Mindig is szerettük a két világháború közötti építészetet, az egyszerűségre és funkcionalitásra törekvő Bauhaust, amire szerencsére itthon is találunk jó pár példát. A 30-as, 40-es években épült modernista villákat leginkább Budán és annak is az elit környékén, a Rózsadombon találjuk, annak ellenére, hogy az építészek elsősorban az I. világháború után fellépő lakáshiányra szerettek volna választ adni, így a munkásosztály, valamint a kispolgárság részére szerették volna megtervezni ezeket a házakat. A valóság viszont közbeszólt: a minőségi, letisztult és praktikus házakra vonatkozó víziókat a vagyonos értelmiség tudta megvalósítani, így végül ők építtették maguknak a mai napig közkedvelt épületeket.
Bauhaus-gyorstalpaló
A Bauhaus valójában nem stílus, sokkal inkább mondhatjuk mozgalomnak, valójában pedig a 20. század egyik legjelentősebb művészeti intézménye volt. A művészeti iskolát 1919-ben alapította Weimarban Walter Gropius (építész), a célja pedig az volt, hogy egyesítse a művészetet, a kézművességet és az ipari tervezést, az addig megszokott díszítettség helyett pedig a funkciót és az egyszerű formákat helyezte előtérbe. A Bauhausban mindenki teljes képzést kapott, ebben benne volt az építészet, az iparművészet, a festészet, a szobrászat, a fényképészet, a grafika és a tipográfia is.
Bármennyire egyszerű is Bauhausnak nevezni a budai hegyvidéken rejtőzködő villákat, ezek valójában modernisták, ugyanis
szigorú értelemben csak az a Bauhaus-ház, amit valaki olyan tervezett, aki a Bauhausban tanult.
Ez alapján például Molnár Farkas és Breuer Marcell házait mondhatjuk annak. Míg azonban utóbbi Amerikában lett világhíres, és itthon nincs egyetlen megvalósult épülete sem, addig Molnár Farkasnak több is van.
A villa, ami lakótérnek nem volt jó
A Budapestre jellemző századfordulós, illetve szecessziós épületekhez szokott emberek eleinte nehezen fogadták be az új mozgalmat, nem tudtak mit kezdeni a puszta funkcionalizmussal, az élénk színekkel és a geometriával – persze kezdetben az iskolából frissen hazatért építészek is egy picit körülményesebb épületeket terveztek, mint amilyenre az évek során szelídültek a házaik. Ezt tükrözi a Műegyetemen 1928-ban diplomát szerzett Molnár Farkas egyik korai munkája, a Cserje utcai ház, vagyis a Hevesy-villa is, amelyen érződik, hogy tervezője ragaszkodott a házról mint lakógépről szóló víziójának megvalósításához. Még akkor is, ha emiatt az életkörülmények nem voltak túl ideálisak.
A házat jó ismerősének és Moholy-Nagy László gyerekkori barátjának, Hevesy Iván fényképész-művészettörténésznek és feleségének, a fotóművész Kálmán Katának tervezte, így az emeleten a hálószobák mellett a fényképek előhívására szolgáló sötétkamra is helyet kapott. Bár ma alapvetően a fehéret és a feketét társítjuk a Bauhaushoz, valójában előszeretettel használták a színeket, így ebben a villában is élénkkék, sárga bútorok voltak. A bökkenő csak az volt, hogy Molnár nem tervezett gyerekszobát, a lakók nem szerették a lépcsőzést, a nagy üvegfalak pedig csak a fény beengedésére voltak jók, ugyanis „nyáron meleggé, télen hideggé tették a lakást” – ahogy Hevesy lánya később mesélte.
Füst Milán és Márai Sándor is ellenezte
A sétán kiderült, hogy olyan nagy nevek is ellenezték a modernista épületeket, mint Füst Milán vagy Márai Sándor, míg
a Rózsadombi Egyesület egy beadvánnyal fordult a Közmunkatanácshoz a Rózsadomb védelme érdekében, nehogy az új építésű házak elcsúfítsák Budapest legszebb pontját.
Ahogy Démán Pál 1934-ben megjelent Csúnya házak rohama a gyönyörű Rózsadomb ellen – Ellentámadásra készül a Rózsadombi Egyesület című írásában is olvasható, az új építkezések stílusa
gyakran nagyon szánalmas színben tünteti fel a magyar építészetet.
A vitát generáló épület a Palánta utca 15/A–B volt, amelynek a magasságát végül a hagyományőrző építészek miatt módosítani kellett: egy emelettel alacsonyabb lett, hogy ne takarja ki a mögötte álló (ma már nem létező) villa panorámáját, illetve a garázst a föld alá kellett süllyeszteni – ez a megoldás olyannyira rosszul sikerült, hogy a lejárót azóta már benőtte a borostyán.
Érdemes elolvasni Füst Milán egyik naplóbejegyzését a modernista házakról, amelyben csupa suta, komolytalan trükknek nevezi az építészek által alkalmazott megoldásokat. Márai Sándor ennél jóval durvábban fogalmazott:
Én nem vagyok büszke arra, hogy magyar munkatársak is segítettek megalkotni a Bauhaus stílusát, nem vagyok híve Moholy-Nagy tanár úr fából, ércből és selyempapírból komponált fotomontázsainak és nem vagyok elragadtatva attól, hogy magyar ember, Breuer Marcell találta fel a csőbútorokat. […] Az Ön házain hisztériát érzek. S mentől simábbak, laposabbak, dísztelenebbek, annál lármásabbak, úgy hatnak rám, mint egy meztelen hisztérikus sikolyai. A csőbútorokat udvarias kortársi elnézéssel szemlélem, s szívemben őszintén utálom
– írta az Ujság 1934-es számának Műsoron kívül című cikkében.
Ahol ma egy építész lakik
Érdekes volt bejutni a Pogány Móric tervezte, Áfonya utca 7. alatt álló villába, ahol ma is megtalálhatók az eredeti nyílászárók, kilincsek és redőnyök – bizonyítékként arra, ha valamit jó minőségben készítenek el, akkor az évtizedekkel később is működni fog. Az 1934-ben épült házban összesen két lakás kapott helyet, egy földszinti a garázs mögött, és egy kétszintes emeleti – később ezt a lakást kettéosztották, a sétán ezt néztük meg.
Kétségtelen, hogy az épület egyik legjobb része az ívelt, üvegezett lépcsőház a maga falépcsőjével, de nekünk tetszett a terasz kortárs beépítése is, ami jelenleg télikertként funkcionál. Weiler Árpád és felesége, Solt Éva mindketten építészek, így nem volt kérdés, hogy a lakásfelújítást is ők végzik majd – már csak azért is, mert mindketten foglalkoznak műemlékvédelemmel is, így kellő szakértelemmel tudtak hozzányúlni a belső terekhez.
A hosszúlépés.járunk? új, A brutalista ihlette Új világot álmodtak című sétájáról hosszan írhatnánk még, ám nem szeretnénk lelőni minden érdekességet. Annyit viszont mindenképp kiemelünk, hogy a villákba nem lehet majd bejutni a sétán, ellenben annyi izgalmas információt hallhatunk, hogy kárpótol majd minket. A séták időpontját itt találjátok.
