Csalár Bence már több mint 10 éve mozog a hazai divat világában, először bloggerként ismerhettük meg. Ma divatszakértő – pontosabban a kortárs magyar divat lett a szakterülete –, illetve író, 2024 őszén jelent meg negyedik, Kötődéseim – Önfeltárás és terápianapló című kötete. Ez a könyv bensőségesebb szemszögből tárja fel a divatot, az öltözködést, és címéből is sejthetjük, hogy egyszersmind személyes, önfeltáró napló is, mely nekünk is segíthet önazonosságunk megtalálásában. Bence korábbi könyvei (Színfalak mögött – A magyar divat, Stílustérkép – Divat, testkép, önismeret, A fenntartható divat kézikönyve) is segítenek eligazodni a magyar fenntartható divat világában.
Bence Budapesten és országszerte előadásokat tart a témában. Ráadásul a kreatív generációt is oktatja a Budapesti Metropolitan Egyetem állandó előadójaként, a Werk Akadémia divatszakértő-képzésén pedig szakvezető mentor.
Bence végsőkig hisz a divat és az önkifejezés sokszínűségében, és abban, hogy fel kell vállalnunk magunkat. Szeretne másokat is tudatosságra ösztönözni az öltözködés terén, ezért munkássága révén nemcsak az ökotudatos tervezőket ismerhetjük meg, hanem hasznos tippeket kapunk ahhoz is, hogyan lépjünk a fenntarthatóság útjára.
Most pedig nézzük, hogyan látja Csalár Bence Budapestet!
We Love Budapest: Mi az első dolog, ami eszedbe jut Budapestről?
Csalár Bence: A város éjszakai fényei. Vidéken, Balassagyarmaton nőttem fel, de Budapest esti arcát már gyerekként nagyon megszerettem, mert amikor nem tudtunk elaludni a testvéremmel, a szüleink felhoztak Budapestre „kocsikázni”, mi pedig a nővéremmel a pizsamánkban néztük a város fényeit.
WLB: Melyik a kedvenc budapesti kerületed, környéked, és miért?
Cs. B.: Egyértelműen a IX. kerület, sőt, a Mester utca kifejezetten! Évek óta itt lakom, és az utóbbi években nagyon tetszik, amilyen irányt vett Budapest ezen része, hiszen folyamatosan megújul, egyre több a program, és kulturális tekintetben is sokkal meghatározóbb.
WLB: Hogyan nézne ki az ideális budapesti napod, amikor nincs semmi dolgod, és azt csinálsz, amit akarsz, oda mész, ahova akarsz?
Cs. B.: Sokáig pihennék, olvasnék egy kicsit az erkélyemen, aztán elsétálnék a Meronba inni egy zabtejes kávét, találkoznék a barátaimmal, este pedig nagy valószínűséggel egy koncertre vagy moziba is benéznék.
WLB: Budapest melyik korszakába utaznál vissza az időben, és miért oda?
Cs. B.: Talán arra az időre lennék a leginkább kíváncsi, amikor a szüleim járták fiatalon Budapest utcáit egy-egy látogatásuk alkalmával.
WLB: Hol esik legjobban a sör/bor/pálinka/üdítő/kávé/tea?
Cs. B.: Régen a Kekszben, most a Meronban (vagy néha a Telepen).
WLB: Kedvenc helyed a városban, amit talán kevesen ismernek?
Cs. B.: A kerületemhez hűen a Jedermannt mondanám, amit biztos sokan ismernek, de szuper lenne, ha még többen lennénk. Anno Szentesi Réka barátnőm mutatta meg ezt a helyet, aki szintén régóta a kilencben él.
WLB: Ha nem lenne határ, és oda költözhetnél Budapesten, ahova csak akarsz, hol élnél legszívesebben?
Cs. B.: Egyértelműen Pozsonyi út vagy Benczúr utca! A hangulat, a fák, a sok kellemes kávézó felüdülés a belvárosban.
WLB: Mi a véleményed a budapesti divatról? Létezik-e egyáltalán olyan, hogy „budapesti divat”?
Cs. B.: A budapesti divatban egyértelműen annak sokszínűsége a legérdekesebb. Tudom, hogy sokak szerint a hazai utcakép divat tekintetében elég lehangoló, de ha jobban belegondolunk, ruháink a második bőrünk, rengeteg dolgot elárulnak rólunk. Számomra Budapest és az emberek öltözködése, így a város stílusa egyszer komor, máskor sokszínű és gazdag, amelyben a rengeteg árnyalat, de a teljesen fekete összeállítások is életre kelnek, mindez pedig a város sokoldalúságát hordozza magában számomra. Elvégre egy szabad város jelképe az, ha sok stílust képes egyszerre képviselni.
WLB: Balassagyarmatról költöztél fel Budapestre. Hogy emlékszel vissza arra az időszakra, hogyan formálta a stílusodat, a divatról alkotott képed a főváros? Milyen különbségek voltak megfigyelhetők akkor, és milyenek most vidék és város között?
Cs. B.: Hazudnék, ha azt mondanám, nincs egy bizonyos szintű eltérés a vidéki és a fővárosi öltözködési kultúra között. Azonban én úgy nőttem fel, hogy heti rendszerességgel látogattam a fővárosba egészen kiskorom óta, sőt, többnyire a ruháimat is itt szereztem be, így a városi és a vidéki élet jegyei egyszerre játszottak közre a személyes stílusom kialakításában. Válaszolva a kérdésre: természetesen a vidéki közegben kevesebbet enged meg magának a legtöbb ember (mondjuk, rám ez sosem volt jellemző), ha öltözködésről van szó, de valahányszor Budapest határain kívül tartok előadást divat és önismeret témában, mindig azzal zárom le azt, hogy ne feledjük, a divat, a stílus elsősorban önmagunk boldogságát hivatott éltetni, nem pedig a másoknak való kényszeres megfelelést. Erről szól az önazonos megjelenés.
WLB: Rugaszkodjunk el egy picit! Milyen divatjelenséghez, szubkultúrához tudnád hasonlítani Budapestet. Van olyan dolog, ami eszedbe jut róla, és a divathoz kapcsolódik?
Cs. B.: A legendás 80-as években a Kelet Párizsaként emlegették Budapestet, ahol a divatos, minőségi, azonban elérhető árú konfekcióméretes kreációkat is könnyedén beszerezhették a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába (KGST) tartozó országok lakosai. Ez a megnevezés szerintem részben még mindig igaz ránk, talán annyi különbséggel, hogy a budapesti kortárs divat a kelet-közép-európai identitását sokkal jobban ki tudja fejezni, sőt, az vonzó sok nyugati város kreatív közössége számára, mondhatni, unikális. Nem véletlen, hogy sok vezető divatház kollekciójában a posztszocialista nosztalgia érzése gyakorta felüti a fejét mint inspirációs forrás. Számomra akkor válik Budapest és a divat eggyé, amikor a storytelling révén mélyebb rétegeket, jelentést tudunk adni a budapesti divatnak, elvégre csak úgy van értelme valami olyat alkotni, amelyet 20 évvel később büszkén emlegetünk majd.
(Borítókép: Jelen Ádám)
