendkívül komoly és tudományos nevű mozi, a Projectorograph is 1906-ban nyitott meg. Itt már kizárólag filmvetítéseket tartottak, kabarék nélkül, így ez a mozi volt Budapest legelső állandó vetítőhelye. A neve kétszer is változott az idők során: 1911-ben Odeonként ismerték, pár évvel később pedig kiegészült a neve egy másik szóval, és innentől kezdve egészen az 1952-es bezárásáig Odeon Mozgóként tartották számon a filmszínházat, ami 1915-ben helyszínt is váltott: az Erzsébet körútról a Rottenbiller utcába költözött.
A legtöbbet költöző mozi, aminek a legtöbb neve is volt
A Keleti pályaudvar mellett, a Baross téren 1950-ben bezárt Capitol mozi egy volt a sok közül. A különlegességét az adja, hogy a fővárosi filmszínházak közül ez költözött a legtöbbet, és a neve is ennek a mozinak változott a legtöbb alkalommal. A Capitol a Nefelejcs utca legelején nyitott meg, innen tette át székhelyét előbb az 52., majd az 57. szám alá. 1922-ben pedig a Keletihez, a Baross tér 32. alá költözött, ahol egészen a megszűnéséig fogadta a vendégeket.
A Nefelejcs utcai korszakban hívták Keleti Bioscopnak, Globusnak, Stellának, Csipkerózsikának és Keletnek is. A Baross téren Keletként nyitott meg, majd ezt követte a Capitol Filmpalota név, ami végül Capitolra egyszerűsödött. A mozi bezárását követően az épületet jó darabig raktárként használta a MÁV, noha akkor már rendkívül rossz állapotban volt. Amikor az 1960-as években építették a metrót, le is bontották.
Ujjé, a Ligetben nagyszerű
Ma már nincs Vidám Park a Városligetben, Vurstli meg pláne. Előbbi 1950-ben nyitott meg, és ekkor bontották le azt a mozit, ami korábban a Vurstli területén működött. Ez volt a Fortuna, ami közvetlenül a Barlangvasút mellett állt. Vagyis a 20. század első felében még úgy kezelték a mozit, mint, mondjuk, az óriáskereket. Amikor a Vurstliból Vidám Park lett, akkorra már végképp világossá vált: a mozizás önálló, a játékparkoktól függetlenül is megálló szórakozási forma. Vagyis igazából nincs helye egy vurstliban.
Itt kell szót ejteni két másik moziról is, melyek szintén a Ligetben voltak, és az egyik félig-meddig még ma is létezik. Az Állatkertben, a kisebbik sziklahegy belsejében működött az 1980-as évek végéig a Barlang mozi, melynek az 1960–70-es évekre tehető a fénykora. Természetfilmeket vetítettek, ismeretterjesztő előadásokat és diákvetélkedőket rendeztek. Az 1990-es évek végén felújították az akkor már jó ideje parlagon heverő helyiséget, majd egy olyan rendezvény- és kiállítótér nyitott a helyén, amelyben filmvetítések is tarthatók. Akadt egy másik mozi is a közelben, a Fővárosi Nagycirkusz bejárata mellett. A Royal Vio 1950-ben zárt be, a helyén létesült a Kis Vidám Park.
Tiltott gyümölcs
Volt egyszer egy kis kerületi mozi Újlipótvárosban, a Hegedűs Gyula utca és az Ipoly utca találkozásánál. Bár a filmszínház cím szerint az előbbiben volt, a nevét viszont az utóbbiról kapta: így lett Ipoly mozi. A ház az 1920-as években épült, és Vágó József tervezte. Az épületben működött a szociáldemokrata párt helyi szervezete, illetve a Magyarországi Mintakészítő Munkások Szakegyesülete is. Mivel nem volt elég pénz a fenntartásra, így a földszintet kiadták. Itt nyílt meg az 1930-as évek legvégén az Ipoly, ami átlagmoziként működött egészen a rendszerváltásig. Tegyük azért hozzá, hogy nyitható volt a teteje, amit nyáron be is vetettek az emeleten lakók legnagyobb örömére, ugyanis ők a fenti függőfolyosókról, szinte páholyból nézhették a filmeket.
Az Ipoly sok más mozihoz hasonlóan az 1980-as években kezdett hanyatlani, méghozzá az akkoriban szárba szökkent videós kultúra miatt. Azzal próbáltak túlélni, hogy bérbe adták a helyet, hogy különböző rendezvényeket tartsanak. Nem várt fordulatként itt formálódott meg az első jelentősebb hazai leszbikus közösség, akik zárt körű előadásokat és vetítéseket szerveztek, de csak 1990-ig, amikor is az Ipoly befejezte működését. Nem sokkal később azonban feltámadt poraiból, méghozzá speciális filmszínházként: L′amour néven ez lett Magyarország első pornómozija. Hogy mi minden történt a falakon belül, azt fedje jótékony homály! Maradjunk annyiban, hogy ami elsőre jó biznisznek tűnt, az pár év múlva a földbe állt: a L′amour 1995-ben bezárt.
(Borítókép: Semmelweis Egyetem Levéltára – Fortepan)
