Ma már nem számít szenzációnak, ha egy híres sorozatsztár Budapestre látogat, főleg akkor, ha többször is tiszteletét teszi nálunk: gondoljunk csak Gabriela Spanicra, a Második esély, a Paula és Paulina és a Szeretni bolondulásig sorozatok sztárjára, aki több ízben is Budapestre látogatott. Bár városi legendák az új hullámos szappanopera-szereplők esetében is életre kelnek – Spanicról például az a hír járta, hogy Budapestre költözik kisfiával, a vak Esmeralda Peñarealt alakító Delia Fiallóról pedig az, hogy szemműtétére gyűjtöttek a magyarok –, a 80-as években sokkal ízesebb beszámolók születtek, és valószínűleg nagyobb hírértéke is volt, ha egy nyugati sztár a vasfüggöny mögé merészkedett.
A kistigrissel Skála előtt pózoló Sandokan
„Az olasz újságok »Sandokan-lázról« tudósítanak: egyre-másra hozzák Kabir Bedi fényképét, interjúkat készítenek vele. A Sandokan című film főszereplője Kabir Bedi indiai filmszínész, akinek neve anyanyelvén annyit jelent, mint »győzelemre született«, e jelentésnek megfelelően meg is hódította filmjének nézőit Sandokan: mesebeli hős, csaknem kétméteres, karcsú termetű, s mint a képregények hősei, szerelme kedvéért megküzd nemcsak a leány zord családjával, hanem egy jól fejlett tigrissel is”
– írták 1976-ban a magyar sajtóban a sorozat nyomán. Sandokant, a maláj tigrist Kabir Bedi indiai színész formálta meg, akinek látogatására az első híradások után még 8 évet kellett várni. Aztán 1984-ben a Skála Budapestre hívta Kabir Bedit, aki június 1-jén a budai Skála előtt fogadta rajongóit, virágokat dobálva és kezében egy valódi kistigrist tartva. „Igazán meg vagyok hatva és nagyon hálás vagyok azért a meleg vendégszeretetért, amelyben részesültem. Tudom, hogy önök közül sokan messziről érkeztek, csak azért, hogy itt lehessenek. Én is nagyon messziről jöttem. Ez az első látogatásom Magyarországon, de ígérem, nem ez lesz az utolsó” – mondta el 20 ezer ember előtt. A sajtótájékoztatón természetesen felcsendült a híres Sandokan a Neoton Famíliától.
A kultikus hős látogatásáról minden lap hírt adott, sőt Sandokan címmel külön magazint is megjelentettek az alkalomból. A Fim Színház Muzsika például a következőt írta:
„A futball istenét, Pelét, a régi világsztárok utolsó mohikánját, Richard Burtont nem vette körül olyan rajongás, kíváncsiság nálunk, mint a fergeteges sikert józanul tudomásul vevő Kabir Bedit.”
A lap arról is beszámolt, hogy a színész nagyon kedves volt, másnap érdeklődött, nem lett-e valaki rosszul a Skála előtti rendezvényen, mert ha valaki kórházba került, azt szívesen meglátogatná. Árkus József a tőle megszokott humorral fogalmazott a Népszabadság hasábjain: „A mi kis országunknak ugyan már jó ideje nincs tengere, ám Sandokan jöttére megint csak lett. Embertenger lepte el a budai Skála-parkolót, ahol Bedi dedikált, és tengernyi ember hömpölygött a váci búcsún, ahol szintén megjelent a maláj tigris, és Vágó István halált megvető bátorsággal játszott vele egy röpke Fele sem igaz vetélkedőt. Óriási tömeg verődött össze a Nagykörút egyik étterme előtt is, amikor híre ment, hogy Sandokan ott ebédel. Mindenki látni akarta, hogy mit eszik a tigris.”
A rajongás érthető volt: a szocializmus utolsó évében a romantikus hős figurája magával ragadta az embereket. Az emberek „a győzelem, a diadal mámoros élményét kapják a mesehőstől, hiszen azonosulnak vele, beleképzelik, beleélik magukat a helyzetébe, hol kapnának ilyen élményt a szürke mindennapoktól?” – fogalmazott Fekete Gyula 1986-ban a Népszabadságban.
Átfagyott Isaura
Isaurával, vagyis Lucélia Santosszal, a dél-amerikai szappanoperasztárral 1987 rekordhideg telén találkozhattak a budapestiek. Isaura egy év alatt vált hihetetlen népszerűvé a magyar tévénézők körében, hiszen a Rabszolgasors című brazil szappanoperát 1986 szeptemberében kezdték el vetíteni itthon (a sorozatot a 70-es években forgatták). A magyarok rajongtak a sorozatért, és egy népszerű városi legenda szerint néhány halasi csipkegyári dolgozó asszony pénzt ajánlott fel neki a felszabadítására (legalábbis Árkus József egy újságcikkben erről írt), de a valóságban ilyen nem történt. A legenda híre viszont eljutott a színésznőhöz, akit mosolyra fakasztott a vélt gesztus. Detre Annamária, Isaura magyar hangja egyébként tényleg kapott 300 forintot erre a célra, ám a felajánlás egy elmeszociális otthonban történt.
Ami viszont biztos, hogy azon az emlékezetes télen, amikor sarkvidéki széllökések miatt méteres hótorlaszok épültek, az autópályák összefüggő hómezővé változtak, az utcákon álló autókat pedig fél méter vastag hó takarta be, Lucélia Santos megérkezett Budapestre négyéves kisfiával. „Lucelia Santos, a Rabszolgasors női főszereplője — az Ifjúsági Rendező Iroda meghívására —, januárban néhány napra Budapestre látogat. Rajongóinak, akiknek esetleg sikerül fellépése alkalmával látni — nem árt, ha addig is emberközelbe hozzuk a végigizgult filmsorozatot, és főszereplőjét” – harangozta be a Szabad Föld még ’86 decemberében a színésznő közeledő látogatását.
Isaura gépe 1987. január 11-én érkezett meg. „Ha a zord időjárás nem akadályozza meg, akkor a közeli napokban budapesti városnézésre is el fog menni. A mai napra tervezett Sportcsarnokbeli koncerteken latin-amerikai hangulatú showműsort szeretne előadni, s ígérte, hogy anyanyelvén kívül magyarul is fog énekelni" – számolt be a Népszava, és a továbbiakban a színésznő munkásszármazását hangoztatta. Árkus József Befagyasztva című, a Népszabadságban megjelent cikkében a budapesti dugókon lamentálva azt írta: „Megint csak maradt időm azon morfondírozni, hogy mit is gondolhat rólunk, magyarokról Lucelia Santos, vagyis Isaura, aki valószínűleg soha életében nem látott ennyi havat, így joggal hiheti, hogy egy sarkköri országba került” – írja, és így folytatja:
„Aggódtam is Isaura miatt, hogy miképpen jut el fellépése színhelyére, Kiskunhalasra, amikor mi itt a buszon Budapestről Budapestre se nagyon tudunk eljutni. Aztán észbe kaptam, hogy nincs miért nyugtalankodni, hiszen Lucelia Santos programjának ismertetésekor elmondták, hogy ha szükséges, tankokkal és hókotrókkal törnek utat neki, így fellépésének színhelyén kenyérgondok se lesznek, mivel Isaura úgy kell a népnek, mint egy falat kenyér.”
Sandokanhoz hasonlóan Isaurára is lecsapott a Skála, és egy nem hivatalos reklámfilmet forgatott vele, amelynek aztán arca lett.
A sportcsarnokbeli koncert sokak szerint nem sikerült túl jól; Fábián László Lázálom, Isaura című cikkében brazil kiejtését kritizálta, amivel magyar nótákat énekelt. És hogy mi volt a színésznő véleménye az utazásról?
„Minden meleg holmimat bedobtam a bőröndömbe, korábban kaptam egy lengyel bundát is, de még ez is kevés. Nem baj, nem fagyok meg…”
– nyilatkozott a Népsportnak, majd ezzel folytatta: „A magyar sportolóknak üdvözletem küldöm sok szeretettel, és csók mindenkinek! Lucélia Santos »Isaura«.”
Jockey Ewing a Mol-kúton
Larry Hagman több ízben is tiszteletét tette Budapesten, ám ezek közül a legemlékezetesebb az 1993-ban tett látogatása volt a Friderikusz-show-ban. Hagman a valóságban filmbéli karaktere szöges ellentéte volt, végtelenül kedves ember hírében állt, de akárcsak Isaura, ő sem tudott megszabadulni a szerepétől. Érdekesség, hogy Magyarországon már akkor cikkeztek róla, amikor még nem is vetítették a tévékben a sorozatot. A Magyarország című lap 1981-ben olyan nőfaló férfiként mutatta be Jockey Ewingot, akinek „mosolya félelmetes csörgőkígyót juttat eszünkbe”.
Amikor adásba került Friderikusz esti talkshow-ja, Hagman már annyira népszerű volt itthon, hogy hatmillió néző ült le a képernyők elé, csak hogy láthassa az adásban. Bár a felvételen nem látszik, Hagman nagyon beteg volt ebben az időben: pont egy évvel ezelőtt diagnosztizáltak nála májrákot és májzsugort. A színész épp Prágából érkezett a felvételre, de csalódott volt, mert ott sem a Dallast, sem őt nem ismerték. Látogatására a koronát a Mol reklámfilmje tette fel, amelyben az olajmágnásnak egészen Magyarországig kellett utaznia, hogy minőségi motorolajat találjon – a reklámra egyébként Bobby Ewing, azaz az őt megformázó Patrick Duffy válaszolt 2023-ban egyenesen a Mol-toronyból. A sztori szerint Bobby nem hittel el Jockey állítását, miszerint a magyar olaj kiváló, de most a saját szemével győződik meg róla Budapesten, a térség legnagyobb olajvállalatánál.
Larry Hagman utoljára 2002 őszén látogatott el hozzánk, a Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa-játéka alkalmából, miután ő maga is májátültetésen esett át súlyos alkoholizmusa miatt.
(Borítókép: Getty Images)
