Nem tudni pontosan, mi célból készült az a 40 percnyi filmanyag, amely az egykori Könyves Kálmán körúti filmstúdióból került át az NFI Filmarchívumba a rendszerváltás után – olvasható a Nemzeti Filmintézet közleményében.
Az ott dolgozó filmtörténészek folyamatosan tárják fel és azonosítják a híradófilmgyár hagyatékát, amely több évtizednyi filmfelvételt és soha nem látott kimaradt jelenetet tartalmaz. Annyi bizonyos, hogy a felvételek célja a dokumentálás volt, annak ellenére, hogy
a kádári kultúrpolitika kerülte a kínos esettel kapcsolatos állásfoglalást.
Októbertől februárig
Valószínű, hogy az akkori MAFILM egyik jóérzésű gyártásvezetője volt az, aki fél éven át nyersanyagot és operatőrt diszponált arra, hogy mozgóképen is ránk maradjanak a színház utolsó hónapjainak történései.
A dobozok fedele megőrizte a forgatás pontos dátumát is. Az 1964. október 12. és 1965. február 17. között eltelt öt hónap alatt a kitűnő munkát végző operatőrök hatszor jártak a helyszínen.
Végjáték a Nemzetiben címmel ezekből és az NFI gyűjteményében korábban őrzött mozgóképfelvételből állította össze az NFI Filmarchívum azt a húszperces dokumentumfilmet, amelyet az első robbantás hatvanadik évfordulóján tettek szabadon elérhetővé videómegosztó csatornájukon.
A beköltözéstől a bontásig
A film végigkíséri az épület történetét a Nemzeti Színház 1908-as beköltözésétől az 1965-ös bontásig, részletesen bemutatva a most előkerült felvételeket is. Híradófilmeket és kihagyott jeleneteket is használ az összeállítás, ez utóbbiak szintén most kerültek elő az egykori MOVI-stúdió „snittbankjának” feltárásakor, és korábban soha nem látott képsorokat tartalmaznak az épület bontásáról is.
Még légi felvétel is előkerült a lekopasztott térről, egy másik unikális amatőrfilmes képsor pedig az 1956-os forradalom Nemzeti Színház mellett zajló harcait örökíti meg. Nem sokkal később a beszakadt kupolájú épületben forgatta Éjfélkor című játékfilmjének egy jelenetét Révész György rendező, aki látványos emléket állított ezzel a forradalomban megsérült színháznak.
Hatalmas veszteség
A neoreneszánsz stílusú épületet a Monarchia-szerte a színházairól ismert bécsi iroda, a Fellner és Helmer cég tervezte, amelynek ez volt az első magyarországi színháza. A másfél év alatt felépült színház a rohamosan fejlődő főváros egyik fontos kereszteződésében állt, és 2300 néző befogadására volt alkalmas. A Blaha Lujza téri színházépület csaknem egy évtizeddel korábban épült, mint az Állami Operaház. Hatvan évvel ezelőtt történt felrobbantása hatalmas vesztesége a magyar kulturális örökségnek.
(Borítókép: NFI Filmarchívum)
