We Love Budapest: Miért utaztál Magyarországra, és miért döntöttél úgy, hogy itt is maradsz?
Willie Gevertz: Eredetileg egy barátomat látogattam meg Budapesten 2013-ban, és annyira megtetszett a város, hogy eldöntöttem, szeretnék itt több időt is eltölteni. Aztán végül először 3 hónapra tudtam jönni a vízum miatt, de utána megismerkedtem a mostani feleségemmel, és itt ragadtam. Gyönyörűnek találom Budapestet, főleg az épületek és a kultúra miatt. A magyar kultúra nagyon más, mint a többi ország kultúrája, és ez nagyon megtetszett.
WLB: Elég nagy követőbázissal rendelkezel az Instagramon. Miért kezdtél el ott tartalmakat gyártani Budapestről?
W. G.: Már mielőtt Budapestre jöttem, akkor is készítettem fényképeket és videókat az Instára, akkoriban még Angliában. Amikor először ideérkeztem, már akkor is készítettem videókat az Instagramomra, így természetesnek tűnt megörökíteni egy olyan gyönyörű témát, mint Budapest. Aztán egyre több követőm lett, végül elkezdtem hosszabb videókat is csinálni. Most már főállásban is ezzel foglalkozom, és a YouTube-ra is gyártok tartalmat. Szerintem Budapest gyönyörű, emellett a magyar történelmet is nagyon érdekesnek és izgalmasnak találom, így főleg ezek inspirálnak.
WLB: Mi volt a legfurcsább dolog, étel, szokás, amivel itt megismerkedtél?
W. G.: Elég nyitott vagyok az új dolgokra, így szívesen kipróbálom különböző nemzetek ételeit. Így volt ez Magyarországon is. Egyedül a kocsonyával álltam hadilábon. Amikor először megláttam a hűtőnkben, azt hittem, hogy valamilyen romlott étel, és szóltam a feleségemnek, aki nevetve mondta, hogy nem, ez a kocsonya. Azóta megkóstoltam, és meg is kedveltem. Ami furcsa volt nekem a budapestiekben, hogy mindig köszönnek, ha belépnek valahova. Akkor is, ha – mondjuk – egy edzőterembe jönnek be. De ha például egy baráti társasággal megyünk bulizni, mindenki üdvözli a másikat puszival vagy kézfogással. Amerikában ez nem így van, de nekem ez kifejezetten tetszett, csak furcsa volt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
WLB: Mi okoz nálunk nehézséget?
W. G.: A budapesti dugók. Bár ezek minimálisak az amerikai nagyvárosokban lévőkhöz képest. Az adminisztrációval viszont meggyűlt a bajom. Szerintem Magyarország nagyon bürokratikus ország, nagyon sok előzetes engedélyt kell beszerezni, ha például valaki egy vállalkozást szeretne indítani.
WLB: Beszéled a nyelvet, milyennek találod?
W. G.: Szerintem gyönyörű a magyar nyelv, de nagyon-nagyon nehéz. Sok éve tanulom, de tudom, hogy nem beszélek nyelvtanilag szépen. Németül és olaszul is tanultam, azok sokkal jobban hasonlítanak az angolhoz, így könnyebbek is nekem. Magyarul legjobban a beszéd megy, aztán a hallás utáni értés, a legnehezebb számomra az írás. De nagyon tetszik a nyelv, szeretek is magyar nyelvű filmeket nézni, kedvencem a Kontroll, de a meséket is szeretem, a Lúdas Matyi vagy a Macskafogó például nagyon tetszik.
WLB: Mi az a hely, amit mindenképpen megmutatnál egy amerikai barátodnak?
W. G.: Amikor először idejöttem, engem a gyógyfürdők varázsoltak el. Annak idején a Király fürdőbe jártam, aminek történelmi atmoszférája lenyűgözött. Sajnos jelenleg zárva van, de mindenképpen egy fürdő lenne a túra kiindulási pontja. Mondjuk, a Gellért, és utána fel lehet menni a Gellért-hegyre, aztán végigsétálni a Bartók Béla úton. Vagy a Lukács fürdőben kezdeni, majd átmenni a Margitszigetre, és megnézni a Gül Baba türbéjét. De egy Széchenyi fürdő, Városliget és Hősök tere útvonal is nagyon szép.
(Borítókép: Szabó Roland)
