Hajós Alfréd sokkal inkább él a fejünkben sportemberként, mint építészként, hiszen ő volt az, aki az első újkori olimpián nem egy, de két aranyat is nyert a magyaroknak. Ráadásul nemcsak az úszásban volt sikeres, de labdarúgóként és edzőként is remekelt. A sport akkor is szívügye maradt, amikor 1904-ben az aktív versenyzéstől visszavonult. Onnantól kezdve sportújságíróként, sportvezetőként és tervezőként tevékenykedett, de többek között a sport és az ország sportlétesítményeinek építése és fejlesztése volt a célja továbbra is.
Építészként persze nem csak sportlétesítményeket tervezett: számtalan bérházat és középületet köszönhetünk neki Budapest-szerte. Ilyen az egykori Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének Alkotmány utcai premodern épülete is, amelyet a korabeli sajtó „Budapest első speciális irodaházaként” mutatott be, és amely ma már a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat székházaként funkcionál.
A szövetkezet
Hajós Alfréd először Alpár Ignác, majd Lechner Ödön irodájában helyezkedett el, így lehetősége volt a kor nagy mestereitől tanulni. 1904-től dolgozott együtt tervezőtársával, Villányi Jánossal, akivel számos tervpályázaton indult. Az országos hírnevet a debreceni Aranybika Szálló hozta meg nekik – ezután kérte fel őket a székházuk megtervezésére a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete.
Az 1891-ben alakult szövetkezet azért jött létre, hogy megállítsák az áru- és hiteluzsora térnyerését, és végül ők lettek a hadsereg és az állam beszállítói is. A századfordulóra már szinte az egész mezőgazdaságot lefedték, volt gabona- és géposztályuk, menedzselték a mezőgazdasági eszközbeszerzést, de többek között biztosítási, vetőmag-, növényvédelmi, sertéshizlalási, illetve pénz- és hitelügyi divíziójuk is volt. Nem meglepő, hogy szükségük volt székházra, ahogy az sem,
hogy természetesen volt elég tőkéjük egy saját irodaház építésére.
Felhőkarcolókat idéző formavilág
Az Alkotmány utcai telken eredetileg egy asztalosmester háza állt, ennek helyén épült fel az új irodaház, ahová 1912-ben költözhettek be a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete hivatalnokai. Meglepő, hogy
a korabeli sajtó alig cikkezett az elkészült házról, még úgy sem, hogy azt egy olimpikon tervezte,
csak annyi lelhető fel róla, hogy Budapest első speciális irodaházaként említik – jegyezte meg dr. Almássy Kornél, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ igazgatója.
Az öt emeleten felfutó fém- és üveghomlokzat a maga korában elég modernnek számított, ezt a Haas és Somogyi üveg- és vasszerkezeti gyára készítette (a Haas és Somogyi Speciális Üveg- és Vasszerkezetek Gyára Rt. hivatalosan csak 1922-ben jött létre),
ezzel a külsővel a New York-i felhőkarcolók formavilágát idézi.
Az anyaghasználat mellett a manzárdtető és az azt lezáró, két piramist formázó torony is a ház izgalmas elemei, ahogy a szövetkezet működésére utaló homlokzati díszek is. Érdemes megállni az épület előtt, és megkeresni az építtetőre utaló motívumokat, így a kosfejeket, a kukoricát, a koszorút, a szőlőt vagy a kalászt is.
Az egykori székházat nemrég felújították, így ma már a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat központjaként funkcionál, ennek átadóján volt szerencsénk megnézni a lépcsőházat és az üvegtetejű dísztermet. A lépcsőház korlátjai és a lámpák harmonizálnak az épület homlokzatát borító fémrizalittal, és inkább a premodern stílusjegyeit hordozzák magukon. Mivel az épület belső díszeiről nem kaptunk információt, és az archív újságokban sem bukkantunk rá, így nem tudjuk, hogy például a színes üvegtető és a falfestmények kinek tulajdoníthatók.
