A Duna Budapestnél általában nyugodtan hömpölyög a rakpartok között, a legritkább esetben kelti bármiféle változás érzését. Az 1838-as nagy árvizet követően született meg a folyó szabályozására vonatkozó terv, ami jelentős átalakulást hozott, a természet és a klímaváltozás pedig magától is dolgozik, így ma már egy egészen más Duna-partot láthatunk, mint amilyen 150 évvel ezelőtt volt. Született azóta új sziget, és olyan is akad, amelynek már csak a nevét ismerhetjük. Utóbbiak közé tartozik a Gubacsi-sziget is, amely egykor Pesterzsébet és Soroksár területén volt található.

Egykor 4, más források szerint 5 sziget volt a Soroksári-Duna felső szakaszán. A Csepel-Királyerdőtől Taksony irányába a Nagy- és a Kis-Zsidó-sziget nevű szárazulatot, a ma is létező Molnár-szigetet és a Gubacsi-szigetet is megtalálhattuk volna. A Gubacsi-sziget meglepően nagy kiterjedésű volt, közel 3 kilométer hosszú, a két végén kiszélesedett, míg a középső részén mindössze 200 méter volt a szélessége. Északon a mai Vízisport utca és a Közműhelytelep utca, délen a már Soroksárhoz tartozó Tárcsás utca vonalában lehetett, és 3,8 kilométer hosszú mellékág tartozott hozzá.

Nevét a közelében található Gubacs faluról kaphatta, amit a XI. században említettek először, és feltehetően a tatárjárás idején pusztulhatott el, a dúlás emlékét a Tatárdomb földrajzi név is őrzi. A terület ezután sokáig puszta volt, így került Soroksárral együtt a Grassalkovich család tulajdonába. A sziget valószínűleg emberi beavatkozás nélkül is eltűnt volna, ám ennek hatására szinte évek alatt eliszaposodott a hozzátartozó mellékág, és a terület a szárazföldhöz csatolódott.

Az 1838-as árvíz Pestnek mintegy felét romba döntötte, ezért megoldást kellett keresni, hogy a tragédia ne ismétlődhessen meg, ám a Duna szabályozásáról végül csak 1870-ben döntött az Országgyűlés. A védekezés egyik fontos eleme a Soroksári-Duna-ág lezárása volt. Bár eleinte olyan tervek is születtek, amelyek a zárást a későbbi Kvassay-zsilip helyére képzelték, végül a mostani Gubacsi híd környékére esett a választás, így épült meg a 20 méter széles, háromnyílású zsilip és az 520 méteres zárógát, ami ezek után hídként is funkcionált.

A lezárás a dunai árvízvédelem egy sokat vitatott pontja volt, nemcsak a vízügyi szakemberek között voltak ellenzői, hanem Soroksár és Erzsébetfalva (ma Pesterzsébet) lakosai között is, akik joggal tartottak a változástól, hiszen a szabályozás előtti, fél kilométer széles mellékágon mintegy 120 hajómalom őrölt, a környékbeliek közül pedig sokan hajóval szállították árujukat a fővárosi piacra. 

A tiltakozások ellenére megépült a zsilip, ami teljesen átalakította a környezetet. A Ráckevei-Duna-ág rövidesen eliszaposodott, a helyén kialakult mocsár bűze terjengett, a part menti kutak vize is lecsökkent, a malmok működése ellehetetlenült, a Gubacsi-sziget pedig lassanként lefűződött és a parthoz csatolódott. 1891-re pedig már kotorni kellett a Ráckevei-Duna-ágat. Az árvízi védekezés szempontjából azonban sikeresnek bizonyult a zárás, az 1876-os áradás alkalmával jól vizsgázott a rendszer. 

A Soroksári-Duna helyzete később az 1912-re elkészült Kvassay-zsilip segítségével oldódott meg, 1904-re pedig azt is belátták, hogy a gubacsi zárásra már nincsen szükség, a közelében 1924-re elkészült a Gubacsi híd, ezután pedig lebontották a korábbi zsilipet. Mára a Gubacsi-szigetnek nem sok nyoma van, a meder egykori vonala környéken sokáig téglabánya működött, ami átalakította a környezetet, a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep megépülése és a környék 1950 után felgyorsult beépülése végképp megváltoztatta a környezetet. A Dunai Szigetek bloggere 2023-ban végigjárta az egykori Gubacsi-sziget melletti Duna-ág helyét, de csak gondozott kerteket és némi békalencsét talált, a meder helye csak elvétve látszott.

Források: 

(Borítókép: Medgyesi Milán - We Love Budapest)

Címkék