Az 1896-os millenniumi ünnepségek időszaka szerintünk az egyik legizgalmasabb korszak Budapest életében, úgyhogy ha lenne egy DeLoreanünk, visszamennénk a nagy építkezések idejébe, hogy megnézzük, milyenek voltak a mindennapok ebben a lázas készülődésben. A korabeli lapokat és fotókat böngészve mi is érezzük azt az izgatottságot, amit a kor embere is érzett. Nemcsak a szebbnél szebb középületeink készültek el ekkor, de az ország ezeréves fennállását megünneplő Ezredéves Országos Kiállítás is, ami tornyos palotákkal, léghajóval és hatalmas csinnadrattával várta a látogatókat. A készülődés hevében a legkülönfélébb vállalkozások jöttek létre, amik közül a mulatónegyedek izgatták leginkább az emberek fantáziáját – mint amilyen a Konstantinápoly Budapesten nevű is volt.
Érdekes, hogy a millennium idején mennyien belevágtak a vállalkozásba, különösen a mulatóhelyek üzemeltetésébe, így aki extra élményre, egzotikumra és szórakozásra vágyott, az városszerte megtalálhatta a magának való helyet. Bár az ünnepségsorozat első számú „bulihelye” a városligeti Ős-Budavára volt, ahol naponta húszezer ember is megfordult, ez nem állíthatta meg az „Éjszaka császáraként” elhíresült vállalkozót, Somossy Károlyt, hogy a millennium témáját meglovagolva létrehozza saját mulatónegyedét.
Mulató volt a Műegyetem és az Infopark helyén
A mai lágymányosi területen anno nem a felhőkarcoló számított nagy durranásnak, hanem a vigalmi negyed és a Duna partjáról látszó Hagia Szophia tornyai, merthogy 1896-ban még
Konstantinápoly kicsinyített mását is megtalálhattuk Budapesten.
A Műegyetem, az Infopark és az ELTE épületei helyén egykor mocsaras vidék volt, ám az 1838-as árvíz egyértelművé tette, hogy ez nem maradhat így örökre – már ha a város a jövőben szeretné elkerülni a hasonlóan pusztító árvizeket. Megindult a budapesti Duna szabályozása, ehhez kapcsolódva pedig a Duna Gellért-hegyről délre eső szakaszán felépült a Kopaszi párhuzammű, létrejött a Lágymányosi-öböl s vele együtt a Lágymányosi-tó is.
Bár a terület eleinte hajókikötőként funkcionált, igazán sosem sikerült hasznosítani, így a millennium közeledte jó indok volt a városvezetésnek, hogy kezdjenek valamit a környékkel. A hasznosítás vágya kapóra jött a saját mulatónegyedének helyszínt kereső Somossynak is, aki egy hatalmas, mesésen keleties szórakozóhelyet képzelt el a Duna partján. Álmát hatalmas kölcsönökkel próbálta megvalósítani, és nagyon úgy tűnt, hogy a keleti világot megelevenítő negyedre a város is vágyik, hiszen sorra jelentek meg a nyitást sürgető cikkek is.
Somossy Károly, az éjszakai élet császára
A budapesti éjszakai élet legendás és egyben legellentmondásosabb figurája volt Somossy Károly, aki a legérdekesebb mulatókkal ajándékozta meg a fővárost – és rendre csődbe is vitte mindet. Rendszerint hatalmas lelkesedéssel vágott bele az éppen aktuális orfeumi vagy cirkuszi vállalkozásába, de annyira rossz üzletember volt, hogy egyik adósságból a másikba verte magát. Nevét leginkább az Operettszínház miatt ismerheti a nagyközönség: 1894-ben ő hozta létre annak ősét, a Somossy Orfeumot (ez az egyetlen általa létrehozott intézmény, ami fennmaradt az utókorra).
Pályázott az Ős-Budavára megvalósítására és vezetésére is, de az ötletet kitalálók nem díjazták a pénzhez való hozzáállását, így mást választottak a posztra. Ezek után nem meglepő, hogy rögtön lecsapott a lágymányosi terület felvirágoztatására, ahogy az sem, hogy önmagához hűen ismét hitelezőkhöz fordult. Mivel a millenniumi ünnepségek miatt a magyar turisták mellett rengeteg külföldire is számított a város, a hitelezők még a kétes hitelképességű Somossynak is adtak kölcsönt, hiszen mindenki úgy vélte, hogy az egzotikumokkal teli vállalkozás sikere garantált.
Konstantinápoly kicsinyített mása
Két hónap alatt készült el a mulatóhely, ahol olyan látványosságok várták a nagyközönséget, mint a Hagia Szophia pontos díszletmása, hadihajók, színpadi uszályok, gondolák, imitált vízi csata, jósnők vagy épp vándorkomédiások, de lehetett tevegelni és szamaragolni is, ahogy persze török janicsárnak is be lehetett öltözni. Mivel a tűzijáték ekkoriban a legnagyobb attrakciók között szerepelt, így a Konstantinápoly Budapesten is a repertoárjára tűzte, ilyenkor még nagyobb tömegek lepték el a helyet. A megnyitó után mindenki magasztalta és a sikeres külföldi mulatókkal egy szinten emlegette a Somossy-féle vállalkozást.
Konstantinápoly persze mesésen kedves hely, a karcsú minaretek félholdas lobogóikkal, a fantasztikus keleties utcák érdekes népeikkel, a török üzletek műkincseikkel, a mulatóhelyek különféle látnivalóikkal, kényelmes teraszok, a világhírű James Pain káprázatos tűzijátékai és mindenekfölött a hegyekből és a Dunáról odaáradó friss levegő olyan vonzerő, ami a millennáris kiállítás látnivalóival szemben is ugyancsak számot tesz
– írta a Pesti Hírlap.
Hatalmas siker, hatalmas bukás
Bár Európa legnagyobb mulatónegyedeként emlegették, és már a nyitás után a bővítéséről fantáziáltak, az időjárás, a környezet és a közlekedési nehézségek elég hamar megállították a grandiózus terveket. A vigalmi negyed létrehozásakor senki nem gondolt arra az egészen triviális tényre, hogy ahol víz és mocsaras vidék van, ott bizony szúnyog is van. Somossy álma, bár nagyon szépen indult, a tavaszi esős időjárást nem élte túl. Hiába a mutatványok, hiába a tűzijáték, a kávézók és egy 30 méteres torony az egyik kis hidacska közepén – szúnyoginvázióban nem akartak mulatni a népek.
Mindezt tetézte, hogy a lágymányosi Konstantinápoly hiába számított sikeresnek, és a jobb napokon negyvenezer látogató is megfordult a helyen, mégsem volt akkora a forgalom, mint arra előzetesen számítottak. Ebben az is közrejátszott, hogy a Pesthez szokott emberek nehezen vették rá magukat, hogy Budára járjanak szórakozni, holott hajók és társaskocsi is segítette őket. Beütött a krach, az emberek egyre ritkábban keresték fel a helyszínt, elnéptelenedett, a részvényesek mind elvesztették a pénzüket, a hitelezők károsodtak, és fél év múlva,
1896 őszére csődbe is ment az egész.
A sajtóban sokszor Tündérvárosként emlegetett negyed az enyészeté lett, kisebb-nagyobb részei még működtek, de az állam pár év múlva lebontatta az egészet, helyén bolgárkertészetet alakított ki, később pedig itt épült fel a Műegyetem.
Forrás:
- Konstantinápoly Budapesten, Budapesti Negyed 4. évf., 1. (11.) szám, 1996. tavasz
- Buza Péter: Volt már nálunk világ(ra szóló) kiállítás!, Heti Budapest, 1989. március–június, 1. évfolyam, 1–16. szám
- Niemetz József: Konstantinápoly Budapesten, A lágymányosi Isztambul és alapítójának regénye, Éremtani Lapok, 2004
A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.
(Borítókép: Vasárnapi Ujság – Arcanum)
