We Love Budapest: Hogyan kerültél Magyarországra, és miért maradtál itt?
Olga Groszek: Néhány évvel ezelőtt elkezdtem magyarul tanulni a Varsói Egyetemen. Véletlenül kerültem oda, és beleszerettem a magyar nyelvbe. Aztán úgy döntöttem, hogy magyarul fogok beszélni a social media csatornámon, mert úgy gondoltam, hogy a magyarok talán érdekesnek találják majd, hogy egy lengyel lány tanulja a nyelvüket. A YouTube-omat már több mint 5 éve vezetem, aztán lett egy TikTok- és egy Instagram-oldalam is. A YouTube-nak köszönhetően kerültem Magyarországra, mert valaki, aki nézte a videóimat, munkát ajánlott nekem. Elfogadtam a lehetőséget, és másfél éve Budapestre költöztem. Nagyon jól érzem itt magam, ebben a pillanatban ez az én helyem. Nem tudom, mit hoz a jövő, de még ha vissza is térek Lengyelországba, Magyarország örökre a második hazám marad.
WLB: Legendák szólnak a híres lengyel–magyar barátságról. Mit gondolsz róla?
O. G.: Ez egy olyan barátság, amit valójában nehéz megmagyarázni, hiszen országaink nem is határosak egymással. Ennek ellenére több mint ezer éve tart. A történelmi múltban számos dolog közelebb hozta egymáshoz a népeinket. Elég csak az 1848–49-es magyar szabadságharc idején harcoló lengyelekre gondolni, köztük Bem apóra, vagy a lengyelek támogatására a magyaroknak 1956-ban. Ez a barátság azonban nemcsak a fontos, mérföldkőnek számító történelmi eseményekben mutatkozik meg, hanem a mindennapokban is. Tapasztalatom szerint a magyarok nagyon szeretik a nyelvüket beszélni próbáló külföldieket, a lengyeleket különösen.
WLB: És ti, lengyelek hogy vagytok ezzel?
O. G.: Amikor a lengyelek meghallják, hogy valaki Magyarországról jött, azonnal nagyon szívélyesek lesznek, és szeretnének velük barátkozni. Különösen sok magyarral lehet találkozni Krakkóban, a wieliczkai sóbányában vagy Zakopanéban, de reméljük, hogy egyre többen látogatnak el például a fővárosba vagy a lengyel tengerpartra is.
WLB: Te milyennek látsz minket?
O. G.: Csodálatos embereket ismertem meg Magyarországon, akikkel olyan barátságokat kötöttem, amelyekről tudom, hogy életem végéig velem maradnak. Igazából csak egy negatív dolgot tapasztaltam: a magyarok döntő többsége nagyon-nagyon kedves és udvarias, de sajnos sok, élelmiszerboltban dolgozó emberrel nem ez a helyzet. Persze ott sem mindenki ilyen, de sajnos a többség nagyon mogorva és rossz modorú. Lengyelországban is így van sajnos, és ez szerintem elrontja az ember kedvét. Amit pozitívumként kiemelnék, hogy tapasztalatom szerint a nálam idősebb magyar nőkben nagyon sok melegség van. Szeretnének vigyázni rád, gondoskodni rólad, a legjobbat adni neked. Ez nagyon szép és megható. Az is nagyon tetszik, hogy a házban, ahol lakom, nem lehet úgy belépni a liftbe, hogy egy szomszéd ne köszönne, ne fogná az ajtót, ne váltanánk pár szót.
WLB: Mi az, amit nehéz volt megszokni nálunk?
O. G.: Van néhány dolog Magyarországon, ami más, mint Lengyelországban, de azt mondanám, hogy ezek olyan apróságok, amelyeket könnyű megszokni. A látszattal ellentétben nagyon hasonlóak a nemzeteink, például a lengyelek és a magyarok is a családot helyezik előtérbe. Volt azonban néhány dolog, ami meglepett, például az, hogy a magyarok délben ebédelnek, míg a lengyelek csak délután három körül gondolnak az ebédre. Ami még meglepő volt számomra Budapesten, az a lomtalanítás.
WLB: A nyelvet nehéznek érzed?
O. G.: Be kell vallanom, hogy az elején nagyon nehéz volt. Azt hiszem, a legnagyobb kihívást az jelentette számomra, hogy én vagyok az egyetlen külföldi a munkahelyemen. Míg egy emberrel vagy kis létszámmal beszélgetve nem jelent akkora problémát a nyelv, mert bármikor meg lehet kérni őket, hogy ismételjenek meg valamit, addig egy nagyobb csoportban sokkal nehezebb idegen nyelven beszélni. Gyakran előfordul, hogy amikor mondani akarsz valamit, és végre megtalálod a megfelelő szavakat, kiderül, hogy mindenki már egy teljesen más témáról beszél. Érdekes módon számomra az egyik legnagyobb nehézség az volt, hogy nagyon szeretek viccelődni, és ez nem olyan könnyű egy idegen nyelven. Az elején az összes ügyintézést is egyedül csináltam, a lakáskeresést vagy a bérleti szerződés aláírását is, ami nagy kihívás volt, de végül minden megoldódott. Az egyetemen ugyan négy évig gyakoroltam a magyar nyelvet, de a magyarországi tartózkodás hatalmas fejlődést hozott, főleg a beszédben. Annak ellenére, hogy ma már napi szinten tudok magyarul dolgozni és kommunikálni, még mindig nehéz nyelvnek tartom.
WLB: Mit szeretsz legjobban Budapesten?
O. G.: Budapest a legszebb város, ahol valaha jártam. Imádom a pesti oldalról vagy a Gellért-hegyről a Várhegyre nyíló kilátást. A lengyel városokat is szeretem, Varsóban születtem, de az egy teljesen más város. Minden megvan ott, ami kell, de hiányzik a szép kilátás, ami Budapesten megvan. A tömegközlekedés is szuper, Varsóban csak két metróvonal van, így Budapesten nagyon gyorsan el lehet jutni bárhova metróval, villamossal vagy busszal. Ráadásul Budapestről nagyon gyorsan el lehet jutni sok helyre Magyarországon. Sok lehetőség van itt a szórakozásra vagy a kulturális fejlődésre is. De a legfontosabbak számomra itt a barátaim.
(Borítókép: Olga Groszek)
