Szintén a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban volt megtekinthető tavaly június és október között a Kelet-európai szépség című tárlat, ami a kortárs divatfotó és a kelet-európai esztétika egymásra hatását járta körül. Nevettünk, megdöbbentünk, zavarba jöttünk, mert erős kontúrokkal felrajzolt körképet kaptunk a szépség kelet-európai verziójáról.
A február 13-án nyitott és március 30-ig látható Európaiság – kelet-európai perspektívából mintha csak az említett kiállítás folytatása lenne, ám ezúttal szélesebb a perspektíva: a megfejteni kívánt dolog maga a kelet-európaiság, a régiónkban uralkodó általános életérzés.
Sors és gyökerek
A titok megfejtésére közösen vállalkoztunk mi és a lengyelek, így a kiállításnak is két kurátora van (Wiktoria Michalkiewicz és Mucsi Emese), a fotókat pedig párban helyezték ki: egy kép tőlünk, egy pedig tőlük. De az összesen hat fejezetben bemutatott anyag összeállításakor, a képpárok kialakításakor a közös dolgokat igyekeztek fókuszba állítani a tárlat rendezői.
Vélhetően hasonló lenne akkor is, ha szlovák vagy román fotósok munkáit is láthatnánk a Capa Központ falain.
És ezen a ponton jegyezzük meg: a kelet-európaiságot nem földrajzi szempontból értik a kiállítás megálmodói, hanem a közös gyökerek, a közös történelem, a nagyon hasonló népsors alapján, valamint a keleti blokkhoz tartozás miatt.
Fröccsöntött sematizmus és kiforgatott nosztalgia
A kelet-európaisághoz kapcsolódnak bizonyos esztétikai minőségek és jellemzők is, melyek mind fel is vonulnak a kiállításon, vagy a megvalósítás eszközeként vagy témaként. Ilyen például a trash bizarrsága, az alaposan ki-, illetve beforgatott szocialista nosztalgia, az urambátyámrendszer, a fröccsöntött sematizmus, a vallásosság, a mindent okosba′ megcsinálás metódusa, a lepusztultságban rejlő szépség felfedezése. A korábban mindezek okán sokszor lesajnált Kelet-Európa ezúttal nem a negatív arcát mutatja, hanem valami mást. Büszkébbet, öntudatosabbat, mindezt őszintén, kendőzetlenül.
Bár többek között a felsorolt jellegzetességekből áll össze az egységes kelet-európai arculat, ami a régiónkat megkülönbözteti a világ (és benne Európa) többi részétől, a Capa Központ nagyszerű kiállítása azzal, hogy a régió egységességét hangsúlyozza, pozitívra formálja át a képet, és az összetartozás érzését erősíti.
Vagyis erényt kovácsol a korábbi hátrányokból (vagy inkább hátrányként emlegetett jellemzőkből), jelezve ezzel azt is, hogy bár ide születtünk, itt gyarapodtunk és fogyatkoztunk, ilyen meg olyan, gyakran nem olyan csodás sors jutott osztályrészünkül, de ettől még nem lettünk kevesebbek, gyengébbek, bénábbak, csúnyábbak vagy rosszabbak másoknál. Csak mások vagyunk: kelet-európaiak.
