Ha a farsangra gondolunk, általában a jelmezes bálok, a fánk, a mohácsi busójárás és a velencei karnevál jut az eszünkbe. De milyen történeti múltja van a farsangnak? Mit ünnepeltek ilyenkor a régiek, és miért volt fontos ez az időszak számukra? Milyen farsangi programok várnak minket idén februárban?

Február a tél utolsó hónapja, amikor már lehet érezni a levegőben a közeledő tavaszt, a természet újjáéledését a hideg, sötét és nehéz téli hónapok után. Így voltak ezzel a régi korok emberei is, és különböző pogány hagyományokkal „kergették el a telet”. Az ősi hitvilágban úgy tartották, hogy a tél utolsó napjaiban a Nap legyengül, és gonosz szellemek járnak a földön. A kereszténység előtti, pogány időkben az emberek ilyenkor hangoskodtak, nagy vigasságokat tartottak, tűzkereket kergettek, hogy elűzzék az ártó szellemeket és a rosszat, valamint erősítsék a Napot. A kereszténység európai elterjedésével azonban ezek az ünnepségek eltűntek, mivel az egyház nem támogatta ezeket a pogány vígságokat, és csak a középkor végétől jelentek meg újra.

A farsang mindig is a vidámság, a jelmezek, a zene, a tánc és a vigasságok időszaka volt.

Február, farsang, fánk

A farsang vízkereszttől hamvazószerdáig tart a római katolikus vallás szerint, de nem kötődik hozzá keresztény ünnep, hanem teljes mértékben a néphagyományokra épül. Egyes vélekedések szerint végül azért járult hozzá a római katolikus egyház a farsangi néphagyományok megtartásához, mert úgy vélték, hogy a hosszú, hideg és sötét tél után, a hamvazószerdától húsvétig tartó 40 napos szigorú böjti időszak előtt

az embereknek szükségük van arra, hogy kieresszék a gőzt, egyenek, igyanak, vigadjanak, táncoljanak.

Maga a farsang elnevezés egyébként a középkori német polgári körökből ered, de itáliai hatásra már az Anjouk és Mátyás király udvarában is ünnepelték. A farsang a vigadalmak, a nagy lakomák, a maszkabálok és a párválasztás ideje is volt régen, gyakran ilyenkor tartották az esküvőket.

A farsang csúcspontja a karnevál, amit magyarul „a farsang farkának” neveznek. Ennek időpontja a keresztény terminológia szerinti a húshagyókeddig tartó utolsó három nap. Húshagyókedd a farsang utolsó napja, időpontja változó, mert mindig a húsvéthoz igazodik, azaz a húsvétvasárnap előtti 47. nap.

Kiszézés, villőzés, asszonyfarsang, busójárás

A magyar néphagyományban is számos farsanghoz fűződő szokás alakult ki. A kiszézés során például a lányok virágvasárnapon a telet, betegséget, félelmet szimbolizáló szalmabábut öltöztették fel az előző évben férjhez ment menyecskék ruháiba, és a legközelebbi patakhoz vitték. Ott levették a bábu ruháit, majd a vízbe dobták, és attól függően, hogy a patak merre és hogyan vitte, a férjhezmenetel kapcsán jövendöltek egymásnak. Ezt követően a villőnek nevezett fűzfaágakkal körbejárták a falut, megálltak a házak ablaka alatt, és bekiáltották:

Van magoknak virágvasárnapjok?

A háziak erre igennel feleltek, mire a lányok énekelni kezdtek. A gazdasszony tojást adott nekik, valamelyik lány villőágáról letört egy gallyat, majd azzal sorban megsuhintotta őket, miközben ezt mondta:

Mind menjetek fírhöz!

Parádsasváron az asszonyok asszonyfarsangot is tartottak, amikor férfinak öltözve végigjárták a falut, fizetségért cserébe jelképesen megborotválták a férfiakat, amit az esti bálon fogyasztott ételekre és alkoholos italokra fordítottak. Ezt a hagyományt a mai napig megtartják a faluban, idén február 22-én. Magyarországon a legnagyobb télűző népszokás azonban kétségtelenül a mohácsi busójárás, amely 2009-től szerepel az UNESCO szellemi örökség reprezentatív listáján, 2012-től pedig hungarikumnak számít. 

A hagyományt előadó férfiak ijesztő álarcokat és kifordított bundát vesznek magukra, miközben kezükben kereplőkkel és buzogánnyal vonulnak. A szokás részét képezi továbbá sötétedéskor a főtéren a máglya meggyújtása, ahol elégetik a telet szimbolizáló koporsót, majd körtáncot járnak. A busójárást idén február 27-e és március 4-e között rendezik meg, ahol számos színes zenei, táncos és hagyományőrző programmal várják az érdeklődőket.

A farsangi időszak tehát a néphagyomány szerint a tél, a hideg, a sötétség és a rossz dolgok, a betegségek elengedéséről, valamint a párválasztásról szól, vidámsággal, evéssel, ivással, zenével, tánccal és jelmezekkel. Aki szeretne csatlakozni ehhez a hagyományhoz, számos programlehetőséget talál Budapesten és környékén, valamint országszerte:

Források:

Címkék