Tichy Andrea és ikertestvére, Ildikó fogad a Bródy Sándor utcai Tichy Tisztító kis üzletében, akik 1983 óta dolgoznak itt. Hatalmas mosó- és tisztítógépek, egy galériás vasalóhelyiség és a ruhákat forgató modern berendezés uralja a teret, ahol feltűnik egy-egy családi fotó is. Az 1953 óta működő üzletben sok mindennek kellett megváltoznia ahhoz, hogy a jól ismert színvonal megmaradjon. A történet pedig nem is ekkor, hanem lassan 100 éve kezdődött.
Az 1920-as évek végén Andrea és Ildikó nagymamája, Tichy Dezsőné Ilonka az V. kerületi Vármegye utcában megnyitotta saját tisztítóját. Az asszonynak muszáj volt állást vállalnia, mivel férje nem sokkal korábban elhunyt egy tüdőgyulladást követően, ami a penicillin feltalálása előtt halálos kórnak számított. A hároméves kisfiával egyedül maradt özvegy talpraesetten látott neki a munkának. Második férjét is ennek köszönhetően ismerte meg. Fröhlich Mátyás először vevőként érkezett az üzletbe, ebből lett később a szerelem.
A család éppen egyenesbe jött, mikor megkezdődött a II. világháború, Budapesten is üldözni kezdték a zsidókat. Elsőként a közeli festékbolt zsidó tulajdonosát kezdte segíteni Tichyné Ilonka, majd egyre többen érkeztek, az üzletben és ennek közelében bújtatták a több tucat embert. Bár az egyik helyszínre a nyilasok kézigránátot dobtak, a rejtőzködők nagy részének sikerült átvészelnie a háború megpróbáltatásait, egy kislány közülük felnőve önéletrajzi regényében is megjelenítette a Tichy nagyszülőket, akik zsidómentő tevékenységükért később elnyerték a Világ Igaza kitüntetést.
A Vármegye utcai üzletet a háború után államosították. A család pedig a Bródy Sándor utca 14.-ben kapott lakást, mivel előző otthonukat lebombázták. Először itt, a lakásban kezdtek textilfestéssel foglalkozni, csak 1953-ban szerezték meg azt az üzlethelyiséget, ahol a mai napig működik a vállalkozás.
Ildikó és Andrea édesanyja egy véletlennek köszönhette, hogy a tisztítóban kezdett dolgozni. A nagymama (Tichyné Ilonka) egy nap a közeli Múzeum Kávéházban panaszkodott, hogy szüksége lenne segítségre az üzletben, a főpincér pedig beajánlotta az unokahúgát.
Anyukánk egyből megérezte, hogy ez neki való hely, hiszen az élete minden területén nagyon pontos, rendszerető ember volt. Tiszta, határozott egyéniségével teljesen átalakította, modernizálta az üzletet
– mesélik a Tichy lányok. Azt azonban senki sem gondolta volna, hogy a tisztításon kívül másba is beleszeret, pedig így történt. Munkakapcsolata idővel elmélyült az üzletben könyvelőként is besegítő Tichy Dezsővel. A házaspár 23 éven át dolgozott békében együtt.
A Magyar Rádió közelsége és az ott zajló kulturális és művészeti élet kezdettől fogva meghatározta a környék hangulatát, Tichyék pedig hamar felismerték, hogy itt értékelik a jól végzett munkát, és olyan csodás ruhadarabok kerülhetnek a kezükbe, amilyenek nem minden tisztítóban fordulnak meg, közben pedig valósággal lubickoltak a remek közegben. Bessenyei Ferenc mindig kézcsókját küldte Tichynének, Őze Lajos gyakran ugrott be egy kis beszélgetésre Tichy Dezsőhöz. Básti Lajos az akkor tipegőkorban lévő Andreát és Ildikót dicsérte meg, és az is előfordult, hogy
Psota Irén lekapta a szoknyáját a boltban, hogy egy gyors gőzölést kérjen a gyűrött anyagra.
Persze a Rádió közelsége nem mindig volt előny. Az 1956-os forradalom első napján például még nyitva volt az üzlet, mikor gyülekezni kezdett a tömeg a Rádiónál, majd mikor eldördültek az első lövések, rengetegen menekültek be a boltba, akik aztán csak késő este tudtak hazamenni. Másnap ávósok törtek be a tisztítóba, egyenruhájukat civil öltözetre cserélték , hogy elmenekülhessenek. A forradalom után bírósági tárgyalás is lett az ügyből, Tichyéknek kellett megtéríteniük azok kárát, akiknek így ellopták a ruháját.
A család harmadik generációja, a Tichy ikrek, Andrea és Ildikó kezdettől fogva kötődtek a környékhez, élvezték a színes vendégkört. A Trefortban tanultak, délutánonként pedig be-benéztek az üzletbe.
Részt vettünk a jelölésben, vasalásban, csomagolásban, észre sem vettük, és belénk ivódott a szakma
– mesélik. Bár egyetemre készültek, 1983-ban édesapjuk néhány hónapos betegség után elhunyt, édesanyjuk pedig egyedül maradt a rengeteg munkával, így hát be kellett állniuk az üzletbe. Elvégezték a textilipari technikumot, majd 40 éven át együtt dolgoztak édesanyjukkal, aki tavaly hunyt el, és abban látta a minőség zálogát, hogy családi keretek között működjön tovább a cég.
A közeg eközben mit sem változott, a Rádió közelsége miatt Cserháti Zsuzsa, a Korda házaspár, Rost Andrea és Pitti Katalin, Máthé Erzsi, a Gryllus és a Jeszenszky család is a vendégkörbe tartozott, éppen úgy kitisztították Kádár János, mint Antall József ruháját, és Andy Vajna is járt itt. Gobbi Hildához pedig az egyik legizgalmasabb megrendelés kötődik. A színésznő, aki rendszeresen tisztíttatott Tichyéknél, egy nap megjelent a szalonban, és szokásához híven cigarettázva (akkor még lehetett a boltokban dohányozni) adta elő kérését. A kezdeményezésére létrejött Bajor Gizi Színészmúzeumban tárolt csodás jelmezek, fellépőruhák tisztítását bízta Tichyékre.
Így fordultak meg a kezünk alatt Bajor Gizi gyönyörű tollas fejdíszei, Márkus Emília ruhái, különböző jelmezek. Nagyon szép munka volt, büszkék vagyunk rá azóta is
– meséli Ildikó. Tichyék számára a legnagyobb kihívást az ehhez hasonló színházi munkák jelentik, dolgoztak az Operaháznak és a Thália Színháznak is, sőt régebben, még édesapjuk idejében, mikor nem volt ilyen bőséges a választék, vállalták jelmezek és drapériák egyedi festését is rendezők, díszlettervezők szín- és fonalmintái alapján. Manapság pedig gyakran találják meg őket múzeumi munkákkal, restaurálást nem igénylő, különleges darabok tisztítását bízzák rájuk. Láthattunk náluk felfrissült ruhát a Rotschild Klára-kiállításon, legutóbb pedig a Magyar Menyasszony és a Kiscelli Múzeum Divat & Város című tárlatára tisztítottak gyönyörű darabokat.
Tichy Ildikó és Andrea számára azonban nemcsak az ismert emberek ruhái különlegesek. Andrea így fogalmaz:
Bár nem vagyunk kávézó vagy cukrászda, van egyfajta személyesség nálunk is, hiszen sokszor legféltettebb ruhadarabjaikat bízzák ránk az emberek. Mi úgy dolgozunk, hogy tudjuk, azok a ruhák, amiket nálunk tisztíttatnak, sokszor kedvenc darabok, egy-egy megismételhetetlen eseményhez kötődnek. Nem mindenki igényli a beszélgetést, de mi nagyon hálásak vagyunk, ha megosztják velünk ezeket a történeteket. Nekünk ez a doppingszer.
A legmakacsabb az étolaj-, az izzadság- és a vörösborfolt. Ezek Tichyék fő ellenségei. Míg a nagymama idejében csak természetes textilekből kellett ezeket kitisztítani, a 60-as években a műanyagok érkezése teljesen átírta a ruhaipart, az anyagok élettartama is megváltozott. A 70-es években jelentek meg az első benzines tisztítógépek, mára ezek modernebb formulával, zárt rendszerben működnek, az érdeklődés fókuszába pedig a környezettudatosság került.
Tichyék szakmailag is igyekeznek lépést tartani ezekkel a trendekkel. A rendszerváltáskor sem mentek el a mennyiség irányába, sosem gondolkoztak hatalmas franchise-láncban, úgy érzik, a minőségi munka és a személyes kapcsolódás az ő útjuk továbbra is. Tavaly elhunyt édesanyjuk tanácsának engedelmeskedtek, amikor családi keretek között tartották a vállalkozást. Tichy Dezsőné még tavaly is a tisztító Bank Centernél lévő felvevőpontján várta a vendégeket, éppen azzal a rendezettséggel, precíz tisztasággal, amely életének minden részét áthatotta – utolsó napjáig.
Ma ugyanitt már Andrea lányával, Simonával találkozhatunk, bár csak időlegesen, mert hamarosan New Yorkban folytatja egyetemi tanulmányait. Ildikónak két fia, Andreának egy fia és egy lánya van. Bár mindannyian egyetemre járnak, ha szükséges, besegítenek a boltban is. A Tichy Tisztító elmúlt 100 éve alatt – a segédkező Simonával együtt – már 4 generáció dolgozott együtt az üzletben. Csupa olyan családi kapcsolat, ami sok esetben a közös munka nélkül is éppen elég feszültséget rejt. Mikor arról kérdezem a Tichy lányokat, hogy náluk hogyan működött mindez, Andrea mosolyog:
Mindig voltak olyan dolgok, amikben nem értettünk egyet, akár édesanyánkkal sem. Sokszor mi engedtünk, de néha ő is belátta, ha nekünk volt igazunk. Kitartással, szorgalommal és összetartással kell együtt dolgozni, miközben sosem feledkezünk el arról, hogy a célunk közös.
