1. Kórház a város szélén
A szocialista tévésorozat-gyártás egyik legnagyobb sikere volt az 1978 és 1981 között készült csehszlovák széria, ami bizonyította – még az ER (Vészhelyzet) és a Grey′s Anatomy (A Grace klinika) előtt –, hogy a kórházas sorozat nem amerikai találmány, és a nyugodt, kiszámítható szocializmusban is működőképes a recept. Elvégre ott is voltak betegek, drámák, jóságos orvosok meg törtető karrieristák. Lassabb, szerényebb, csendesebb, mint a menő amerikai kórházas sorozatok nagy része, és szinte semmi vér nem volt benne, de pont ettől volt olyan érzésünk, hogy ez a történet akár nálunk is játszódhatna, bármelyik magyar kórházban. Így Blažej, Štrosmajer és Sova doktor meg Čeňková doktornő neve beégett a közös tudatunkba, ha nem is örökre, de elég hosszú időre.
2. Nem kell mindig kaviár
Létezik egy jó régóta szállóigévé vált mondat:
Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem!
Erről a mondatról viszonylag kevesen tudják, hogy honnan ered. Volt egyszer egy 1961-es NSZK–francia mozifilm, ami alapján 1977-ben készült egy nyugatnémet tévésorozat, ami nem sokkal a II. világháború kitörése előtt játszódik Németországban. Ez volt a Nem kell mindig kaviár. A főhős, a mesterszakácsból botcsinálta kémmé vált, csibészes mosolyú nőcsábász, a brit úriember, Thomas Lieven száját hagyta el ez a bizonyos mondat minden egyes rész végén. A habkönnyű, humoros sorozat érdekessége, hogy bár 13 rész készült belőle, a Magyar Televízió csupán 10-et adott le, de azt is olyan bumfordi módon, hogy a 10. részt elnyisszantották a 38. percnél, majd – pár részt átugorva – a 13. rész végét hozzáillesztették.
3. A halál archívuma
Szintén a II. világháború idején, de már a 40-es években játszódik ez a sorozat, melynek a tónusa is más (sötét és körömlerágós), elvégre egy kalandfilmsorozatról beszélünk. 1979–80-ban készült el, német irányítás mellett, de jelentős filmes erővel beszálltak a jugoszlávok és a lengyelek is. Egy ötfős különítményről szól, amit titokban dobnak le Lengyelországban, német területen, ám már az akció kezdete rosszul sül el: gépük találatot kap, így ismeretlen területen érnek földet, és még csak nem is együtt, hanem szétszóródva. Érdekesség, hogy a sorozat egyik főszereplője az NDK–jugoszláv koprodukcióban készült indiános filmek sztárja, a szocialista Winnetou, Gojko Mitić volt, akit elsőre fura volt egy ilyen szerepben látni.
4. Az Onedin család
A BBC sorozataiért már a szocializmus évtizedei alatt is rajongtunk, és a csúcs ez az 1971 és 1980 között forgatott széria volt, mely a címben megjelölt családról szól, arról, milyen viszontagságok árán építették fel saját kereskedelmi hajózási társaságukat a 19. században. A sorozat egyszerre volt kalandos, romantikus és drámai, miközben az akkori társadalomról is felfestett egy viszonylag hiteles és teljes tablót. A szimfonikus főcímzene úgy hömpölyög, mint a hullámzó óceán, nagy kedvenc volt akkor is, és az még talán most is. Egyébként a zenét az örmény-szovjet zeneszerző, Aram Hacsaturján 1955-ös, Spartacus című balettjéből kölcsönözték.
5. Alfa holdbázis
A britekkel nemcsak a múltba utazhattunk a sorozataik segítségével, hanem a jövőbe is – bár az akkori jövő ma már a múlt, mert a széria 1999-ben játszódik, ezen is látszik, mennyire naivan képzelték el a jövőt a 70-es években. Amíg a 90-es évek gyermekei számára az X-akták okoztak rémálmokat, addig a 80-as évek gyermekei számára az 1975–77 között készült Alfa holdbázis. Főhősünk Koenig parancsnok (az Oscar-díjas Martin Landau), aki a Holdon felépített Alfa kutatóállomás vezetője. Amikor egy nukleáris robbanás miatt a Hold kilép a pályájáról és a világűr mélye felé indul, mint egy űrhajó, vele együtt a rajta lévő holdbázis is távolodni kezd a Földtől. Elhagyják a naprendszert, majd egy fekete lyukon át az ismeretlenbe távoznak. A sorozat pedig arról szól, milyen idegen lényekkel és civilizációkkal hozza össze őket a sors. Ha xenomorf (az Alien filmek mészárosa) szintű ellenséggel nem is találkoznak, de azért pár vérfagyasztó kalandban részük lesz. A főcímzene ebben az esetben is világbajnok (Barry Gray).
6. Őrjárat a kozmoszban – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai
Ha már sci-fi, akkor semmiképp nem maradhat ki ez a nyugatnémet klasszikus sem. Az Orion a 60-as évek közepén készült, és már nálunk is elég korán, 1968-ban sugározta a televízió, így több generáció is felnőtt rajta. Bár ez a mű a mából nézve is a távoli jövőben (3000 körül) játszódik, a világlátása ennek is naiv: az emberek egy hatalmas, békés és összefüggő közösségben élnek, szeretetben és egyetértésben, életüket pedig a világkormány szabályozza és irányítja. Ebbe a csodás idillbe rondítanak bele a gonosz idegen lények, a Varangyok, akiknek egyetlen célja: elpusztítani az emberiséget, megszerezni tőlük a Földet. Ám nem számolnak McLane őrnaggyal és az Orion űrhajó legénységével. A sorozat látványvilága mai szemmel minimum megmosolyogtató, mégis stílusos (később a magyar Pirx kalandjai hozott hasonlót a tévében).
7. Támadás egy idegen bolygóról
Ha már idegen invázióról van szó, akkor nem mehetünk el az amerikai gyöngyszem mellett sem, ami a 60-as évek második felében (1967–68) született. Hozzánk viszont legalább 10 évvel később érkezett, de a Támadás egy idegen bolygóról akkor is ránk hozta a frászt. Arról szól, hogy épp nagyon rosszindulatú és emberi alakot is felvenni képes idegen lények készülnek megszállni a Földet, amikor egy hétköznapi építészmérnök, David Vincent véletlenül beléjük botlik, és lelepleződik előtte a terv. Miközben menekül az idegenek elől, igyekszik az emberiség tudomására hozni, hogy mi van készülőben – csak hát senki sem hisz neki. A két évadot megért sorozat igazi idegeninváziós paranoiathriller, melynek nézése közben nemcsak lerágjuk a körmünket, de már a családtagjainkban is idegeneket sejtünk.
8. A négy páncélos és a kutya
A 60-as évek végéről való ez a fekete-fehérben forgatott és a II. világháború idején játszódó lengyel sorozat, melynek középpontjában egy tank és annak legénysége áll. Ők az 1942 és 1945 között játszódó kalandfilmsorozat hősei, akik az Első Lengyel Hadsereg egyik T–34-es harckocsijával harcolnak a fronton, négyen vannak, és van egy kutyájuk is, Gömböc, a németjuhász. Bár van benne akció is bőven, a hangsúly a karaktereken, az emberi kapcsolatokon és sorsokon van inkább, a hangulat pedig kissé balladisztikus. Az egész KGST-blokk egyik legsikeresebb sorozata volt.
9. Forró szél
Ha azt mondjuk, Borivoje Šurdilović (röviden: Šurda), mindenki azonnal vágja, hogy Forró szél. Ez volt a jugoszláv filmgyártás talán legnagyobb tévés sikere, legalábbis nálunk elég nagyot ment 1984–85-ben (sőt később is, az ismétlésekkor). Az 1979-ben készült sorozat mai meghatározással élve egy dramedy: csupa drámai pillanatot látunk humorral tálalva, vagy épp humorosat drámaian, kinek hogy tetszik. A kávéfüggő, alacsony vérnyomással bíró borbély csetlik-botlik az élet nagy útvesztőjében, és a nézőnek mindez nagyon ismerős és szórakoztató is egyben. Ez volt a siker kulcsa, na meg a karakterek, a középpontban a szerethető Šurdilovićcsal (Ljubiša Samardžić), aki még az ún. Šurda-kalapot is divatba hozta.
10. A Fekete Macska bandája
A szovjet filmgyártás 1979-ben készült, nálunk 1980-ban bemutatott sorozata, ami 1945 második felében, közvetlenül a Nagy Honvédő Háború után játszódik, részben megtörtént események alapján. A szervezett bűnözés elleni harcot, a banditizmus felszámolását követi figyelemmel, és bár némi propagandisztikus felhang szorult az epizódokba, a sorozat mégis míves darab a sötét hangulata, a jól kanyarított, drámai és néhol egészen véres sztorija meg a kiváló színészek miatt, akik közül kiemelkedik az egyik főhőst, Zseglov századost alakító Vlagyimir Viszockij, aki költő, énekes és színész volt egy személyben, amolyan csendes, belső ellenzéki a szovjet rendszeren belül.
11. Csillagok küldötte
Kanyarodjunk vissza kicsit a sci-fikhez, bár most nem ez a lényeges, hanem az, hogy az egyébként nagyon minőségi és nagyon pezsgő csehszlovák filmgyártás nemcsak a felnőtteknek készített jobbnál jobb tartalmakat, hanem a gyerekek, az ifjúság számára is. Az egyik legjobb darab ez az 1978-as munka, ami nálunk 1983-ban került a képernyőre. A „Majka″ végül is az inváziós sci-fik sorába tartozik, bár a Földre mindössze egyetlen lény érkezik, és ő sem akar rosszat nekünk. Ő a gumicsizmás Majka, akinek mindene fura, de legfőképp talán a frizurája és a merev arca, meg az a tulajdonsága, hogy képes lebegni a föld felett akár már pár centivel is. Az űrkislány (Majka) a távoli Gurun bolygóról érkezik hozzánk, és – csak hogy megcáfolja a filmes közhelyet – nem Amerikába, hanem egy kis csehszlovák faluba, Cabovcébe. Természetesen a jóféle cseh humor végig uralja a képernyőt.
12. Ki fizeti a révészt?
Az 1977-es BBC-sorozatra (nálunk 1983-ban adta először a tévé) sajnos már nagyon kevesen emlékeznek, viszont a zenéjét biztosan mindenki ismeri, vagy legalább egyszer hallotta már valahol. Az egzotikus környezetben, Kréta szigetén játszódó sorozatot áthatja a rejtély meg a görög mitológia és kultúra. Egy középkorú brit férfi visszatér Görögországba, egy korábbi életszakaszának helyszínére, de a nosztalgikus emlékezés helyett rémálom várja egy gyilkos személyében, aki az életére tör. Így nyaralás helyett nyomozás lesz a része, miközben hullanak körülötte az emberek. Klasszikus hangvételű (Agatha Christie-s) brit krimi.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a fentieken kívül is léteznek még emlékezetes retró sorozatok, nem beszélve arról, hogy a magyar filmgyártásnak is vannak büszkeségei, ezért további cikkeket is tervezünk a témában. A mostani cikkben szereplő sorozatok mindegyike szinkronnal vagy magyar felirattal elérhető a YouTube-on.
(Borítókép: Részlet az Alfa Holdbázis című sorozatból, Stanley Bielecki Movie Collection - Getty Images)
