Lassan százéves Budapest egyik legkalandosabb sorsú helye. Volt itt fényűző mulató, óvóhely, bunker, előadó-művészeti központ, most pedig sportbárként működik. De kezdjük az elején!
A nagy Gatsby budai módra
A Sanghay Bar 1937-ben nyitott meg a Horthy Miklós út (ma Bartók Béla út) 60-as szám alatt, az otthonául szolgáló saroképületet az olasz származású és az ostrom alatt tragikusan elhunyt Belloni Nándor tervezte, a bár belső terének orientalizáló hangulatát adó, nagy méretű fali kerámiák pedig az építész felesége, Cser Jolán Munkácsy-díjas keramikus alkotásai.
Kettejüknek nem ez volt az egyetlen közös munkája, a XIV. kerületben például ilyen ragyogó eredménnyel dolgoztak együtt. A bárban ugyan sajátosan keveredtek a japán és a kínai elemek, az összkép mégis meglehetősen fényűző lehetett. A középpontban táncparkett, a dobosnak külön emelvény, a közelében pedig Buddha-szobor kapott helyett, süppedő szőnyegek, színes papír lámpaernyők tették meglehetősen egzotikussá a teret, aminek valamiféle hűtése is volt nyáron. A bárról ebben a Saly Noémi tanulmánya alapján készült cikkben is találunk képeket.
Az alsó szintet lift kapcsolta az emeleti tetőteraszhoz, hiszen a Bristol Szálló után ez volt a második budapesti hely, aminek volt tetőterasza, ahova külön étellift szállította a finom falatokat és az italokat. A pazar kilátás pedig a mostani sky barok hangulatát idézhette. Budapesten ebben az időszakban egyébként is beindult az éjszakai élet, de az ismertebb helyek a pesti oldalon működtek, Budán a Shanghay volt a harmadik éjszakai mulató, ám fülledt és pazar hangulatával talán csak a Nagymező utca helyei kelhettek versenyre.
A korabeli mulatók mintájára itt is fontos elemei voltak a show-nak a színpadi produkciók és az úgynevezett görlök, akik amellett, hogy a tánckar tagjai voltak, vagy kisebb színpadi szerepekben is feltűntek, a vendégeket is szórakoztatták. A lányok valószínűleg az alacsonyabb osztályokból kerültek ki, és a jobb élet vagy a színésznői karrier reményében táncoltak, sokuk kis mellékes jövedelemért némi huncutságra is kapható volt – ebben a cikkünkben mutattuk be őket. Egy helyi legenda szerint a ház lakásai között is akadt olyan, amit meghitt órákra vagy zárt körű mulatságra használtak a Sanghay vendégei.
A bárt az ostrom alatt óvóhelyként használták a ház lakói. 1946-ban nyitott újra, először kávéházként, de már nem nyerte vissza régi fényét. Az új rendszerben gyanakodva szemlélték a régi idők fényűző és dekadens szórakozóhelyeit, ezért a meglehetősen magas különadót a Sanghay sem kerülhette el, az ellenőrzések, a razziák pedig folyamatosak voltak. A tulajdonos, Mendelényi Béla ezt az időszakot még valahogy kibekkelte, az azonban végképp nem tett jót a bárnak, hogy a korszak egyik legnagyobb port kavart bűnügyének fontos helyszíne volt.
Angelo, az „angyalszőke” bűnöző
Az Angelo becenévre hallgató Sántha Dezső korábban az éjszakai életben dolgozott, de betörések, lopások miatt került a rendőrség látóterébe, társával, Bachmann Gusztávval együtt. A két férfi ezért a disszidálás mellett döntött, ehhez pedig dollárra volt szükségük, amit egy Gombkötő nevű férfitól akartak beszerezni. A Shanghay Barba beszéltek meg találkozót. A két, pisztollyal felszerelkezett bűnöző azonban nem ott, hanem a Don-kanyarnak csúfolt közeli kocsmánál várakozott. Gombkötő hamarosan meg is érkezett, majd eltűnt a Shanghay Barban, hogy dollárt szerezzen.
A rendőrség azonban fülest kapott, így hamarosan ők is megérkeztek a helyszínre, és mikor igazoltatni akarták Angelóékat, a két férfi menekülőre fogta. Bachmann a hajsza közben – mikor érezte, hogy szorul a hurok – szíven lőtte magát, Sántha viszont dulakodás közben elővette pisztolyát, és ekkor dördültek el azok a lövések, amelyek két rendőrt megsebesítettek, egyikük, Krámmer Pál a kórházban belehalt sérüléseibe.
Angelónak végül sikerült elmenekülnie a helyszínről, ám az eset óriási sajtóvisszhangot kapott, a lapok tele voltak a fotójával. A férfi szerette volna elkerülni, hogy felismerjék, ezért szőkére festette a haját. Azonban nem jutott messze, Óbudán fogták el, miután egy arra járó nő felhívta a rendőrség figyelmét a kanárisárga hajú férfira, akinek kézre kerítésében egy, a közelben snapszerező társaság is közreműködött. Mint később kiderült, Sántha éppen egy betörésre készült.
Tárgyalása hatalmas sajtóérdeklődés mellett zajlott, végül halálbüntetést kapott, felakasztották. Az eset persze nem tett jót a Shanghay Barnak, ahogy az sem, hogy az egyik táncosnőt, Hrabár Margitot demokráciaellenes kijelentésekért börtönre ítélték. A bár 1948-ban vagy 1949-ben zárhatott be, tulajdonosát, Mendelényi Bélát később internálták.
Bunkerből sportpub
Nem sok nyoma maradt az egykori Shanghay Bar berendezésének a helyén működő sportklubban. A bár egykori cégérét a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum őrzi, bent csak a lift helye és a bejárat lépcsőjén egykor végigfutó szőnyeg rögzítése mutatja, hogy egykor A nagy Gatsbyt idéző mulatságok zajlottak itt. A helyet nem sokkal a zárás után ugyanis a hidegháborús paranoia jegyében bombabiztos bunkerré alakították, ennek nyomát őrzik a szigorú vaskeretek és az oldalt elhelyezkedő vészkijárat is.
A rendszerváltást követően hosszú ideig üresen állt helyiségbe aztán beköltözött a kultúra, 2018-ban itt nyílt meg az Óvóhely Kultúrbunker, ahol egy kis bisztró, kocsma és egy kisebb előadóterem kapott helyet. Az egyik helyiségében kocsmakvíz és csocsó, a másikban olyan, maradandó élményt nyújtó előadások kaptak helyet, mint például a nyilasuralom rémtetteit bemutató regényből készült Orgia. Bár a Kultúrbunker nagyon jól illeszkedett a Bartók Béla út kínálatába, a Covid miatti leállás, illetve azt követően a bérleti díjjal kapcsolatos viták miatt 2022-ben bezárt.
Fél éve azonban új gazdája van a hánya tott sorsú térnek, komolyabb felújítást követően Fogadó Sport Pub néven nyitott meg. A Sanghay-görlök egykori terepén most jó hangulatú sportpubot találunk, ahol lehet csocsózni, dartsozni, nagy kivetítőn meccset nézni, és élő fogadásra is lehetőség nyílik, időről időre pedig karaoke- és élő zenei programok várják a vendégeket. Ha pedig fogyasztanánk valamit, széles italkínálat áll a rendelkezésünkre.
Források:
- Dulai Péter: Keleti ékszerdoboz és Buddha-szobor a Móricz Zsigmond körtéren, Index.hu
- Dulai Péter: Kiszőkített hajjal akasztották fel a magyar Broadway Angelóját, Index.hu
- Bezár az Óvóhely, Kultúra.hu
- Kelényi Béla: Utazás a teásdobozba, Artmagazin, 2018
- Saly Noémi: Sanghay – Shanghai. Párhuzamos eltérések kelet és nyugat között, 2017
(Borítókép: Major Kata - We Love Budapest)
