Gercse falu históriája
Azt, hogy Gercse valamikor a múltban létezett, írásos emlékek alapján tudjuk, illetve régészeti leletekből. Utóbbiakat a még ma is álló kápolna környékén tárták fel a régészek az 1950-es, majd az 1980-as években. A kis templom ma már lakatlan területen áll, a Pesthidegkút melletti dombos részen, a lakott területtől egy 20 perces gyalogútra található. Bár a templom jóval később épült, a falu első említése pedig az 1200-as évek elejéről származik, tárgyi emlékeket találtak már a római korból is. Ahol a kápolna áll több mint 800 éve, ott korábban is állt épület, csak épp azt nem tudni, hogy pontosan milyen rendeltetésű.
Gercsét (amit az évszázadok során többféleképpen is írtak: Guerche, Guerchey, Gurche, Gerse, Kercsi) először egy 1212-ben született oklevélben említik: II. András parancsára mérték fel a budai káptalan óbudai birtokait, s ennek részeként járták be a megbízottak Gercsét is. A falut, mint oly sok települést a magyar történelemben, első ízben a tatárjárás idején dúlták fel. Ám hiába, mert rövidesen ismét benépesült a falu, méghozzá olyan kisnemesi családokkal, akik az uralkodó és a haza irányában katonai szolgálatot láttak el. Talán ennek is volt köszönhető, hogy Gercse ezekben az időkben virágzó település volt: a közeli Budával és Hidegkúttal a kis falu, melynek lakói ekkoriban kapták meg a gercsei előnevet, nagyon jó kapcsolatot ápolt. A terményeik elkeltek a piacokon, adták-vették a közeli szántóföldeket, a szőlő- és erdőbirtokokat, sarjaik pedig előnyös házasságokat kötöttek a városi polgárcsaládok sarjaival.
A gercseiek az Árpád-ház kihalását követő zavaros időkben az új király, az 1301-ben megkoronázott, de csak évekkel később trónra ülő Károly Róbert mellé álltak, ennek köszönhetően pedig a falu lakói közül többen is magas tisztségbe kerültek a későbbiek folyamán, egészen a királyi biztosi rangig jutottak. A jó időknek aztán a törökök vetettek véget. Az utolsó okirat, ami említi a települést, egy hónappal a mohácsi csata előtt született. Bár a török hódítás után még néhány évtizedig éltek Gercsén, ám az 1500-as évek végére teljesen elnépteledett, és ez az állapot egészen az 1700-as évek második feléig fennmaradt.
Ebben az időben indított pert a kincstárral szemben két család (a Szunyogh és a Terstyánszky família), amit meg is nyertek, ennek pedig az lett a végeredménye, hogy megosztva a birtokukba került Hidegkút, amit aztán szépen fel is osztottak egymás között. A Szunyogh család kapta azt a területet, melynek az egykori Gercse is a része volt, ami már csak azért is értékes területnek számított, legalábbis a számukra, mert innen vezetett út Óbudára, és ennek mentén állt a Szunyoghok jól jövedelmező fogadója, kocsmája.
Később Gercse nem épült fel újra, így nem is vált újra pezsgő kis faluvá, egykori területeinek egy része mégis benépesült: Hidegkút terjeszkedett. Aki manapság a II. kerületi Kulcs utcában, Máriahegy utcában, Vöröskővár utcában, Nóra utcában és Hideg utcában vagy a Paprikás-patak mentén sétál, az az egykori Gercse falu területén jár.
Gercse utolsó hírmondója
Gercse ma már nincs sehol, leszámítva a település egykori templomát, a kis kápolnát, ami most a város határán áll, egy dimbes-dombos, ligetes területen. Egy könnyű, ebéd utáni, hétvégi városi kirándulást megér a meglátogatása, viszonylag gyorsan ki is lehet jutni. Hűvösvölgybe villamossal és busszal is eljuthatunk, majd onnan a 64-es buszcsalád bármelyik tagjával vagy a 257-es járattal mehetünk tovább, de csak pár megállót: a Mikszáth Kálmán utcánál szálljunk le a buszról, majd sétáljunk vissza egy utcát a város felé. A Gesztenyefa utcán menjünk be, majd egyenesen előre fél órán keresztül, miközben elfogynak mellőlünk a házak, és megjelennek a fák meg a termőföldek.
A gercsei kápolna – hivatalos nevén gercsepusztai Boldogasszony-templom – akkor épült fel, amikor Szent István király kiadta azt a rendeletét, mely minden tíz falut arra kötelezett, hogy templomot építsen. Ennek köszönhetően született meg az egyhajós kápolna román stílusban, torony és karzat nélkül, patkó alakú szentéllyel, két bejárattal. A tatárok nemcsak a falut, de a templomot is feldúlták, ám a romok nyomán hamar újjáépült, és ekkor a falusiak egy védőfalat is vontak a kápolna köré. Hogy pontosan mikor került erre sor, nem tudni, de az első pápai tizedjegyzék, amely említi, 1292-ből származik. A török uralom után már nem jártak ilyen jól: a templom nemcsak elpusztult, de újjá sem építették a romokból. Erre az 1700-as évek elejéig kellett várni: a benépesedő környék új lakói ekkor kapták meg a régi helyen az új templomot.
Az ember azt gondolná, hogy ezzel minden meg is oldódott a kis templom történetében, ám ez nem így volt. Közben ugyanis felhúzták a közeli Hidegkút falu templomát is. Bár jó időben a falusiak továbbra is a gercsei templomba jártak – egyfelől megszokásból, másfelől azért, mert a környezete jobb lehetőséget biztosított az elmélyülésre –, rossz idő esetén viszont maradtak Hidegkúton.
Ám idővel ebben is változás állt be, talán mert elkényelmesedtek a helyiek, de egy idő után egyre ritkábban keresték fel a gerecsei kápolnát, ami aztán egy közelebbről meg nem határozott természeti csapás következtében romtemplommá vált – így is került egy 1829-ben keletkezett egyházlátogatási jegyzőkönyvbe. Talán ennek is volt köszönhető, hogy 1888-ban az a döntés született: elbontják a templom romjait, ám aztán mégis elálltak a tervtől, és ezt követően többször is felújították és újrafestették, de ezek csak ideiglenes megoldásként működtek, a kis gercsei kápolna újra és újra lerobbant. Végül a 90-es években született társadalmi összefogásnak köszönhetően az eredeti formájában és funkciójában állították helyre, majd a megújult templomot 1997 augusztusában felszentelték. De egy újabb felújítás vagy festés napjainkban sem ártana.
A temető viszont tényleg rosszul járt. A 14. században nyitott meg a templom mellett, és hogy ott tényleg volt egykor temető, azt a régészeti feltárások árulták el: a tárgyi emlékek mellett két gyermek és öt felnőtt sírját is megtalálták. De itt temették el az 1739-es pestisjárvány 164 áldozatát is. A temető az 1770-es évektől kezdőden vált elhagyatottá, ahova már senki nem temetkezett.
Végezetül egy kultúrinfó a templomról. 2018-ban a sajnos már nem létező Gustave Tiger zenekar itt forgatta a Victory At The Antipodes című számának klipjét, amit elnézve bátran kijelenthető: stílszerű helyszínt találtak a forgatáshoz, egy elhagyatottnak tűnő templomot. Ami mégsem elhagyatott, mert hétvégén szoktak misézni, illetve tartanak itt esküvőt és keresztelőket is igény esetén.
