Bár Barkóczi Noémi nevét már 2010 óta ismerheti a zenekedvelő közönség, lemeze viszonylag kevés van: a Mindig kések, de hozzád jókor indultam című album még csak a harmadik. Digitálisan március 7-e óta elérhető, fizikai formában pedig április elején jelenik meg. Első nagylemezét 2017-ben adta ki Nem vagyok itt címmel, ezen még az akusztikus gitár dominált, majd a 2021-es Dolgom volt című albumon felbukkant az elektromos gitár. Ezt követően szervezte meg állandó zenekarát, egy amolyan supergroupot: Gulyás Kristóf (mius), Bognár Márton (Kamikaze Scotsmen) és az utoljára csatlakozott Szczuka Panka (Flanger Kids) kísérik.
Annak ellenére, hogy saját zenét ritkán, több év kihagyással ad ki, Noémi nagy közreműködő. Készített közös dalokat Szőke Barna (The Qualitons) elektronikus zenei side-projektjével, a MYGL-lel, hallhatjuk őt a Jónás Vera Experiment harmadik nagylemezén éppúgy, ahogy a Kaláka előtt tisztelgő albumon is. Szerepelt továbbá a Dalfutárban mint szövegíró, és a The Qualitons Szenes Iván-emlékestjén is fellépett a Müpában. Talán már ebből is lejön, hogy Barkóczi Noémi kísérletező alkatú, nyitott, kíváncsi és sokszínű alkotó, aki nem akar folyton kiállni elénk, csak akkor, amikor már összegyűlt annyi fontos mondanivalója (dala), amennyivel érdemes. Addig meg haverkodik, közreműködik, vagyis inspirálódik.
Barkóczi Noémi a zenekara élén mutatja be harmadik, Mindig kések, de hozzád jókor indultam című nagylemezét a Zene Házában április 3-án.
Most pedig nézzük, hogyan látja Barkóczi Noémi Budapestet!
We Love Budapest: Mi az első dolog, ami eszedbe jut Budapestről?
Barkóczi Noémi: Azt hiszem, először még mindig az az óriási, ijesztő, de izgalmas hely jut eszembe, amilyennek Békéscsabáról ideérkezve tűnt, amikor nagy ritkán „feljöttem” ide. Néha még ma is szürreális belegondolni, hogy ez a metropolisz az otthonom. És még mindig annyi mindent nem fedeztem itt fel.
WLB: Melyik a kedvenc budapesti kerületed, környéked, és miért?
B. N.: Sok kerületben laktam már, egyetem alatt félévente költöztem, és kerestem a helyem. A II. kerületet nagyon megszerettem, imádtam a Bambiban reggelizni és a Margit hídon átbiciklizni. Később igazán otthonra leltem Zuglóban (véletlenül van is egy Zugló című dalom). Sok barátom él a közelben, sőt már a szüleim is pár utcányira laknak. Nagyon szeretem a kis barátságos utcákat és a Városliget közelségét.
WLB: Hogyan nézne ki az ideális budapesti napod, amikor nincs semmi dolgod, és azt csinálsz, amit akarsz, illetve oda mész, ahova csak akarsz?
B. N.: Valami menő pékségben ennék egy nagyon finom pisztáciás croissant-t, sétálnék egy nagyot Milóval a ligetben (Miló Noémi kutyája – a szerk.), és mivel nincs semmi dolgom, vinnék magammal könyvet és pokrócot is. Ennék egy rántott sajtot az állatkertnél (mert ebben az álomban a laktózt is bírom), később pedig fürdőznék egyet a Veli Bejben. Zárnám a napot valamelyik művészmoziban, esetleg elmennék valami koncertre, hazafelé pedig ennék egy pizzát – mondjuk – a Motóban,amitől szintén nem rosszulnék be.
WLB: Budapest melyik korszakába utaznál vissza az időben, és miért oda?
B. N.: Megnézném a 90-es évek elejét. Kipróbálnám, milyen volt akkoriban huszonévesnek lenni és lelkesedni a jövő iránt, azt érezni, hogy bármi lehetséges. Élnék picit a Moszkva tér című filmben.
WLB: Hol esik a legjobban a sör/bor/pálinka/üdítő/kávé/tea?
B. N.: Így, hogy nem iszom jelenleg alkoholt, kicsit leszűkült az opciók száma, de korábban nagyon szerettünk a Csakajósörben randit zárni. Viszont végre jön a tavasz, lehet limonádézni a Pántlikában, vagy chai lattézni a Cube Coffeeban a Hunyadi téren (fahéjas keksz nélkül úgyse tudom megúszni). Ha pedig kávé, akkor Cafe Memories a Mexikói úton, vagy Katica kávéház kutyasétáltatással egybekötve.
WLB: Kedvenc helyed a városban, amit talán kevesen ismernek?
B. N.: A Naphegy jut eszembe: tele vannak a kis utcák régi villaépületekkel és fügefákkal, a parkból pedig gyönyörű a kilátás a Várra.
WLB: Ha nem lenne határ, és oda költözhetnél Budapesten, ahova csak akarsz, hol élnél legszívesebben?
B. N.: A Gellért-hegyi műteremházban nagyon izgi lenne kialakítani egy lakást, minden alkalommal eljátszottam a gondolattal, amikor arrafelé laktam.
WLB: Horány egy fontos hely a számodra (és a zenekar számára is) a dalkészítés szempontjából: mi az, ami megvan itt, a városból viszont fájóan hiányzik?
B. N.: Muszáj ahhoz picit messzebb menni, hogy az embert ne érjék utol a mindennapos problémák. És persze emellett nem árt az sem, ha van egy kert, ahol tudsz mélázni, meg egy Duna-part, ahol kijárod az esetleges felgyülemlett feszültséget. Ami nagyon nagy különbség, hogy a házból kilépve is nyugalom fogad, nem kell begubózni ahhoz, hogy pihenni tudj.
WLB: Budapest mennyire jó inspirációs forrás, egyáltalán jó az inspirálódásra?
B. N.: Szerintem inspiráció rengeteg van, ami nehéz, hogy az ember olyan állapotban legyen, hogy képes legyen azt befogadni. Ehhez kell nyitottság és összpontosítás. Na, ezek könnyen elvesznek a forgatagban.
WLB: Számodra melyik évszakban a legszerethetőbb város Budapest, és miért?
B. N.: Azt hiszem, nem leszek meglepő: tavasszal. Már most kicsit eksztázisban vagyok tőle, hogy újra ki lehet ülni bárhol a fűbe, hogy virágozni fognak a fák az ablakban, hogy sokáig van világos, hogy lehet a napon reggelizni. Alig várom, hogy végigguruljak a Duna-parton. Jaj de jó lesz!
Barkóczi Noémi lemezbemutató a Magyar Zene Házában
Program adatai
(Borítókép: Horváth Orsi)
